Magyar Katolikus Lexikon > H > házassági tilalom


házassági tilalom: házasodni szándékozó felekhez szóló közigazgatási vagy bírói intézkedés, mely konkrét esetben tiltja a →házasságkötést, de nem teszi érvénytelenné (→esketési tilalom). - A ~ kiadója lehet a legfőbb egyh. hatóság, de saját alárendeltjeik számára, bárhol tartózkodjanak is, valamint a saját területükön éppen ott tartózkodók számára a →helyi ordináriusok megtilthatják a házasságkötést, ám csupán különös esetben, bizonyos ideig és súlyos okból, míg ez az ok fennáll (1077.k. 1.§). A ~hoz érvénytelenítő záradékot fűzni egyedül a legfőbb egyh. hatóság joga (1077.k. 2.§). - Megtilthatják egyedi esetben a házasságkötést a bíróságok is, ~at fűzve az ítélethez (vö. 1684.k. 1.§). ~ járulhat az →el nem hált házasság alóli „felmentést” tartalmazó pápai határozathoz is. Ezekben az esetekben valamelyik fél számára megtiltják, hogy a helyi ordinárius, ill. az Ap. Szentszék illetékes hatósága engedélye nélkül új házasságot kössön. Ha valaki a ~ ellenére házasságot kötne, ez (legalábbis ha más külön semmisségi ok nem áll fenn) érvényes volna, bár meg nem engedett, így az →esketőnek is tilos lenne közreműködnie (vö. 1066.k.). Természetesen ezeknek a ~aknak a kiadása olyankor szokott előfordulni, amikor az eljárás során komoly valószínűséggel megmutatkozik, hogy valamelyik házasfél olyan hiányosságban szenved, mely képtelenné teszi a házasságkötésre. Ha ez a hiányosság az újabb házasság megkötésekor csakugyan fennáll, akkor a házasság ezért, nem pedig a ~ miatt lesz érvénytelen. Épp az ilyen, várhatóan érvénytelen házasságkötés elkerülése a ~ leggyakoribb célja. - Törv-ként csak a legfőbb egyh. hatóság bocsáthatja ki, ilyen a →vegyes vallás tilalma (1124.k.). E.P.

Erdő 1991:417.