🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > Hont vármegye
következő 🡲

Hont vármegye: közigazgatási egység 1919-ig Magyarországon a Dunakanyartól északra, a Felvidéken. - É-on Bars és Zólyom, K-en Nógrád, D-en a Duna (Esztergom és Pest vm-k), Ny-on Esztergom és Bars vm-k határolták. A kőkortól lakták, kőbaltákat, kővésőket, máz nélküli cserépedényeket találtak Domanyik, Kiskeszi, Magyarád, Pereszlény határában. Szobon róm. őrhelyrom, a viski Mahér és a felsőpalojtai Őrhegy alatt, Pásztón és Szetén avargyűrűk. Ter-ét a m-ok legkésőbb 900 k. szállták meg. 7 m. nemzetség családjai településeinek névadói: Csáb, Csall, Gyerk, Marót, Ögek v. Egek (a 20. sz: Egeg), Ősöd, Ság, Szemeréd. Géza fejed. (ur. 972-997) a svábföldi Hont és Pázmán lovagnak a Garam és az Ipoly völgyében nagy ter-et adományozott. Hont, I. (Szt) István kir. tanácsadójának, a vm. névadójának utóda, Lambert 1130 k. alapította Bozók Szt Istvánról nev. prem. prépságát, Márton bán a 12. sz: a →sági Boldogságos Szűz Mária prépostságot. ~ ter-én alapították 1138 e. →Pásztó monostorát, 1278 e. a →Zebegény-hegyi Szent Benedek apátságot. - 1241-42: a tatárdúláskor elpusztult lakossága helyére IV. Béla (ur. 1235-70) telepeseket hozatott (ném-eket Selmecbányára). Egyike azon kevés vm-knek, amelyek két részből álltak, s a kettősséget az újkorig megtartotta. Nagyobbik része az Ipoly alsó szakaszának vidékén, kis része a Felső-Ipolyba ömlő Szuha patak és a Sajóba futó Rima folyó felső szakaszának mellékén helyezkedett el. Már a 14. sz-tól alkalmanként Nagy-Hont és →Kis-Hont vármegye névvel különböztették meg. Kis-Hont később ~ egyik járását alkotta. A két megyefél elszakadása 1687: kezdődött, s Kis-Hontot az ogy. 1802: csatolta →Gömör vármegyéhez. Az Árpád-korban mindkét megyefél neve Hont volt, csupán egy ízben, 1268: nevezte a kalocsai érs. Kis-Hontot, melynek fele rimaszombati uradalmához tartozott, „Rima megyének”. ~ nagyrészt az Ipoly alsó vízvidékét ölelte fel, de átterjedt a Garam Szikince nevű mellékfolyójának vízvidékére is. 1332: a p. tizedjegyzék szerint 63 plnos adózott. 204 lakott helye ismert. I. (Nagy) Lajos (ur. 1342-82) 1352: Nostre falunál a pálosoknak alapított zárdát, s Maria Nostra-nak nevezte el (→Márianosztra). ~ erdei I. (Hunyadi) Mátyás (ur. 1458-90) kedvenc vadászterülete volt. 1541: Buda török elfoglalása után a vm. D-i része végvidék lett. 1552. VII. 6-9: Hádim Ali budai pasa bevette Drégely várát, amit Szondy György utolsó emberig védett, e hónapban estek el Nógrád vm. környékbeli várai; VIII. 9-10: E. Teuffel kir. főkapitány csapatait Palástnál Ali serege szétszórta. ~ D-i része hódolt ter. lett. 1606: a →zsitvatoroki békében az Ipoly menti várak visszakerültek a kir. Mo-hoz. 1591. VI. 2-3: a csepregi hitvita után megalakították a barsi és a drégelypalánki ref. espséget, 1610. III. 28-30: a zsolnai zsin-on a m., ném. és tót espségek megalakították a nagyhonti ev. egyhm-t. 1660-96: a török veszély miatt az alispán parasztkapitányokat nevezett ki, ill. parasztokkal szedetett adót (ezért ~t parasztvármegye csúfnévvel illették). A kuruc háborúk idején Rákóczi seregébe 500 fölszerelt katonát küldött. Forgách Ferenc esztergomi érs., majd Pázmány Péter korában újra teret nyert a kat. hit. 1733: ~ alsó és felső r.k. alespségre oszlott, az előbbi 21, az utóbbi 19 pléb-val. Egy 1783-as jegyzőkv. szerint 1720-79: 36 r.k. tp. épült. II. József közig. reformja 1785: Kis-Hont vm-t véglegesen elválasztva Gömörhöz csatolta, ~t és városait a besztercebányai ker-be osztotta. Kis-Hont vm. elcsatolását az 1802:9. tc. törvényesítette, mely azt Gömör vm-vel →Gömör és Kis-Hont vármegye néven egyesítette. ~ községei Korpona kivételével az esztergomi érs. főegyhm. alá tartoztak. E községek közül a 20. sz. elején a honti főespség plébániái: 1. selmecbányai kerület: Bélabánya, Hegybánya, Hodrusbánya, Magaslak, Selmecbánya, Schüttersberg, Selmecsteffultó, Szentantal; 2. bozóki kerület: Alsóbágyon, Berencsfalu, Bozók, Csábrág, Felsősipék, Kormosó, Litva, Németi, Szebelléb, Szénavár; 3. báti kerület: Alsószemeréd, Bakabánya, Bát, Deménd, Egegh, Felsőzsember, Füzesgyarmat, Gyerk, Hontbessenyőd, Nádas, Nagykereskény, Visk; 4. kemenczei kerület: Börzsöny, Ipolyszakálos, Kemencze, Kisgyarmat, Pereszlény, Szete, Tölgyes, Vámosmikola; 5. nagymarosi kerület: Bajta, Helemba, Kóspallag, Kövesd, Mária-Nosztra, Nagymaros, Szalka, Szob; 6. drégelyi kerület: Alsó-Ipolynyék, Alsórakoncza, Drégelypalánk, Felsőtur, Ipolyfödémes, Ipolyság, Ipolyszécsényke, Kőkeszi, Magasmajtény, Palást. A kékkői alespségi kerülethez tartoztak: Alsópalojta, Csáb, Házasnénye, a vadkerti alespségi kerülethez: Nagycsalomja. 1910: ter-e 2633 km², a 63 vm. sorában az 52. -

Népessége 1828: 112.384 (Bakabánya, Bélabánya és Selmecbánya sz. kir. városban, 9 mezővárosban, 178 faluban és 70 lakott helyen), 1869: 116.265 fő (Selmecbányával együtt a 63 vm. népessége szerint a 48.), 1880: 116.080 fő (48.), 1890: 123.023 fő (49.), 1900: 130.641 fő (49.), 1910: 132.441 fő (52.) Kivándorolt 4070, visszavándorolt 1283 fő, a 63 vm. kivándorlásában az 52. 1910: 22.463 lakóháza állott. Lakosságából Selmecbánya sz. kir. várossal együtt 73.215 (55,28%) m., 5417 (4,09%) ném., 51.522 (38,9%) tót, 2287 (1,72%) egyéb. Vallása szerint 1910: 94.896 r.k. (71,65%), 25.785 ev. (19,46%), 8221 ref. (6,2%), 3180 izr. (2,4%), 357 egyéb (0,27%). A 6 évnél idősebb lakosságának 81,4%-a tudott írni-olvasni. ~ben 1910: 18 óvoda (1203 növendékkel), 168 el. isk., 149 ált. ismétlő, 13 gazd. népisk., 2 tanonc- és 2 polg. isk. (össz. 18.300 tanulóval), 1 fafaragó és 2 börtönisk. (184 tanulóval), Selmecbányán Bányászati és Erdészeti Főisk. (1770-1918. XI.), ev. gimn. (1528 óta; pánszláv tanára 1838: itt buktatta meg m. nyelvből Petőfi Sándort), ev. tanítóképző, r.k. gimn. (a 15. sz. óta), ev. és r.k. (irgalmas nővérek) polg. isk. és bányaisk. A hadsereget leszerelő Károlyi-kormány 1918. XI: harc nélkül föladta ~t. A selmecbányai főisk. hallg-k a kormány tilalma ellenére a Bányászati és Erdészeti Főisk. teljes berendezését és kvtárát a saját költségükön készíttetett ládákba csomagolták, fegyveres kíséretükkel a bevonuló csehszl. csapatok elől Bp-re menekítették. -

1920. VI. 4: a →trianoni béke az Ipolyt határfolyónak jelölte. Ekkor ~nek 2633 km² ter-én volt 1 sz. kir. városa, 1 tvhat. jogú városa és 177 községe. Ebből Mo-nak maradt az Ipoly alsó folyásának balparti részén 459 km² ter. az ipolysági járáshoz tartozott Bernecebaráti, Drégelypalánk, Hont, Ipolyhídvég, Ipolyvece, Pereszkés, Márianosztra, Nagymaros, Szob, Szokolya, Zebegény, a vámosmiskei járásból Nagybörzsöny, Perőcsény, Ipolytölgy és Vámosmikola közs-ekkel. Az 1923:35. tc. ~t a megcsonkított Nógrád vm-vel →Nógrád és Hont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye néven egyesítette, településeit a szobi járásba sorolta. 1938. XI. 2: az I. →bécsi döntés ~ D-i, m-ok lakta községeit visszacsatolta Mo-hoz. Ezeket az ipolysági és szobi járásba szervezve, Léva székhellyel, Bars és Hont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye néven alakították meg. 1944. XII. 9: a II. Ukrán Front csapatai elfoglalták Szokolyát, XII. 20: Márianosztrát, Nagymarost és Szobot, az 1945. I. 20: aláírt fegyverszüneti egyezmény a trianoni határokat állította vissza. A CS-hoz került m-ok egy részét 1945-48: menekülésre kényszerítették v. kitelepítették, az ottmaradtakat állampolgárságuktól, iskoláiktól, m. intézményeiktől és emberi jogaiktól megfosztották, egy részüket Cseho-ba deportálták, s helyükre szlávokat telepítettek. ~ megmaradt részét a 4330/1945. ME. sz. s annak végrehajtására vonatkozó 150.000/1946. BM. sz. rendelettel →Nógrád-Hont vármegye néven újjászervezték. 88

Gyürky Antal: Ötvennégy év ~ tört-éből (1820-1874). 1-2. köt. Vác, 1875-83. - Pesty I:44. - Kőrösy József: Adalékok H. megye nemzetiségi monográfiájához. Bp., 1883. (Klny. Magyarosodás) - Kubinyi Ferenc: Okl-ek hontvármegyei magánlevtárakból. Bp., 1888. - ~ és Selmecbánya sz. kir. város. Szerk. Borovszky Samu. Bp., 1906. - Drozdy Gyula-Győrffy János: ~ földr-a. Bp., 1908. - Malonyay Dezső: A magyar nép műv-e. 5. köt. H., Nógrád, Heves, Gömör, Borsod m. népe. A palócok műv-e. Bp., 1922. - Nógrád és ~. Szerk. Ladányi Miksa. Bp., 1934. - Bakács István: ~ Mohács előtt. Bp., 1971. - Györffy III:149. - Janics Kálmán: A hontalanság évei. A szlovákiai m. kisebbség a II. vh. után. 1945-1948. München, 1979. - Tarics Péter: M-ként a Felvidéken 1918-1993. Bp., 1994.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.