Magyar Katolikus Lexikon > H > hajtóhalászat


hajtóhalászat: halfogási mód, mellyel a halat pihenőhelyéről kizavarják, s egy elébe tartott zsákszerű hálóval megfogják. - A ~ a szegény ember mestersége, s lényege szerint rablóhalászat. Szerszámai a farkas-, bokor-, bőcső-, les- és turbukháló. Az első négy zsákformájú, melynek alakja a felfeszítés módjától függ. A bölcsőháló leginkább rövid félhengerhez, a farkas-, bokor- és lesháló félkúphoz hasonlít. A leshálót a zsák szájában, a kávák keresztfájára, s a háló inára kifeszített fonalak, az őrök különböztetik meg az előbbiektől. Az őrök arra szolgálnak, hogy a hálóba futó halat elárulják. **

MN II:63.