Magyar Katolikus Lexikon > H > házassági kísérlet


házassági kísérlet: a házasság létrejöttéhez a természet rendje szerint elegendő →beleegyezéssel, nyilvános (hivatalos) forma szerint végzett, de →házassági akadály miatt hatástalan →házassági beleegyezés kinyilvánítása. A CIC csak akkor bünteti, amikor ez a →cölibátus v. a →szerzetesi fogadalom védelmében komolyan szükséges. - 1. Típusai. a) klerikusok akár egyh., akár polg. forma szerinti ~e. Nős diákonusok is elkövethetik, ha pl. feleségük halála után az 1087.k. ellenére fölmentés nélkül házasságot kísérelnek meg. A ~ a már fölvett rendek gyakorlását tiltó szabálytalanságot von maga után akkor is, ha csupán polgárilag történt, feltéve, hogy az illető ffit →házassági kötelék, szent rend v. nyilvános, örök →tisztasági fogadalom akadályozta a házasságkötésben, v. az asszonyt kötötte érvényes házasság v. ugyanilyen fogadalom (1041.k. 3). Hangsúlyozandó, hogy ez a szabálytalanság csakis olyan ~ek esetén áll fenn, amikor az érvényes házasság megkötését egyedül v. más okok mellett a házassági kötelék, szent rend v. fogadalom tette lehetetlenné. Ilyenkor viszont fönnmarad az ennek a ~nek a következményeként létrejött kapcsolat (főként polg. házasság) megszűnte (polg. válás, polg. házastárs halála) után is. - b) az egyh. rend szentségében nem részesült (akár pápai, akár egyhm. jogú intézményhez tartozó, akár ffi, akár női) örökfogadalmas szerzetesek (de nem az ideigl. fogadalmasok, sem a világi intézmények és az ap. élet társaságai tagjai) akár egyh., akár polg. forma szerinti ~e. Ahhoz, hogy a bűncselekmény megvalósuljon, a ~ fogalmának megfelelően szükséges a valódi házasságkötéshez elegendő beleegyezés és valamilyen nyilvános házasságkötési forma. Ha tehát pl. a beleegyezést csak színlelték, v. kényszer és félelem hatására adták, v. ha még polgárilag sem került sor házasságkötésre, a ~ és így a bűncselekmény nem következett be. - A ~ fogalmához hozzátartozik az egyh. v. legalább polg. házasságkötési forma alkalmazása (ezért nem ~ pl. az élettársi viszony), valamint az is, hogy bár a ~ miatt a házasság nem lehet érvényes, olyan házassági beleegyezés legyen a felek között, mely valódi házasság megkötéséhez is elegendő lenne. Az ilyen beleegyezés ismérveiről a →házasságjog részletesen szól (1057.k. 2.§, 1095-1107.k.). Ha ez a beleegyezés hiányzik, ~ről sem beszélhetünk. Természetesen ha a külső házassági akaratnyilvánítás megtörtént, a szándékot vélelmezni kell (1101.k. 1.§), ám ennek ellenkezője bizonyítható. Ez a bizonyítás nem kíván peres eljárást, mivel a házasság érvénytelensége itt jogilag nyilvánvaló. Márpedig csak a házasság semmisségének kimondása az, amihez peres eljárásra van szükség (1671-1673.k.).

Kat-ok tisztán polg. házassága, ha nem hagyták el a kat. egyh. közösségét formális cselekedettel (1117.k.), nem vonja maga után az érvényesség vélelmét. Ha a kísérlet egyh. szertartással történt, v. olyan személyek polg. házasságkötésével, akik nem voltak kánoni formára kötelezve, külön okirati eljárásra lehet szükség a kísérlet érvénytelenségének bizonyítására (1686.k., vö. 124.k. 2.§). Ám a belegyezés hiányának bizonyítása ezek után már végezhető egyszerű közigazgatási úton is. Felmentése az Ap. Szentszéknek van fenntartva. - 2. A ~ büntetése. a) A bűncselekmény első típusára a CIC önmagától beálló →felfüggesztést rendel. Ehhez, ha az elkövető figyelmeztetés után nem tér jó útra, hanem folytatja a botránykeltést, más fakultatív büntetések, megfosztások adhatók hozzá, sőt a klerikusi állapotból való elbocsátás is (1394.k. 1.§). A felfüggesztéshez a további büntetések csak figyelmeztetés után adhatók hozzá. A gyakorlatban a felfüggesztés beállása után sürgősen szükség szokott lenni annak hivatalos kinyilvánítására, a különféle visszaélések (pl. miseintenciók vállalása, a büntetés tilalma ellenére egyh. szertartások végzése, más papok nagy elfoglaltságára való hivatkozással helyettesítés, „kisegítés”, korábbi egyh. hivatal gyakorlásának törvénytelen folytatása, stb.) elkerülésére. E kinyilvánítás ált. az egyhm. körlevelekben való közzététel útján szokott történni. A klerikusok ~ének büntetésszerű, de szoros értelemben büntetésnek nem számító jogkövetkezménye ezenkívül a hivatalból való automatikus elmozdítás is (194.k. 1.§ 3). - b) A bűncselekmény második típusának az 1394.k. 2.§-a szerinti büntetése az önmagától beálló →egyházi tilalom. A cselekménynek az örökfogadalmas, nem klerikus szerz-re nézve szoros értelemben büntetésnek nem számító büntetésszerű jogkövetkezménye a szerzetből való automatikus (magánál a jognál fogva történő) elbocsátás (694.k. 1.§ 2), valamint (ffi szerzetesre, ill. az örökfogadalmas szerzetesnővel így polg. házasságot megkísérlő ffira nézve) az 1041.k. szerinti szentelési szabálytalanság. - A 694.k. 1.§ szerinti automatikus elbocsátás nem csupán azokat sújtja, akik az 1394.k. 2.§ szerinti bűncselekményt elkövetik, hanem a házasságot kötő szerzeteseket is érinti. Házasságot felmentés nélkül, érvényesen csak az ideigl. fogadalomban levő szerz-ek köthetnek (1088.k.; természetesen ez számukra sem megengedett, míg fogadalmuk le nem jár, vö. 688.k. 1.§). Az automatikus elbocsátás - eltérően a fenti bűncselekménytől, melyet csak szerz-ek követhetnek el - a CIC szerint beáll akkor is, ha világi intézmények tagjai v. az ap. élet társaságai végleges tagjai kísérelnek meg v. kötnek (hiszen az 1088.k. szerinti házassági akadály őket nem érinti) házasságot (vö. 729.k., 746.k.). - A fentiek szerint tehát a ~et elkövető örökfogadalmas szerz. magánál a jognál fogva elbocsátódik a szerzetből. Ezzel megszűnnek fogadalmai s így a belőlük fakadó házassági akadály is (701.k.). Ennek →külső fórumon csak az elbocsátás beállásának hivatalos kinyilvánítása után van hatása (694.k. 2.§). A tettesnek (eltérően a 694.k. 1.§ 2. száma szerint elbocsátódott más személyektől, akik nem lévén örökfogadalmas szerzetesek, a fenti bűncselekményt nem követték el) ekkor sem szabad még házasságot kötnie, mert az egyh. tilalom ezt meg nem engedetté teszi (vö. 1332.k., 1331.k. 1.§ 2; 1071.k. 1.§ 5). - A klerikussal házasságot megkísérlő személy mint bűntárs nem eshet ugyan felfüggesztésbe, mert az csak klerikusokat sújthat, de az 1329.k. 2.§-a szerint utólag kimondandó büntetésekkel büntethető. Az örökfogadalmas szerz-sel házasságot megkísérlő viszont ugyancsak az 1329.k. 2.§-a szerint beleesik az önmagától beálló egyh. tilalomba, mert ez világiakra is alkalmazható. Természetesen a bűntársat is csak akkor sújtják ezek a büntetések, ha katolikus, és ha megvolt benne a bűncselekmény elkövetésének közös szándéka (vö. 1329.k. 1.§). Aki tehát nem tudja, hogy polg. házasságát klerikussal v. szerz-sel kötötte, az nem büntetendő. Ettől függetlenül mindazokra vonatkoznak az ilyen állapotban lévőket érintő jogkövetkezmények, akik egyházilag érvényesnek nem minősülő polg. házasságban élnek. E.P.

Erdő 1991:388, 531.