Magyar Katolikus Lexikon > H > házasságkötés utáni pasztoráció


házasságkötés utáni pasztoráció: a lelkipásztori munka egyik legfontosabb területe. - A ffi és a nő életközössége a →család alapja. A mai világban, mely gyakran ellenséges a ker. hittel szemben, a keresztény családok mint a hit élő és sugárzó fókuszai, rendkívül fontosak. (Ezért nevezi a II. Vatikáni Zsinat a családot egy ősi kifejezéssel: Ecclesia domestica, 'családi egyház'-nak; LG 11; vö. FC 21). A családdá válás a →házasságkötéssel kezdődik, és főként az első időben sok támogatást igényel mind a lelkipásztorok, mind a ker. közösség, az egyházközség részéről. - Az Egyh. lelkipásztori szolgálatának különösen arra kell nevelnie az új családokat, hogy a házastársi szeretetet felelősségtudattal éljék, hogy figyeljenek a közösséggel való kapcsolatukra és az élet szolgálatára. De a bensőséges családi élet megélésére, valamint az Egyh. és az emberi társad. nagylelkű szolgálatára is tanítani kell őket. Minthogy a két házastárs sajátosan a gyermekek születésével válik családdá, az Egyh. ott áll a szülők mellett is, azért, hogy az élet Urának ajándékaként fogadják a gyermekeket, s örömmel vállalják a fáradságot, amellyel emberi és ker. fejlődésüket segítik elő. A családi otthon a keresztény élet első iskolája és „az érlelődő emberiesség iskolája” (GS 52). Itt tanulja meg az ember a kitartó munkát, ismeri meg a munka örömét, a testvéri szeretetet, a nagylelkű, ismételt megbocsátást, és mindenekelőtt Isten szolgálatát az imádságban és az élet elajándékozásában. - A törvényesen létrejött család lelki gondozása a helyi egyh. közösség minden egyes tagjának is feladata. Segítséget kell nyújtaniuk a házastársaknak új hivatásuk és küldetésük megértéséhez és megéléséhez. S hogy a család egyre inkább szeretetközösséggé válhasson, minden tagjának segítséget kell kapnia azokkal az új nehézségekkel szemben, melyek egymás kölcsönös szolgálatában jelentkeznek. - Mindez elsősorban az új családokat érinti: tagjaik eddig ismeretlen értékek és feladatok közé kerülnek, s leginkább házasságuk első éveiben nehézségekkel küszködnek, pl. a közös élethez való alkalmazkodással, a gyermekek születésével jelentkező problémákkal. Az új házasok fogadják szívesen és használják azok okos, emberséges és támogató segítségét, akik már hosszú ideje tapasztalatból ismerik a család és a házasélet problémáit. Így az egyhközs-ben, a ker. családokból álló nagy családban a családok kölcsönösen támogatják és segítik egymást a maguk emberi tapasztalatával, hitével és kegyelmi ajándékaival is. Ilyen módon az új családok nem csupán részesülnek a korábban létrejött családoktól, hanem segítségüket elfogadva mintegy viszonzásképpen forrásai lesznek azok lelki gyarapodásának is. - A családi pasztoráció fontos ter-ét adják azok a társulások, egyh. egyesületek, csoportok v. bármilyen más nevet viselő közösségek, melyek a jellegzetességeik, céljaik, szolgálataik szerint a család gondozásával törődnek. Feladatuk az, hogy fölébresszék a másokkal való összetartozás érzékét, támogassák az Evangélium és az Egyh. hite szerinti életformát; a ker. erények, és ne a közvélemény szerint formálják a lelkiismeretet, buzdítsanak a felebaráti szeretet gyakorlására, valamint a mások felé nyitott lelkületre, amely a ker. családokat a többiek számára valóban erjesztő kovásszá és fényforrássá teszi. - Ugyanakkor kívánatos az is, hogy a közjó tudatában élő családok más, nem egyh. egyesületekben is tevékenykedjenek. Az ilyen egyesületek feladatköréhez tartozik többek között, hogy népük kulturális és etnikai értékeit őrizzék, ápolják és adják tovább; biztosítsák az emberi személy kibontakozását, az orvosi, jogi és szociális gondoskodást az anyákról és a gyermekekről. **