Magyar Katolikus Lexikon > H > hízelgés


hízelgés (lat. adulatio): az emberi kapcsolatokban rendetlen és túlzó törekvés arra, hogy másnak szavakkal vagy tettekkel a kedvében járjunk, s ebből hasznunk származzék. A ~ a →kedvességgel ellentétes vícium. - Hízeleg, aki a másik beszédét v. tetteit önző érdekből dicséri, v. a másik embert valamivel hitegeti. A ~ a →hazugság egyik formája, önmagában nem halálos bűn, súlyossága az elérni szándékolt céltól, ill. a dicsért dolog minőségétől függ (hiba v. bűn dicsérete súlyosabb bűn). **

Prümmer II:479.