Magyar Katolikus Lexikon > H > Hordó


hordó (lat. vas, vasa, ném. Fass): 1. folyékony vagy ömleszthető anyagok (víz, olaj, bor, gyümölcs, gipsz stb.) tárolására és szállítására használt edény. Az ikgr-ban Cantalicei Szt Félix (Néri Szt Fülöpnek kínálta az alamizsnaként gyűjtött bort), Gedeon, Firenzei Szt Antónia, Szt Willibrord attrib-a. - 2. folyadék mérésére szolgáló hazai alkotású űrmérték. Első okl-es említése m-ul: 1395. A tárolóedényből a nagyobb borvidékeken kialakult orsz-os mérték. 8-93 köböl, azaz 80,5-930,0 liter. 23 alegysége közül a gönci ~ (egész és fél) a 17. sz. elejéig 352,5 és 176,25 liter, azután 201,44 és 100,72 liter; a 18. sz. elejétől csak egy nagyság ismert: 151,07 liter, 1807-től 147,73 liter. B.I.

Bogdán 1991.

Hordó Lujza M. Hilda, ASzFL (Bp. 1895. nov. 30.-Bp., 1974. jan. 23.): szerzetesnő. - Gimn. éretts. után Bpen 1913. IX. 16: lépett a kongr-ba. 1916. VIII. 15: első, 1938. VII. 1: örök fog-át uitt tette. A bpi anyaházban élt, a szétszóratás után is haláláig ált. titkárnő. r.k.