Huszonnégy filozófus könyve (lat. Liber XXIV philosophorum): tévesen Hermész Triszmegisztosznak tulajdonított gyűjtemény, mely Isten lényegéről 24 paradox állítást tartalmaz magyarázatokkal. - Az összeállítás valójában kk. eredetű, és a kommentár sokak szerint Chalcidius munkája. Újplatonikus, főleg plotinoszi fölfogás fedezhető föl benne, annak ellenére, hogy csak lat. szövegben maradt ránk. Legfontosabb állításai Istenről: 1. Isten →monász, mely monászt szül, azzal, hogy visszatükrözi önmaga lángját; 2. végtelen szféra (értelmes természetű, teszi hozzá később Duns Scotus), melynek központja mindenütt ott van, soha körül nem fogható (idézi Szt Bonaventura, Aquinói Szt Tamás, Eckehart mester, Cusanus, Leibniz és mások); 3. az, akinél nagyobbat nem lehet elgondolni (erre épül később Canterburyi Anzelm híres istenbizonyítása). **

LThK V:1016.