Magyar Katolikus Lexikon > H > hősi halott


hősi halott: háborúban, illetve fegyveres harcban, kötelességteljesítés közben életét vesztett katona. - A vitéz helytállást, önfeláldozást tanúsító katonákat a késő kk. óta hősnek nevezték. A hősi halál kifejezés az 1848-49-es szabharc idején tűnt föl (pl. Petőfi: Vesztett csaták, csúfos futások c. versében), s az I. vh. idején kezdett terjedni. „A hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről” intézkedő 1917:8. tc. elrendelte, hogy minden város és közs. anyagi erejéhez mérten méltó emlékművet v. -táblát állítson. Az orsz. határain túl elesett honvédek temetőinek bejárata fölött ált. lett a Hősök temetője felirat. A ~ak iránti kegyelet kifejezésére létesítették 1929: Bpen az Ismeretlen Katona sírját. Néhány helység ~ainak emlékét az 1920-as évektől Hősök albuma c. kiadványban is megörökítette. Katonai szakírók az ezredtörténetekben dolgozták föl egy-egy alakulat harcait, név szerint is említve a ~akat. - A MKPK 1931. III. 18: elrendelte, hogy minden év V. 2: este 15 percig harangozzanak a kat. tp-okban az I. vh. ~ainak emlékére. Ekkor számos helységben utcát, közterületet neveztek el a hősökről. A bpi Hősök tere 1932: kapta nevét. Szeged Belvárosában 1936: Pogány Móric tervei szerint emelték a Hősök kapuját, melyen kétfelől elhelyezett óriási honvédszobrok emlékeztetnek (1998: is) az I. vh. ~aira. - Az 1930-as évek statisztikái alapján az Osztrák-M. Monarchia 1.524.000 embert veszített, ebből Mo. 660.800, Au. 819.000, Bosznia 43.400 embert. - Keresztes-Fischer Ferenc belügymin. 1942. IV. 17-i 28.282. sz. rendeletével fölszólította a hatóságokat, hogy „az 1938. év óta történt hadműveletekben hősi halált halt honvédeink neveit volt lakóhelyük világháborús emlékművén a községek/városok megörökítsék”. Május utolsó vasárnapját a hősök napjává nyilvánította, melyen az emlékműveknél minden évben ünnepi megemlékezést kellett tartani. A II. vh. után e napot már csak az emigrációban élő magyarság ünnepelte. - 1989 óta a ~ak emlékműveit szinte mindenütt fölújították. T.J.P.

KL II:332.

eredetileg itt volt a cikk, nyomtatásban is