Magyar Katolikus Lexikon > H > Hunyad vármegye


Hunyad vármegye: közigazgatási terület Erdélyben a 11. sz. elejétől a trianoni békekötésig. - Az Erdélyi-medencét a Magyar Alfölddel összekötő Maros-völgy K-i, erdélyi felén terült el. É-on a Maros és Kőrös folyók vízválasztója, Zaránd és Fehér vm., K-en a szászok földje és Fehér vm., D-en a D-i Kárpátok (szörényi bánság, a havasalföldi Olténia), Ny-on Arad és Temes vm. határolta. Külön földr. és időleges közig. egysége a Hátszegi-medence, melyen a Sztrigy és mellékvizei mocsarakat hoztak létre. - A honfoglalók több vidékén szláv szórvány lakosságot találtak, de a pataknevek között szláv nincs, csak m. A Sztrigy medencéje a 10. sz: a Bár-Kalán nemzetség nyári szállásföldje, ebből alakították ki Gyula legyőzése, 1003 u. ~t, mely vsz. Erdély 7 első vm-je közé tartozott. A m. személynévből származó Hunyad várának ispánja nem volt a kir. kíséretének tagja, az erdélyi vajdától függött. Déva kir. udvarhely lehetett, mert közelében volt az udvari szakácsok és solymászok faluja. A 14. sz: kialakultak ~ (forrásokban követhető) határai. 1224: az →Andreanum kiadása előtt a Városvíz és a Romosz vidéke is ~hez tartozott. A 13. sz. végén kezdődhetett a délszláv környezetből (v. a szörényi bánság ter-éről v. egyidejűleg e bánságba való költözésükkel), a bolgár-szláv kezézek vezette oláhok betelepítése. IV. Béla kir. (ur. 1235-70) 1238: írta IX. Gergely (ur. 1227-41) p-nak, hogy a Bulgária melletti Szörény földet, mely nemrég puszta volt, idegenek sokasága lepte el, s kérte, ppséget állíttasson nekik. A hátszegi vlachok a szörénységi Litvaj vajda földjéről költöztek be, 1247: amikor IV. Béla a Szörénységet a johannita lovagoknak adta, e föld adóját megfelezte a →johannitákkal. Ez időben építették Hátszeg várát (v. kezdték építését), egyidejűleg az addig járhatatlan havasokban a Vulkán-hágón át utat nyitottak. 1260: Konstantin Tich bolgár cár (ur. 1257-77) megtámadta a Szörénységet, Kemény fia Lőrinc bán visszaverte a támadókat, a Bulgáriában a tatárok által is adóztatott vlachok tömegesen költöztek a Szörénységbe és ~ D-i részébe, ahol 1276: Aba nb. Péter a vez-je az önálló közig. kerületté lett hátszegi ispánságnak, mely alá a létrejött kenézségek tartoztak. A 13. sz. végén kialakultak a bulcsi apátság és az erdélyi kápt. birtokai, a Sztrigy Marosba torkollásánál, a Maros mindkét partján. 1292: Ákos nb. Györk fia Sándor kapott engedélyt III. Andrástól (ur. 1290-1301), hogy a Maros jobbparti, Szád, Illye, Fenes birtokaira vlachokat telepítsen. 1332/36: a töredékesen megmaradt →pápai tizedjegyzék 12 pléb-ja közül 2 a fehérvári, 10 a hunyadi esperességhez tartozott, legtöbbet Déva, Hátszeg-Boldogasszony és Hunyad, a többi az orsz. átlag 51 dénárt fizetett. A vm. legfontosabb erőssége, az Erdély egyik bejáratát őrző Déva vára (1269: castrum Deva) kir. vár volt, a 14. sz. 2. felétől jövedelmét az erdélyi vajda kapta, a 15. sz. harmadáig a hunyadvári és hátszegi várnagyokkal együtt a vm. ügyeit is. Habsburg Albert kir. (ur. 1437-39) halála után a vár és uradalma 4 várossal és 96 helységgel a Hunyadiaké lett, I. (Hunyadi) Mátyás alatt ismét az erdélyi vajdáé, s mint ilyet zálogosította el II. (Jagelló) Ulászló (ur. 1490-1516) Báthori Istvánnak és rokonainak, később ismét a vajdák birtoka. Hunyad vára (1364: castellanus de Hunyad, 1377: districtus de Hunyad) uradalmávál kir. birtok, 1409. X. 18: kapta Vajk (Vojk) udvari szolgálataiért. A 16. sz. elejéig megmaradt a Hunyadi család birtokában, 3 város és 44-55 helység tarozott uradalmába. ~ az erdélyi ppség hunyadi főesperessége, főesperesei: 1307-18: Magister Elias, 1329-35: Nicolaus, 1350: Ladislaus, 1355: Nicolaus, 1358-60: Ladislaus, 1370-71: Thomas, 1372: Jacobus, 1390-1407: Michael de Jára, 1450: Venerabilis D. Emericus, 1459-77: Clemens de Zékelhíd, 1491-1502: Michael Herczegszántó simul vicarius, 1503-04: Volfgangus Buzlai de Gergellaka, 1519: Stephanus Stieröschsel, Taurinus, 1521-30: Paulus Tordai simul vicarius, 1532: Walentinus Makrai, 1537-41: Laurentius Szentpáli, 1545: Nicolaus Werőczei. II. József (ur. 1780-90) Zaránd vm-t ~hez csatolta. Itt zajlott 1784: a Hora-Closca-Crisan lázadás, melynek során ~ m. lakosságát az oláhok megtizedelték. Ez halasztotta el egy évvel az első hazai népszámlálást, mely szerint 1786: ~ben Déva, Dobra, Hátszeg, Juonesd, Kőrösbánya, Vajdahunyad mezőváros és 424 község 30.358 házában 167.806 lélek élt. 1849-60: az önkényuralom korában 3x változtatták meg közig. beosztását, ~t Zaránd vm-vel és Szászváros székkel a gyulafehérvári kerületbe osztották, 1854-60: Bach bukásáig a szászvárosi kerületet alkotta Zaránd vm-vel, →Szászváros és →Szászsebes székkel, amikor a Bach által elrendelt pol. beosztást hatálytalanították. Az 1870:12. tc. a kerületeket a vm-kkel egyenrangú és azokhoz hasonló szervezetű törvényhatóságokká alakította. Az 1876:33. tc. vm-rendezésekor ~hez csatolták Zaránd vm. K-i 2/3-át (a Fehér-Körös forrásvidékét), a Szászok Földjéhez tartozott (ekkor már zömében oláhok lakta) Szászváros széket Szászvárossal, Hátszeg és Vajdahunyad kiváltságos mezővárosok törvényhatóságát megszüntették; ~ Erdély legnagyobb kiterjedésű, legnépesebb vm-je lett. - Ter-e 1910: 7.809 km2 (a vm-k között Mo-on a 7.), székhelye Déva. - Népessége 1869: 257.459 (a vm-k között a 17.), 1880: 248.464 (17.), 1890: 267.895 (18.), 1900: 302.714 (18.), 1910: 340.135 (18.). - Kivándorlása 1910-ig: 8060 fő távozott, 1102 fő érkezett, a népesség fogyása: 6958 fő (a vm-k között a 44.). - Községneveit nem tözskönyvezték. 1918. XII: megszállták, azóta (a →trianoni béke alapján) Ro-hoz került; nevét és közig. törzsterületét 1999: is meghagyták. 88

Dobai István: Tisztesség oszlopa... ~i falvak és birtokosok leírása. Nagyszeben, 1739. (Kiad. Kőnig Pál. Déva, 1885) - Memoria Trans. 1843:LV. - Réthy László: ~i iskolák főkép nyelvi s nemzetiségi szempontból. Déva, 1882. - A M. Tört. Társulat kirándulása ~be. Szerk. Szilágyi Sándor. Bp., 1887. - Kuun Géza: ~ről. Ethnográfiai vázlat. Kolozsvár, 1889. - Böjthe Ödön: ~ sztrigymelléki része s nemes családainak tört. Bp., 1891. - ~ nemes családai. Szerk. Veress Endre. Déva, 1900. - Téglás Gábor: ~i kalauz. Kolozsvár, 1902. - ~ tört. 1. köt. Szerk. Téglás Gábor. Bp., 1902. - Téglás Gábor: ~ közgazd. leírása. Uo., 1903. - Incze Béni: Irod. munkások ~ben a mult sz. elején. Kolozsvár, 1904. - Veress Endre: ~ János kir. és Izabella kirnő korában. Déva, 1904. - Veress Endre. ~ bányászatának és bányaiparának múltja. Uo., 1910. - Csánki V:3. - Buday János: A hunyadi főespség rövid tört. Bp., 1916. - Benkő József: ~ről. (Megyénk első monográfiája 1780-ból) Déva, 1901. - M. Stat. Szle 1928:694. (térképpel) - KL II:338. (s.v. Hunyadmegye) - Endes 1935:530. - Az első mo-i népszámlálás (1784-1787). Szerk. Danyi Dezső, Dávid Zoltán Bp., 1960:312. - Györffy III:277.