Magyar Katolikus Lexikon > H > hárfa


hárfa (lat. nabla): háromszögletű keretre feszített szabad húrozatú, pengetős hangszer. - Kr. e. 3000 k. babilóniai és egyiptomi ábrázolásokon már látható, az ókorban került Eu-ba. A suméroknál csónak v. kanál alakú, 3-7 húrral, Kr. e. 2703 óta Egyiptomban többnyire 6 húros, a kk. Eu-ban az eredetileg 7-9 húros ~ 1500 k. már 24 húros. A ma használt, kb. 180 cm-es, 7 pedálos, 46-48 húros ~kat kétkezes játékmódra készítették. - A Szentírásban templomi hangszer (1Krón 15,16.20.28; vö. 1Mak 13,51). - Dávid kir., Szír Szt Efrém és Szt Arnold attrib-a. **

BL:565.

Hári Eleonóra Eszter, DNAK (Pötréte, Zala vm., 1908. szept. 25.-?): szerzetesnő. - Apja József r.k., földműves, anyja Hörcsög Verona r.k., htb. Kőszegen 1935. III. 29: lépett a →Domonkos Nővérek kongregációjába. Uitt tette 1936. IV. 29: első, 1939. IV. 29: örök fog-át. A rház szakácsnője. 1950. VI. 16., a szétszóratás után a veszprémi ppség konyháján dolgozott. r.k.

Hári Katalin M. Andrea, DNAK (Kávás, Zala vm., 1902. jan. 13.-Zalaegerszeg, 1986. nov. 20.): szerzetesnő. - Apja Károly r.k., földműves, anyja Vas Ágnes r.k., htb. Kőszegen 1926. III. 25: lépett →Domonkos Nővérek kongregációjába. Uitt tette 1927. III. 25: első, 1930. III. 25: örök fog-át. A kertben és a konyhán dolgozott. 1950. VI. 16., a szétszóratás után a körmendi pléb-n házvezetőnő. r.k.