Magyar Katolikus Lexikon > H > húsvétszámítás


húsvétszámítás (lat. computus paschalis): a →húsvét dátumának kijelölése. - Húsvét ünnepe →mozgó ünnep, azaz minden évben más időpontra esik. A dátuma körüli →húsvéti vitára a →niceai zsinat tett pontot. A római ~ szerint az ünnep a tavaszi →napéjegyenlőséget (III. 21.) követő holdtölte utáni vasárnapon van, legkorábban III. 22-én, legkésőbb IV. 25-én. A keleti egyh. a ~ban megmaradt a →julián naptárnál. - Története. A tavaszi telehold idejét eredetileg megfigyeléssel állapították meg mind a zsidók, mind az őskeresztények. A zsidók az első tavaszi hónap, a Niszan kezdetét, a tavaszi napéjegyenlőség előtti új holdsarló megjelenését különös gonddal figyelték. Az ettől számított 14. napon (holdtöltekor) volt a →készületi nap legnagyobb ünnepük, a →pészah előtt. Jézus egy ilyen pészah ünnep készületi napjának kora délutánján, Niszan 14: halt meg. Halála évében ez a készületi nap péntekre esett, pészah ünnepe szombaton volt. A készületi napon este 6 órától már tiltották a temetést is, ezért kellett sietni Jézus sírbatételével. Föltámadása az ünnep utáni hét első napján, Niszan 16: vasárnap történt. A ker. húsvét dátumában így Niszan 14. napja alapvető szerepet játszik. - Már az ősegyh-ban többféle nézet volt arról, hogy mikor kell a húsvétot ünnepelni. Egyesek Jézus föltámadásának napját, a vasárnapot akarták megülni. Mások ragaszkodtak a keresztrefeszítés napjához, a Niszan 14-éhez (a 14-es szám latin neve után ezek a →quartodecimanusok). A pápák határozottan ellenezték véleményüket. A zsidókkal egyidőben ünneplő keresztények között az is előfordult, hogy a tavaszi napéjegyenlőség előtt megünnepelték húsvétjukat (gör. elnevezésük szerint ők a protopaszkhisták). Kr. u. 70. u. ugyanis már a zsidók időszámítása sem a megfigyelésen alapult, így előfordult, hogy Niszan 14. megelőzte a tavaszi napéjegyenlőséget. - A 2. sz. vége felé Kisázsia quartodecimanus nézetet valló egyházától eltérően a legtöbb egyház (Alexandria, Jeruzsálem, Róma) a 14-ét követő vasárnapon ünnepelte húsvétot, függetlenül a hónap dátumától. A 3. sz: mindinkább ez erősödött, míg végül a ~t a niceai zsinat 325: döntötte el. Előírta az egységes vasárnapi ünneplést, azaz húsvét ünnepeként a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnapot jelölte meg. Kimondta, hogy a ker-ek a húsvétot mindenütt ugyanazon a napon ünnepeljék, és ez semmiképp ne történjék a tavaszi napéjegyenlőség előtt. A napéjegyenlőség dátumát márc. 21-ben határozták meg, a hozzá tartozó Niszan 14., vagyis holdtölte kiszámítása az alexandriai pp-ök feladata volt. A rendelkezés egészen a Gergely-féle naptárreformig biztosította a húsvét egységes megünneplését a kereszténységen belül. A niceai zsin. az általános rendelkezésen túl nem adott meg pontos szabályokat; rendelkezése szerint tisztán matematikai eljárássá vált a ~, és adminisztratívvá a meghatározása. A computus ecclesiasticus a matematikai kronológia módszerét használja. - Alexandriai Cirill a Niszan 14., vagyis a húsvéti holdtölte idejét egy ciklusos számítási módszerrel határozta meg. Ez azon a tapasztalaton alapul, hogy 235 →holdhónap csaknem pontosan 19 →napévvel egyezik meg, vagyis a holdfázisok 19 évenként az évnek ugyanazon a napján megismétlődnek. A különbség oly kicsi, hogy kb. 300 évig nem okoz semmi zavart. 300 év után azonban már jelentkezik 1 nap különbség, mert 235 holdciklus valamivel hosszabb, mint 19 napév. 300 év alatt a ciklikusan számított holdfázisok (pl. holdtölte) a hold valós korához képest késésben vannak. Ez azt jelentette, hogy a hold valódi fázisához (korához) képest a kort jelölő →epakta késésben volt. Ezt az epakta csökkentésével korrigálni kell. - Az általánosan elterjedt nézet, mely szerint a pápai naptárreform azért vált szükségessé, hogy a tropikus napévet pontosabban határozzák meg, nem állja meg a helyét. A julián naptár és a →Gergely-naptár eltérése még ma is csak 14 nap, s egy ilyen módon „pontatlan”, hosszabb napév a mezőgazdaságban még nem okozna semmi zavart, mert az időjárás ingadozásai ezt az időszakot bőven túllépik. Nagy zavar keletkezik azonban a húsvét kiszámításában, ha a ciklikusan számított holdtölte és a valódi időpontja nagyon eltér egymástól, pl. ha a számított a valódi holdtölténél későbbi időpontra esik. A helyzet rendezését hozó reform kidolgozásával Aloigi Giglio, humanista nevén Lilius veronai orvost bízták meg. Lilius idejében a napéjegyenlőség III. 11: volt. A ciklikusan számított telehold a valódi után, ált. 3 nappal később következett. Az alexandriai módszerrel számított epakták még megfeleltek a 6. sz: is, mivel →Dionysius Exiguus római apát, aki 532: készített 95 évre előre ~i táblázatot, már egy nappal visszatolta az alexandriai pp. epaktáit.

XIII. Gergely p. (ur. 1572-85) idejére már háromszor kellett volna a 300 évenkénti eltolódást figyelembe venni. Ez nem történt meg, és emiatt, továbbá a tropikus napévnél már 10 nappal hosszabb julián év miatt már szinte áttekinthetetlen zűrzavar volt a ~ban. A feladat az volt, hogy olyan számítási mód szülessen, mely szerint a ciklikus holdtölte a valódival a lehető legjobban egybeesik, soha nem jut magára a napéjegyenlőség napjára, és nem is előzi azt meg. Lilius a századik évek közül csak a 400-zal oszthatókat hagyta meg szökőévnek, korrigálta az év hosszát, s így elérte, hogy a napéjegyenlőség nem hátrált többé, hanem III. 21: maradt. A Meton-ciklusban a 300 évenként föllépő eltolódást ugyancsak „szöktetéssel”, az epakták alkalmas megváltoztatásával szüntette meg. Korrigálta az epaktákat a 300-zal osztható években és a 400-zal osztható szökőévekben is. Nincs epaktákra vonatkozó korrekció viszont a 3-mal és 4-gyel is osztható századokban (ilyen pl. a 2400.), mert akkor a két ellentétes javítás éppen semlegesíti egymást. Lilius az 1800-as évtől kezdődően egy 2500 éves ciklust vezetett be. Ez idő alatt 7-szer egymás után 300 éves korrekció követi egymást, a 8. javítás az időszak végén, 400 év múlva következik be. Ez jobb közelítést jelent, mint ha csak 300 évenként korrigálnánk. A tropikus év és a szinodikus hónap akkori ismert értékei elég pontosak voltak egy jó ciklus fölállításához. A mai, pontosabb értékekkel se lehetne jobb eredményt elérni a ciklusszámításban. - Lilius, amennyire csak lehetett, ragaszkodott a tradíciókhoz. Az alexandriai számítási módszer minden külsőségét megtartotta. Tiszteletben tartotta azt a húsvéthatárra vonatkozó hagyományt is, hogy IV. 25-énél később húsvét nem lehet. A holdmozgás és a ciklusszámítás szeszélyéből ugyanis a →naptárreformig véletlenül IV. 19: (vasárnap) nem fordult elő húsvéti telehold, amiből az IV. 26-ai húsvét logikusan következett volna. Lilius azonban előre látta, hogy ez előbb-utóbb be fog következni, ezért ügyes érvrendszerrel bebizonyította, hogy az IV. 19-i húsvétok is megfelelnek a zsinati rendeleteknek. Ilyen volt pl. 1981: a húsvét, amikor a holdtölte napján (IV. 19), azaz Niszan 14: ünnepeltük a húsvétot (ez quartodecimanus volt). 1962 húsvétja pl. paradox volt, amennyiben a csillagászati holdtölte éppen III. 21-én, néhány órával a napéjegyenlőség után következett be, a ciklikus számítás bizonyos ingadozása folytán azonban a számított Niszan 14. ettől nagyon eltért: IV. 18-ra esett. Húsvétvasárnap IV. 22: volt. - A ciklikus számítás következtében tehát előállhatnak olyan húsvéti dátumok, melyeket a niceai zsinat el akart kerülni. A gyakorlatban azonban ennek nincs jelentősége. - Egyes teol-októl mind a K-i, mind a Ny-i egyh-akban nem áll távol az a gondolat, hogy a húsvét időpontját a csillagászati telehold idejével határozzák meg. A hold mozgásának szabálytalanságai miatt azonban egyáltalán nem biztos, hogy pontosabbá válna a ~, paradox és quartodecimanus húsvétok ugyanúgy előfordulhatnának. Lehetne azonban a húsvét dátumát valamelyik áprilisi vasárnapra rögzíteni. Így megszűnne a különbség az ortodox, kopt, katolikus stb. egyházak húsvéti dátumai közt. Ez megfelelne a niceai zsinat célkitűzéseinek is. - A húsvét dátumának kiszámításában ma is XIII. Gergely p. 1582: kiadott Inter gravissimas kezdetű bullája az irányadó. E naptárdekrétum része volt a De anno et ejus partibus (Az évről és részeiről) c. tanulmány. Ez tartalmazza az új húsvéti rendelkezéseket. Népszerű formában, indoklás nélkül elmagyarázza, hogyan lehet az epaktákat és a vasárnapi betűket 1583-2099-ig meghatározni, s ily módon a húsvét idejét kiszámítani. Az eljárás elég körülményes, ezért a latin nyelvű Missale Romanum és a Breviarium Romanum kötetei tartalmazzák a húsvétok előre kiszámolt dátumait. A lat. nyelvű szöveg a II. vat. zsinat utáni, nemzeti nyelvekre lefordított misekönyvekben már nincs benne. - A csillagászati megfigyeléseket egy adott helyen végzik, és az adott helyhez adott helyi idő tartozik. Az újhold sarlója más-más helyi időben látható Jeruzsálemben, mint Rómában. A viták elkerülésére a Gergely-naptár a ~ban nem használ kitüntetett helyet, meridiánt, ellentétben a csillagászati számításokkal. Ha nincs kitüntetett meridián, akkor csak a ciklusos számítás jelenthet megoldást.  P.B.K.

Kövesligethy Radó: Matematikai és csillagászati földrajz. Bp., 1899. - Astronomische Nachrichten 1933:247. sz. - Zeitschrift für katholische Theologie 1955:3. sz. - Teres Ágoston: Biblia és csillagászat. Bp., 1994. - J. Casanovas SJ közlése

A húsvét dátuma 2000-2050:

Gergely-naptár

Julián naptár

2000. ápr. 23.

ápr. 30.

2001. ápr. 15.

ápr. 15.

2002. márc. 31.

máj. 5.

2003. ápr. 20.

ápr. 27.

2004. ápr. 11.

ápr. 11.

2005. márc. 27.

máj. 1.

2006. ápr. 16.

ápr. 23.

2007. ápr. 8.

ápr. 8.

2008. márc. 23.

ápr. 27.

2009. ápr. 12.

ápr. 19.

2010. ápr. 4.

ápr. 4.

2011. ápr. 24.

ápr. 24.

2012. ápr. 8.

ápr. 15.

2013. márc. 31.

máj. 5.

2014. ápr. 20.

ápr. 20.

2015. ápr. 5.

ápr. 12.

2016. márc. 27.

máj. 1.

2017. ápr. 16.

ápr. 16.

2018. ápr. 1.

ápr. 8.

2019. ápr. 21.

ápr. 28.

2020. ápr. 12.

ápr. 19.

2021. ápr. 4.

máj. 2.

2022. ápr. 17.

ápr. 24.

2023. ápr. 9.

ápr. 16.

2024. márc. 31.

máj. 5.

2025. ápr. 20.

ápr. 20.

2026. ápr. 5.

ápr. 12.

2027. márc. 28.

máj. 2.

2028. ápr. 16.

ápr. 16.

2029. ápr. 1.

ápr. 8.

2030. ápr. 21.

ápr. 28.

2031. ápr. 13.

ápr. 13.

2032. márc. 28.

máj. 2.

2033. ápr. 17.

ápr. 24.

2034. ápr. 9.

ápr. 9.

2035. márc. 25.

ápr. 29.

2036. ápr. 13.

ápr. 20.

2037. ápr. 5.

ápr. 5.

2038. ápr. 25.

ápr. 25.

2039. ápr. 10.

ápr. 17.

2040. ápr. 1.

máj. 6.

2041. ápr. 21.

ápr. 21.

2042. ápr. 6.

ápr. 13.

2043. márc. 29.

máj. 3.

2044. ápr. 17.

ápr. 24.

2045. ápr. 9.

ápr. 9.

2046. márc. 25.

ápr. 29.

2047. ápr. 14.

ápr. 21.

2048. ápr. 5.

ápr. 5.

2049. ápr. 18.

ápr. 25.

2050. ápr. 10.

ápr. 17.