Magyar Katolikus Lexikon > H > hercegprímás


hercegprímás: a német-római birodalomban azok a főpapok, akik joghatósági területükön és a birodalmi gyűlésen hercegi jogokat gyakorolhattak. A ~ tehát nem egyházi, hanem birodalmi, politikai cím és rang. - Mo-on elsőként 1707-től Keresztély Ágost viselte, aki születésénél fogva szász kir. hg., és esztergomi érs. lett. 1714: kérésére III. Károly kir. (ur. 1711-40) a hg. címet maradandóan hozzákötötte a →prímási ranghoz, amiért a m. ogy. 1715:2. tc-e köszönetet mondott a kir-nak. A ~i cím egész Mo. számára megtiszteltetést jelentett. - A ~ címet viselték: 1725. IX. 1: Esterházy Imre, 1751. VII. 30: Csáky Miklós, 1761. V. 13: Barkóczy Ferenc, 1776. I. 1: Batthyány József, 1808. II. 25: Lotharingiai-Habsburg Károly, 1819. VI. 2: Rudnay Sándor, 1838. XII. 20: Kopácsy József, 1849. VII. 21: Scitovszky János, 1867. I. 20: Simor János, 1891. X. 27: Vaszary Kolos, 1912. XI. 20: Csernoch János, 1927. XI. 30: Serédi Jusztinián OSB, 1945. X. 2: Mindszenty József. - XII. Pius p. (ur. 1939-58) az Egyh. összes főpapját eltiltotta 1951: a világi címek és rangok használatától, így a ~ cím is megszűnt. R.P.

Rösch Andor: Az esztergomi érs-nek, a m. kath. egyh. herczegprímásának jogai és kiváltságairól. Bp., 1900. (Dissz.) - Juhó Ferenc: Mo. ~ának közjogi helyzete. Ért. a m. közjog köréből. Uo., é.n. (Dissz.) - Mák Antal: A m. ~ jogállása s annak kifejlődése. Uo., é.n. (Dissz.) - KL II:279. - Meszlényi 1970:16.