Magyar Katolikus Lexikon > H > három ifjú a tüzes kemencében


három ifjú a tüzes kemencében: Ananiás, Azariás és Mizaél története Dániel könyve 3. fejezetében, a →babiloni fogságban lévő Izrael élménye arról, hogy az Úr megmenti a hozzá hűségeseket. - A 3 zsidó ifjú (babiloni nevükön: Sadrák, Abednego és Mesak) Dániel próféta társai a fogságban, a kir. udvarban nevelkedtek. Nebukadnezár hatalmas aranyszobrot állított, mely előtt halálbüntetés terhe mellett mindenkinek hódolnia kellett. A három ifjú ezt megtagadta, ezért tüzes kemencébe vetették őket. A tűz azonban nem ártott nekik, mert az Úr angyala megóvta őket. A tűz közepében föl-alá járkálva énekelték a →három ifjú énekét, minek láttára a kir. áldotta Istenüket, halálbüntetést helyezett kilátásba azoknak, akik káromolják a három ifjú Istenét és előléptette őket. - Ikgr. Az óker. temetőkben gyakran ábrázolták a halál fölötti győzelem jelképeként (Róma, Priscilla-katakomba, 3. sz.). A kir. parancsot megtagadó ifjak a ker. bálványimádást elutasító magatartásának jelképei voltak. A pékek védőszentjeiként tiszt. őket. **

Kirschbaum II:464. - Sachs 1980:103. - Onasch 1981:88.