Magyar Katolikus Lexikon > H > harci szekér


harci szekér, harci kocsi: a Szentírásban fából készült, vaspántokkal megerősített, 2 v. 3 ló által húzott, kétkerekű kocsi. - Elsősorban íjászok használták, akik mellett még egy pajzshordozó és egy hajtó is helyet kapott a ~en. É-ról terjedt el, és Közel-K-en is csakhamar népszerűvé vált. A fáraó ezekkel vette üldözőbe az Egyiptomból való kivonuláskor Izr. fiait (pl. Kiv 14,6). Izr. fiai Palesztinában már ott találták: a kánaániaknak és a filiszteusoknak voltak ~ei (Józs 17,16-18; Bír 1,19; 4,13; 1Sám 13,5). Salamon Izr-ben is bevezette (1Kir 10,26-29), mintegy 1400 ~e volt; az ún. szekérvárosokba (Hacor, Megiddó, Gézer, Alsó Bet-Horon, Baalat és Támár) telepítette őket (9,15-19; 10,26). A Karkar melletti csatában (Kr. e. 854) asszír források szerint Acháb 2000 ~rel vett részt. Azok a harcosok, akik ~ről harcoltak, a legelőkelőbbeknek számítottak; a kir. is az ő soraikban küzdött. A Makkabeusok harcosainak nem volt ~ük. - Jahve mint harcos szintén úgy szerepel a leírásokban, mint akinek vannak ~ei (Zsolt 68,18; Hab 3,8); a harcosok a ~en az angyalok; Iz 66,15: Jahve ~e „akár a forgószél” - ezen érkezik győzelmet aratni (ítéletet tartani). **

BL:564.