Magyar Katolikus Lexikon > H > helynök


helynök, vikárius (lat. vicarius): helyettes. - 1. az ókori rómaiaknál képviselő, utód (vicarius regni); alrabszolga, aki valamely magasabb állású rabszolga alá volt rendelve szolgálatra. Constantinustól fogva egy-egy dioecesis elöljárója. - 2. az egyházjogban →általános helynök, →bírósági helynök, →eparchiai helynök, →káptalani helynök, →püspöki helynök. **

1. Pecz II/2:1170.