Magyar Katolikus Lexikon > H > házasságkötés formája


házasságkötés formája: az érvényes szentségi →házasság megkötésének kánonjogi feltétele. - Mivel a házasság szentség, az Egyh. előírja a megfelelő formát a szándék kifejezésére (vö. DS 1813, 1816; CIC 1108). Ennek közelebbi okai: a) A szentségi házasság megkötése liturgikus cselekmény, illő tehát, hogy az Egyh. nyilvános liturgiájának keretében történjen; b) A házasságkötés egyh. életállapotba vezet be, jogokat és kötelességeket teremt az Egyh-ban a házastársak között és a gyermekek felé; c) A házasság megkötése felől bizonyossággal kell rendelkezni (ezért kötelező a tanúk jelenléte is); d) A →házassági beleegyezés nyilvános jellege védi az egyszer kimondott „igen”-t és segíti a hozzá való hűséget. - 1. A házasságkötés érvényességéhez szükséges az egyhjog szerint, hogy azokat a házasságokat, ahol legalább az egyik fél a kat. Egyh-ban keresztelkedett meg, v. oda fölvették, és abból formális aktussal nem távozott el, kánoni forma szerint kössék (1117.k., vö. 1108.k. 1.§). Kivételt képez az az eset, amikor kat. köt házasságot keleti rítusú nem kat. kereszténnyel. Ilyenkor a kánoni forma csak a megengedettséghez szükséges, az érvényességnek föltétele, hogy a házasságot szent szolgálatot teljesítő személy részvételével kössék (1127.k. 1.§). - A keleti ker-ek, akiknek egyh-ában valódi egyházkormányzati hatalom lehetséges az egyh. rend szentsége alapján, saját egyházfegyelmük szerint kormányozhatják magukat (vö. UR 16). Ennek szellemében az ortodoxokra nézve az →Apostoli Signatura elismerte a saját egyh-uk által az érvényességhez megkívánt forma (a papi áldás) kötelezettségét, tehát azt, hogy ilyen áldás nélkül egymással nem köthetnek érvényes házasságot. - Az érvényességhez szükséges forma megtartásának kötelezettsége tisztán egyhjogi eredetű; egyetemes egyh. törv-nyé csak a Trienti Zsin. tette (Tametsi kezdetű határozatában; 1563. XI. 11: DS 1816). Eszerint a ~ alól fölmentés adható. Rendes körülmények között ilyen fölmentést a kat. fél saját →helyi ordináriusa adhat, de csakis →vegyes házasságok esetén (tehát nem tiszta kat. házasságra, mert arra még a mpp. sem engedélyezheti. Ilyenkor az ordináriusnak, mielőtt a felmentést megadná, meg kell kérdeznie a házasságkötés helye szerinti ordináriust). Még az ilyen fölmentéssel kötött házasságok esetén is szükséges azonban a házasság érvényességéhez valamilyen nyilvános forma. A →püspöki konferenciák feladata olyan szabályok kibocsátása, melyek az ilyen felmentések megadásának egységes módját hivatottak biztosítani (1127.k. 2.§). - A m. püspöki konferencia 1971. VI. 17-i körlevelében úgy rendelkezett, hogy az ilyen felmentéssel való házasságkötéshez „valamilyen vallásos szertartás is járuljon”. Gyakorlatilag tehát ilyenkor a felmentés a nem kat. lelkész előtti esküvőt teszi lehetővé (vö. 14.k., 18.k.). Halálveszélyben a ~ alóli felmentés megadására a helyi ordinárius tágabb körű illetékességgel rendelkezik, sőt más szt szolg-ot teljesítő személyek is adhatnak felmentést az 1079.k. 1-2.§-a szerint. - A kánoni forma lehet rendes v. rendkívüli. Aki felmentést kapott a forma alól, az a rendkívüli formára sem köteles. -

2a. A rendes kánoni forma abban áll, hogy a házasságot a helyi ordinárius v. plnos, ill. a kettő közül valamelyik által megbízott pap v. diákonus (v. az 1112.k. szerint megbízott világi) közreműködésével és két tanú előtt kötik meg (1108.k. 1.§). A közreműködés (assistentia) abban áll, hogy az erre jogosult személy (→esketési felhatalmazás) jelen van, kiveszi és az Egyh. nevében elfogadja a felek →házassági beleegyezésének kinyilvánítását (1108.k. 2.§). Mivel a házasságot maguk a felek szolgáltatják ki, a közreműködőt nem nevezhetjük szentségkiszolgáltatónak. - A tanúk előzetes megnevezése nem föltétele az érvényességnek, de az sem, hogy szándékukban álljon házassági tanúnak lenni. Lehetnek kiskorúak, nem kat-ok, kiközösítettek, sőt olyanok is, akiket erőszakkal kényszerítettek a házasságkötésnél való jelenlétre. Szükséges viszont, hogy fizikailag jelen legyenek, észleljék, fölfogják (mint házassági beleegyezés-adást) és tanúsítani tudják a történteket. A tanúk szereplése nem csupán a bizonyításhoz szükséges, hanem magának a házasságnak a létrejöttéhez is. Jelenlétük ugyanis a kánoni forma része. - 2b. A rendkívüli házasságkötési forma abban áll, hogy a felek csupán tanúk jelenlétében kötik meg házasságukat (nyilvánítják ki házassági beleegyezésüket). E forma alkalmazására érvényesen és megengedetten csak akkor kerülhet sor, ha nem lehet jelen v. nem közelíthető meg súlyos nehézség nélkül olyan közreműködő, aki a jog szerint illetékes, és egyszersmind megvalósul az alábbi feltételek valamelyike: a) halálveszély áll fenn; b) ésszerűen előrelátható, hogy a felhatalmazással rendelkező közreműködőt súlyos nehézség nélkül nem lehet elérni, s ez egy hónapon belül nem változik (1116.k. 1.§). Az esketési felhatalmazással rendelkező személy elérhetetlensége nem abszolút lehetetlenséget jelent, hanem azt, hogy törvényesen felhatalmazott közreműködő előtti házasságkötésre súlyos hátrány nélkül nem kerülhet sor. A súlyos hátrány fenyegetheti a felek egyikét v. az esetleg elérhető közreműködőt. A közreműködő elérhetetlensége nem csupán fizikai lehet; akkor is elérhetetlennek számít az illető, ha nagy baj nélkül nem működhetik közre. A súlyos hátrány érheti a fenti személyek valamelyikének életét, egészségét, jóhírét, szabadságát, javait. Veszedelmes út v. nagyon nagy költségek árán megvalósítható esketés sokak szerint már elég súlyos nehézség ahhoz, hogy a házasság pusztán tanúk előtt érvényesen megköthető legyen. Mivel a súlyosságot itt mégiscsak egyénileg kell mérlegelni, az egyh. nyilvánosság és adminisztráció által is pontosan megragadható és igazolható érvényes házasságok kívánalmának rendszere ezen a ponton a szokásosnál kevésbé hatékonynak és egyértelműnek mutatkozik. Ámde az érvényes házasságkötéshez való jog gyakorlása, mely szorosan összefügg a „lelkek üdvösségével” (vö. 1752.k.), olyan érték, melynek szavatolása fontosabb még a formai jogbiztonságnál is. Egyébiránt azokban az esetekben, amikor a közreműködőt azért érné súlyos hátrány az esketés miatt, mert az adott helyen a világi törv-ek magát az egyh. esketést v. a polgárilag össze nem házasodottak egyh. esketését komoly szankciókkal tiltják, és a felek polgárilag nem tudnak v. súlyos okból nem akarnak megesküdni (pl. az összeházasodásukat tiltó rasszista világi törv-ek miatt), a rendkívüli kánoni forma alkalmazható. No-ban pl. nem ismerik el egyh-ilag a rendkívüli forma alkalmazását lehetővé tevő súlyos nehézségnek azt az esetet, mikor a felek polgári kötés nélkül akarnak egyh-ilag esküdni (nyugdíj megtartása stb. miatt). Mo-on szintén nem lehet érvényesen rendkívüli formában esküdni arra hivatkozva, hogy polg. házasság nélkül az eskető ne működhetne közre súlyos nehézség nélkül, hiszen az előzetes polg. házasság igazolása nélkül a feleket egyh-ilag megesketőre rendelt büntetést a magyar jogban már 1962: hatályon kívül helyezték. - Ha a rendkívüli forma alkalmazásának föltételei adottak, akár a polg. házasság is rendkívüli kánoni formában megkötött házasságnak számíthat, s így kánoni formára kötelezett kat-ok között is érvényes lehet. A felek részéről ilyenkor elég az igazi házasságkötés szándéka, nem szükséges, hogy tudjanak a rendkívüli formájú kánoni házasságkötés lehetőségéről v. arról, hogy az adott pillanatban egyh-ilag is érvényes házasságot kötnek (vö. 1116.k. 1.§). A rendkívüli formájú házasságkötéshez, ha elérhető olyan pap v. diákonus, akinek arra az esketésre nincs felhatalmazása, de jelen tud lenni, el kell hívni. Ilyenkor az illetőnek jelen kell lennie a házasságkötéskor, bár annak érvényessége nem ennek a klerikusnak, hanem a két tanúnak a jelenlététől függ (1116.k. 2.§).

Ha a rendkívüli formát halálveszélyben alkalmazzák, ennek a papnak v. diákonusnak rendkívüli felmentési hatalma van az áldozópapság kivételével minden egyhjogi házassági akadály, sőt a forma alól is (1079.k. 2.§). Ez azt jelenti, hogy amennyiben még tanúk sem volnának, ez a klerikus felmentést adhatna a forma kötelezettsége alól, s így a házasság még rendkívüli forma nélkül is létrejöhetne. - 3. A keleti egyházjogban csak azok a házasságok érvényesek, amelyeket szent szertartással kötnek a helyi hierarcha v. helyi parókus v. valamelyikük által a házasság megáldására felhatalmazott áldozópap és legalább két tanú előtt, azonban a következő kánonok előírásai szerint és fenntartva a 832. és 834.k. 2.§-ában említett kivételeket. - Szentnek tekintjük itt a szertartást magának az eskető és megáldó áldozópapnak közreműködése által (828.k. 1-2.§) - A házasságkötésnek a jogban előírt formáját meg kell tartani, ha a házasságra lépőknek legalább egyikét a kat. egyh-ban keresztelték v. abba felvették. - Ha viszont valamely saját jogú keleti egyh-hoz tartozó kat. fél köt házasságot olyan féllel, aki nem kat. keleti egyh-hoz tartozik, a házasságkötésnek a jogban előírt formáját csak a megengedettség végett kell megtartani; az érvényességhez viszont szükséges az áldozópap áldása, megtartván minden mást, amit a jog szerint meg kell tartani (834.k. 1-2.§). - A házasságkötésnek jogban előírt formája alóli felmentés az Apostoli Széknek v. a pátriárkának van fenntartva, aki azt csak a legsúlyosabb okból adja meg (835.k.). - Szükség esetét kivéve a házasságkötésnél tartsák meg a liturgikus könyvek előírásait és a törvényes jogszokásokat (836.k.) - A házasság érvényes megkötéséhez szükség van a felek együttes jelenlétére és házassági beleegyezésük kölcsönös kifejezésére. Képviselő által nem lehet érvényesen házasságot kötni, kivéve ha a tulajdon saját jogú egyh. részleges joga másként rendelkezik, amely esetben meg kell állapítani azokat a feltételeket, amelyeknél ilyen házaság köthető (837.k. 1-2.§). - 4. A régi magyar jogban. Kálmán kir. II. törvénykönyve (1104): „A szent zsinat úgy határozott, hogy minden házasságot az Egyház színe előtt, pap és alkalmas tanúk jelenlétében, az eljegyzés valami jelével és mindkét fél beleegyezésének kinyilvánításával kössenek meg, különben nem házasság, hanem paráznaság lesz.” (IX. f.) (Hatályban maradt 1894-ig [XXXIV. tc.]) - Szepesi prépostsági zsin. (1460): A plébános többször is hirdesse ki a szószékről, hogy csak úgy érvényes a házasságkötés, ha jelenidőben mondják: „feleségül veszlek; feleségül megyek hozzád”. Ha azt mondják: „a feleségem leszel, a férjem leszel”, az nem házasság, hanem jegyesség (XIV.). **-E.P.

Péterffy I:51, 204. - CCEO 1990. - Erdő 1991:452.