Magyar Katolikus Lexikon > H > húsvéti tojás


húsvéti tojás, piros tojás: húsvéti szimbólum, eredetileg csak pirosra festve, később minden más színben, díszítve is. - Maga a tojás a legrégibb húsvéti eledelek egyike; az életnek, az újjászületésnek archaikus jelképe. Amint a tojásból új élet kel, úgy támad föl Krisztus is sírjából az emberek megváltására. Más fölfogás szerint a tojáshéj az ÓSz-et, a belseje az ÚSz-et jelképezi. Piros színe Krisztusnak az emberiségért kiontott vérére emlékeztet. A húsvéti szentelt tojással kapcsolatban kialakult gazdag szokásvilág magába foglalta, fölszívta a tojás mint termékenység-szimbólum archaikus hagyományvilágát is. - Külön jelentéstartalma van a ~ héjának. Csíkménasági szóhagyomány szerint a piros héj Krisztus elhullatott vérét, a fehér (belső festetlen rész) a verejtékét jelképezi. A pirostojás héját az utcákon, tereken szétszórják, hogy emlékeztessen Krisztus kálváriajárására. - Amint a csirke áttöri a tojás falát és életre kel, úgy támad föl Jézus is a sírjából. Gyulai monda szerint egy asszony épp a színben szedte a tojásokat, amikor Jézus föltámadásának hírét meghallotta. A kötőjébe rakott tojással sietett a szomszédba, ahol a hírt kételkedve fogadták: „Úgy támadt ő fel, ahogy piros a tojás a kötődben!” A hírhozó asszony a kötőjébe nézett, és csodálkozva látta, hogy minden tojás megpirosodott. A körmendiek úgy tudják, hogy mikor Jézust keresztre feszítették, odament egy asszony, aki kosarában tojást vitt. Letette és elkezdett imádkozni. Egyszercsak egy csöpp vér csöppent az egyik tojásra és megpirosodott tőle. Ezért festik pirosra a tojást húsvétkor. Göcsejben a tojás Krisztus keresztfáját (szabatosabban a halottaiból feltámadó Krisztust), díszítése Krisztus kötelét, a szentelt torma az ecet keserűségét jelképezi. - A tojás a föltámadás jelképe is. Amikor e szimbolikus tartalma még ismerős volt, a keresztszülők ~t küldtek a keresztgyermekeiknek húsvét napján v. másnapján, hogy a keresztség szentségével vállalt kötelességekre, a megváltás kiváltságos örömére emlékeztessék őket. Némely vidékeken még 1950 u. is élt a szokás. Göcsejben pl. a keresztszülők keresztgyermekeiknek vastag perecet és 2-3 ~t küldtek. Pusztaszentlászlón, Pákán a húsvéti litánia előtt a templomtéren osztják ki a keresztanyák ajándékaikat. Az ajándékozás olykor a férjhezmenés, ill. a megházasodás idejéig eltart. Somogyban húsvét reggelén a gyermekek elmennek keresztszüleikhez, akik néhány ~sal ajándékozzák meg őket. Olykor maguk is visznek ~t a keresztanyjuknak, és ugyanannyit kapnak is tőle. Magyaregres ref. népe (vsz. az →emmauszjárás v. a →húsvéti határjárás emlékeként) kijárt a közeli Sikállódomb néven emlegetett magaslatra. Itt adták át a keresztszülők keresztgyermekeiknek ajándékukat, a ~t. Vásárosdombó hagyományában még számos archaikus mozzanat is fölcsillan. A kereszt- és bérmakomák, komaasszonyok korozsmával tisztelik meg egymást. A húsvéti korozsma szép fehér abroszba fogott ~ból, almából, süteményből áll. A meglátogatott koma, ill. komaasszony az ajándékot hasonlóval viszonozza és a látogatók abroszába takarja. Lehetséges, hogy eredetileg még a húsvéti, keresztanyja-ajándékozta szentelt tojás képzetkörének csökevénye, elszigetelődött maradványa az is, hogy amikor a tápai gyereket az édesanyja először viszi valahova, legtöbbször természetesen a keresztanyához, ott egy tojást adnak neki, amelyik szép, nem szeplős, megkerekítik vele az arcát, majd a tojást az első koldusnak kellett odaadni. Az erdélyi evangélikus szászoknál a pirostojást a keresztanya először elviszi a reggeli istentiszt-re, és csak azután osztja szét keresztgyermekei között. A tojással való templomozás vsz. kk. hagyomány. - Konyár ref. faluban az első meghúzott barázdába tett tojást beszántották. Nyírábrányban a húsvéti szentelt tojás héját szántották a földbe. Volt úgy is, hogy a tojást a vetőzsákba tették és a magot arról vetették. Mezőkövesden a jó termés érdekében a föld végén tojást ástak el. Az abaúji Büttös falucskában régebben első szántáskor az eke elé néhány lépésre tojást tettek. Ha induláskor nem tört szét, akkor kivitték a mezőre és az első barázdában elföldelték. Az egykori Istensegíts hívei a szentsír elé fektetett feszülethez pirostojást tettek. Temesköz, vagyis a Bánát szegedi eredetű népe a 19. sz: tojást vitt a nagypénteki sírjában nyugvó Kisjézus, vagyis a feszület számára. Nyilvánvalóan e régi gyakorlat szimbolikus maradványa virágzott még a 20. sz. elején is Bény (Bina) faluban: a húsvéti nagymise után a tp. rendbentartásában serénykedő négy tisztleány egy-egy ~t vitt a paphoz, aki megszentelte és eltette. A kereplő gyermekek is tojást kaptak ajándékba, s nyilván a mester (tanító), harangozó is. - Vsz. Jézus kijelentésével (Én vagyok az út, igazság és élet) kapcsolatos szokás, hogy a szentelt tojást a férj kettévágta, felét megette, másik felét feleségének adta, abban a hitben, hogy az ember, ha eltéved és rágondol arra, akivel tojást evett együtt, rátalál a helyes útra. A házastársak között különösen szép tartalmú szokás átvitt értelemben is, de mások is tartották. -

A pirostojás szentelményként való tisztelete és fogyasztása régebben bizonyára tudatosabb volt, a kutatás figyelmét azonban annyira lekötötte a hímestojás díszítése, hogy a hozzája fűződő szakrális hagyomány megörökítésére alig maradt ideje, de talán hajlandósága sem. Ezért csak néhány paraliturgikus adalékkal rendelkezünk. Öreg kalocsaiak a „szentelt” elköltése közben így emlékeznek az elmúlt húsvét óta elhalt családtagra: tavaly még együtt ettük a szentölt tojást. Zamárdi öregjei szerint, aki a pirostojásból eszik, nem fog szentség nélkül meghalni. A baranyai Versend sokácai húsvét napján egy megszentelt ~t kivisznek hozzátartozóik sírjára. Nagysimonyi, már csak emlékezetben élő hagyomány szerint egy szentelt tojást a kútba dobtak. - Lehoczky Tivadar a 19. sz. végén a beregi g.k. ruszin népéletről szólva elmondja, hogy a húsvéti szentelt eledelek legkisebb hulladékát sem szórják a szemétbe (→húsvéti morzsa), hanem gondosan összegyűjtik és nagy körültekintéssel vízbe vetik. Mint mondják, ott, ahol a víz a tengerbe ömlik, a világtól teljesen elzárva él egy keresztény nép, mely nem tudja, hogy mikorra esik húsvét napja. Az odajutó tojáshéjakból tudja meg, hogy itt az ünnep. A hagyományt nyilván Szt Tamás ap. legendája is színezte, akit a gör. kat-ok tamásvasárnap (a latinok →fehérvasárnapján) ünnepelnek. - A tojás liturgikus-szimbolikus jelentése az idők folyamán elhalványult, és ünnepi, szinte már profán ajándékozás lett belőle. A ~ból alakult ki a hímestojás, melynek színes, gazdag formakincsében vallási, liturgikus eredetű elemet már alig találunk. **

Bálint 1989:303, 309.