Magyar Katolikus Lexikon > H > helységnév


helységnév: a települést megnevező, annak más településektől való megkülönböztetésére szolgáló földrajzi név. - Szerepe az ember társadalommá szerveződésétől alapvető: a földr-ban, közig-ban, néprajzban, nyelvészetben, régészetben, tört-ben nélkülözhetetlen. Tájékoztathat a település keletkezéséről, jogi helyzetéről (annak változásairól), (első) birtokosáról, lakossága nemzeti hovatartozásáról s annak változásairól, környezete természeti kincseiről, stb. - A legrégibb m. ~ek személy-, törzs- és nemzetségnevek (Álmosd, Fajsz, Gyarmat). A 13. sz. óta a -falva, -háza, -hídja, -laka, -ülése, a 13-19. sz: irtványföldeken a -fája, -lehota, -vágása utótag került a ~hez. A kir. szolgálónépek foglalkozásneveit (Ács, Csitár, Födémes, Halász) éppúgy megőrizték, mint az egykori védelmi szervezetét: árok, gyepű, kapu, les, őr, torony, vár, stb. - A kereszténység fölvétele után a ~ekben megjelent a tp-a névadó szentjének (Szentbenedek, Szentdomonkos, Szenterzsébet) v. birtokosának (Apát-, Érsek-, Püspök-) neve, ill. egyházának alakja (Dombegyház, Kerekegyháza) v. jellege (Apáca, Monostor). - A ~ gyakran utal a település környezetére (Tóhát, Váralja, Vörösvíz); vásárhely voltára: (Szerdahely); ill. a m-ok közé települt idegenek nemz. v. vallási különbözőségére, akkor is, ha egy faluba csak 1-2 család költözött (Böszörmény, Cigánd, Oláhfalu, Oroszi, Örményes, Tótfalu). A tömegével betelepült v. betelepített idegenek a m. ~eket lefordították, kiejtésében saját nyelvükhez igazítva eltorzították, új nevet adtak, amit idővel a környék lakói is megtanultak s az ottaniakkal érintkezve használtak. A betelepültek elszaporodásával az eredetit elfeledték, így lett pl. az őrből sztrázs, hegyaljából podhora, stb. A Szepességben a szászok betelepítése a m. ~eket részben elnémetesítette, új, ném. ~ek jelentek meg, a 16-17. sz. nagy pestisjárványai után a tótok betelepedésével a ~ek elszlávosodtak. A nemzetiségi vidékeken a környékbeliek egy-egy ~et minden ottlakó nyelvén ismertek. - A 18. sz. óta a telepítő adott nevet a községnek (Orczyfalva, Zichyfalva), v. az anyaközségükről nevezték el a kirajzó telepesek (Újszentes). 1876: a kerületeket, székeket, vidékeket a vm-be kebelező közig. átszervezéssel számos azonos hangzású ~ került egy vm-be, ami megnehezítette a keresk., közig., közlekedési, postai stb. feladatok ellátását. Az 1888-as →helységnévtárban pl. Szentgyörgy nevű város v. község Baranya, Pozsony, Sáros, Sopron, Szepes és Turóc vm-ben is található (külterületi lakott helyként v. lakott pusztaként 12 vm-ben 16 fordul elő). A község és egyéb helynevekről 1898. II. 17: kihirdetett 1898:4. tc. (→helységnevek törzskönyvezése) máig hatóan szabályozta e kérdést. 88

Eperjessy Kálmán: A m. falu tört. Bp., 1966. - Szabó István: A falurendszer kialakulása Mo-on (10-15. sz.) Uo., 1966. - Kázmér Miklós: A falu a m. helynevekben. Uo., 1970. - MNL II:522. - Kiss Lajos: Földr. nevek etimológiai szótára. 1-2. köt. 4. bőv. jav. kiad. Uo., 1988.