Magyar Katolikus Lexikon > H > hajdúkapitányok


hajdúkapitányok: a →hajdúk katonailag önálló, 500 és 1500 fő között mozgó egységeinek vezérei, utóbb az egyes városok elsőszámú elöljárói. - A ~ katonai tisztsége a 16. sz: alakult ki, amikor a hajdúk áttértek a fegyverforgatásra. Választott parancsnokok voltak, katonai ill. vezetési képességeik, társaik körében élvezett tekintélyük alapján. Hadvezérek és kiváló hadseregtoborzók voltak egyúttal; hozzájuk fordultak a Habsburg kir. emberei, az erdélyi fejed-ek, ha szükségük volt a hajdúk fegyveres erejére. Alantas tisztjeik, a hadnagyok és a tizedesek már nem rendelkeztek hozzájuk hasonló önállósággal. Bocskai halála (1606) után kiemelkedett közülük egy nagy tekintélyű főkapitány, Nagy András, akit latinosan generálisnak is neveztek, de a korabeli 13 kapitány nem teljesen tőle függött. 1611: kis híján megölték, később egyikük, Fekete Péter el is fogatta. - A ~ jó része már a 17. sz. során a közrendűekből kiemelkedett hajdúarisztokráciává alakult. Sokan kaptak nemesi adománybirtokokat, főként Báthori Gábor erdélyi fejed-től, és így urai lettek egy-két falunak vagy néhány jobbágyteleknek. A szabolcsi 6 hajdúváros élén ugyancsak ~ álltak, akik a közösségek katonai, közig. és törvénykezési elöljárói voltak. Segítőtársaik városonként 2-2 hadnagy és a házcsop-ok tizedesei voltak. Feladataik között a 18. sz: a katonai jellegűek már elhalványultak: a ~ a városi bírák, a hadnagyok a fertálymesterek, a tizedesek hasonló nevű városi társaik igazg. feladatát látták el. K.S.