Magyar Katolikus Lexikon > H > hálókamra


hálókamra, kamra (lat. cubiculum): 1. a Szentírásban a →ház belső, legkevésbé szem előtti része, az alvás és a házastársi együttlét helye (Ter 43,30; Jud 8.5; Eszt 2,13; Én 3,4). Jézus tanítványainak az imádságot és a jócselekedetet a ~ rejtettségében kell végezniük (Mt 6,6). - 2. A hagyományos szobás-konyhás-kamrás m. házban a kamra az eladó lányoké és menyeké. Ha azonban leány nincs, s csak egy nős fiú van, a kamra a fiataloké lesz, v. újabban néhol az öregek költöznek belé. Több nős fiú esetén a ház végéhez több kamrát ragasztanak, de az annyira a fiataloké, hogy más családtagnak még nappal sem illik bemennie. Ha a család vagyoni viszonyai jobbak, a ház végéhez minden fiúnak új lakást építenek.