Magyar Katolikus Lexikon > H > hajdúszabadságok


hajdúszabadságok: a magyarországi kései feudalizmusban kialakult, egyfajta szabadparaszti állapotot jelentő kiváltságcsoport. - Fokozatosan alakultak ki, és több alfajuk volt. A 16. sz: írásban rögzített privilégiumok nélkül a ~nak az volt a tartalma, hogy az elszökött katonáskodó jobbágyok mentesültek a földesúr hatalma alól. A 17. sz: a ~ legszélesebbikét Bocskai István fogalmazta meg 1605. XII. 12-i kiváltságlevelében, s ez példaadóvá vált a jobbágyok számára egészen a Rákóczi-szabharcig. Bocskai hajdúi (→hajdúk) és mindkét ágon felmenő utódaik, a 6 ún. „öreg”, nagykiváltságú hajdúváros lakói örökös felmentést nyertek minden földesúri és egyh. szolgáltatás alól, sőt a török kiűzéséig állami adót sem fizettek. Cserébe évente két hónapig ingyen, azon túl zsoldért, fegyverrel szolgálták a kir-t. Vám- és harmincadmentességet élveztek. Valójában kollektív nemességük volt, melyet nem gyakorolhattak személyesen és településeik területén kívül, hanem csak együttesen és meghatározott helyen: a későbbi →Hajdú kerületben. A beköltözők viszont szintén tagjai lettek a kiváltságolt hajdúközösségnek. (Fejenkénti orsz. nemesi privilégiumokat csak a →hajdúkapitányok egy része szerzett, földesúri birtokkal együtt.) A Bocskai telepítette hajdúk szabadságait, birtokjogaikat a nekik adományozott földekre a Habsburg uralkodók is elismerték, és ez kiemelte őket a korlátozottabb ~at élvező társaik közül. Az erdélyi fejed-ek által létrehozott 20 bihari „kishajdú város” (Szalonta, Derecske, Kaba stb.) többsége maga vásárolta meg helysége szabadságát a földesuraktól, ezen túlmenően a vm. alá tartoztak, s lakosaik a katonáskodás mellett egy-egy tallér adót is fizettek. A magánföldesurak (Rákócziak, Nádasdyak, Batthyányak, Zrínyiek, Thurzók stb.) magánhadseregeik magjának megszilárdítására adott ~ voltak a legmérsékeltebbek és legbizonytalanabbak. Ezen az úton már ritkán alakultak ki kompakt hajdútelepek (pl. Csákány), a földesúri hajdúk leginkább lakott falvak pusztatelkeit kapták meg fegyveres szolgálat ellenében. Teleknyi földjüket nem tulajdonként bírták, hanem fizetségül, amíg katonáskodtak, az úriszék alá tartoztak, nem lettek szabadparasztok. Végül II. Rákóczi Ferenc 4 mezővárosnak (köztük Esze Tamás szülőfalujának, Tarpának) adott ~at. A ~ közül csak a szabolcsi „öreg” hajdúvárosok kiváltságai érték meg a 18. sz. 2. évtizedét. K.S.

Századok 1960/1-2. (Zimányi V.: Adatok a dunántúli hajdúk történetéhez) - Rácz István: A hajdúk a XVII. sz-ban. Debrecen, 1969. - MTF I:173.