házassági kötelék (lat. vinculum matrimoniale): érvényes házasságkötésből származó, természeténél fogva örökös és kizárólagos kapcsolat a házastársak között; megkereszteltek között szentség (1055.k. 2.§). - A ~ből fakadnak: 1. a felek egyenlő kötelezettségei és jogai mindarra, ami a házassági életközösséggel jár (1135.k.). Az CIC 1917:1111. kánonja ezt az egyenlőséget még csupán a házastársi cselekedetek vonatkozásában ismerte el. A hatályos Codex fogalmazása tágabb, mert a II. Vat. Zsin. személyesebb házasságképéből indul ki (vö. GS 48). - 2. a gyermeknevelés kötelessége és joga. A szülők nagyon súlyos kötelessége és elsődleges joga, hogy erejükhöz mérten gondoskodjanak gyermekeik fizikai, szociális, kulturális, erkölcsi és vallási neveléséről (1136.k.; vö. GS 52, GE 3). A házas állapotból fakad a kötelesség Isten népének építésére a házasság és a család révén (226.k. 1.§). Tehát a házasság jellegéből, természetadta irányulásából (vö. 1055.k.) és - keresztények között - szentségi mivoltából ered a házastársaknak az a feladata, hogy nyitottak legyenek a szülői, mégpedig az Isten népét építő keresztény szülői hivatás vállalására. Amikor a házastársakból szülők lesznek, annál a ténynél fogva, hogy életet adtak gyermekeiknek, terheli őket a nevelés kötelessége, de megilleti annak joga is; keresztény szülők számára ez a ker. nevelés kötelességét és jogát jelenti (vö. 226.k. 2.§, 793.k.). A nevelés kötelessége és joga tehát nem közvetlenül a házasságból ered, hanem a szülői szerepből, melynek vállalására a házasságban kap meghívást az ember. - 3. a gyermek törvényessége. A Codexben a törvénytelen származásnak már nincs jogi következménye. A törvényes születés fogalmát az egyetemes jog mégis megőrizte, egyrészt azért, mert a részleges v. saját jog (pl. szerzetesi szabályzat) fűzhet hatásokat a törvényes származáshoz, másrészt ez hangsúlyozza a házasság szent voltát (→házassági akadály). - A ~ből „Isten rendeléséből szilárd intézmény keletkezik a társadalom színe előtt is. A házastársak közötti szövetség beépül az Isten és az emberek közötti szövetségbe: az igazi házastársi szerelem fölvétetik az isteni szeretetbe.” (GS 48) A ~et tehát maga Isten hozza létre, így a megkeresztelt felek között megkötött és bevégzett házasság soha nem bontható föl. E kötelék, mely a házastársak szabad emberi cselekedetéből és a →házasság elhálásából származik, visszavonhatatlan valóság és olyan szövetség, melyért Isten hűsége kezeskedik (vö. CIC 1141). E.P.

Erdő 1991:463.