Magyar Katolikus Lexikon > H > hét bölcs


hét bölcs (gör. hoi hepta szophoi, lat. septem sapientes): a hagyomány szerint Kr. e. a 7/6. században élt, a természetes erkölcs alapszabályait közmondásszerűen megfogalmazó görög törvényhozók illetve közéleti vezetők. - A ~ neve először →Plátónnál tűnik föl (milétoszi Thalész, mütilénéi Pittakosz, priénéi Biasz, athéni Szolón, lindoszi Kleobulosz, khénéi Müszón, spártai Kheilón), ezért vsz. a ~ elképzelés a Kr. e. 4. sz: alakult ki, amiben →Arisztotelésznek is döntő szerepe lehetett. Az elképzelés azonban már →Hérakleitosznál fölbukkan. A ~ nem mindig ugyanaz a 7 név, Diogenész Laertiosz a különböző fölsorolásokat összevetve 17 személyt talált. Így került be pl. a ~ közé a krétai Epimenidész, a lebedoszi Leóphantosz, gyakran Anakharszisz, akik főként a jóslás-irodalomban szerepelnek. Csak később kapcsolhatták össze a ~et a delphói Apollónnal, akinek 3 lábú áldozati asztalkája (tripusza) a legbölcsebbet illetné meg. Így került sor a ~ versengéseire és szümposzionjaira, annak eldöntésére, melyik bölcs az első. - Thalésznak tulajdonították a gnóthi szeauton (nosce te ipsum), 'ismerd meg magadat'; Szolónnak a méden agan (ne quid nimis), 'semmit sem szabad túlzásba vinni'; Pittakosznak a kairon gnóthi, 'ismerd föl a kellő pillanatot', Periandrosznak a meleté to pan, 'minden a gyakorlaton múlik', Kleobulosznak a metron ariszton, 'legjobb a mérték' mondásokat. - Ikgr. A ~ ábrázolása az antik képzőműv. tárgya. A Torre Annunziatából származó mozaikon (Museo Nazionale, Nápoly) pl. a ~ vitatkozik, az egyik bölcs bottal egy gömbre mutat, ami hasonló a koppenhágai Thalész-ábrázoláshoz. A tudós vita a gömbről gör. irod. forrásokban is föllelhető. A ~ papi jellegét hangsúlyozza Publius Peregrinus szarkofágja (Museo Torlonia, Róma). Ha.Lá.

Fehling, D.: Die sieben Weisen und die frühgriechische Chronologie. Bern, 1985. - Dubarle, A. M.: Les Sages d'Israël. Párizs, 1946. - Lambert, W. G.: Babylonian Wisdom Literature. Oxford, 1960. - NCE XIV:965. - Kirschbaum IV:496.