herpályi Szent Pál prépostság: egykori prépostság a váradi egyhm-ben, Berettyóújfalu közelében. - Rendi hovatartozása ismeretlen. Román stílusú tp-ának egyik tornya a 19. sz. végén még állt, ma a biharkeresztesi út mentén állnak romjai. Okl-ei elenyésztek. - Címét viselte: 1842: Znalics János mohácsi plnos, 1856: Bolthanerl Balázs, 1883: Bogisich Mihály, majd Lestyán András szatmári knk. A szeged-csanádi egyhm-ben ma is adományozzák. - Tp-a 1170-1230: épült (1878: →Rómer Flóris, majd →Bunyitay Vince megállapította, hogy Árpád-kori apátsági tp. volt.) 1806: még láthatók voltak a Csonkatorony dombján a 2 hatalmas, majdnem ép torony, a templomhajó, a szentélyek, és a D-i sekrestyekápolna felmenő falainak romjai. Az életveszélyessé romosodott É-i tornyot 1842: lebontották, tégláit a berettyóújfalui ref. tp. orgonaalapjába építették be. 1854-58: a falmaradványok is elenyésztek, tégláit elhordták. A D-i torony ettől kezdve vált magányos Csonkatoronnyá. 1904: följavították, tetővel látták el, de 1940-re újból tönkrement. 1944 őszén belövések elpusztították a kialakított tetőrészt, emeletének egész É-i, s szinte teljes Ny-i falát, valamint a DK-i sarokrészt. Komoly rongálódás érte a bejáratot és az ÉNy-i támpillért is. 1959 nyár elején a II. vh. előtti állapotban állították vissza. 1972-76: a régészek föltárták a főszentély É-i, a D-i mellékszentély és az É-i torony maradványait, az oltáralapot és a 3-3 É-i, ill. D-i pillért, a D-i mellékszentélyhez csatlakozó sekrestye-kpnát és a D-i falon egy kapu helyét; továbbá a D-i torony mellett D-i irányban 28, nagyrészt bolygatott és többségükben téglakeretes sírt, sok 10-12. sz. edénytöredékkel. A kis temetőt vsz. 1170 k. kezdték használatba venni. **

LBE:271. - Schem. Mv. 1896:199. - Bihari Múzeum Évkönyve I. Berettyóújfalu,1976. (Módy György-Kozák Károly: A herpályi templomromnál végzett régészeti kutatás és helyreállítás 1972-1976) - Bihari Dolgozatok 5. Uo., 1979. (Módy György: Herpály) - Berettyóújfalu tört. Uo., 1981. (Módy György: Berettyóújfalu és környéke a 13. sz-tól a törökhódoltság koráig.; Kozák Károly: A herpályi apátsági tp. építéstörténete)