Magyar Katolikus Lexikon > H > három arc


három arc, három fej (gör. trikephalosz, lat. triciput, triceps, trifrons): az ókori istenábrázolások és Észak-Európa művészetének képtípusa, melyen egy fejen látható a ~, ill. egy törzsön a három fej. Alaptípusa az egymás mellett ábrázolt ~, a középső szembe, a két szélső oldalnézetben, közös homlokkal, 2 v. 4 szemmel, 3 orral és 3 szájjal. - A keresztény művészetben a román kori könyvfestészetben és épületszobrászatban tűnt fel, ált. az ördögöt, ill. az általa ébresztett 3 kívánságot (a szemek kívánsága, a test kívánsága és az élet kevélysége; vö. 1Jn 2,16) jelképezte. A →filozófiát a →Hortus deliciarumban a →hét szabad művészet központjában 3 fejjel ábrázolják. A ~ a 14. sz: már gyakori →Szentháromság-szimbólum lett. A tört. Mo-on Gömörrákos 14. sz. körüli freskóin látható. Különösen az ol. reneszánszban népszerű képtípus. 1628: és 1745: a pápák betiltották. - A 15-16. sz: a 3 különböző korú arc (Tiziánnál a kutya-, oroszlán- és farkasfej) az →okosság allegóriája, mely az emlékezettel, az értelemmel és az előrelátással uralja a teljes időt, a múltat, a jelent és a jövőt. **

Kirschbaum I:537.