Magyar Katolikus Lexikon > H > Hitterjesztési Kongregáció


Hitterjesztési Kongregáció (lat. Congregatio de Propaganda Fide): a világ minden táján folyó hittérítési tevékenységet összefogó és irányító szentszéki hivatal. - Borgia Szt Ferenc SJ generális már 1568: kérte egy kongregáció fölállítását a népek evangelizálása céljából. Szt V. Pius és XIII. Gergely p-k a K- és Ny-indiai missziók és az eu. prot. ter-ek problémáinak megoldására bíb. biz-ot hoztak létre. VIII. Kelemen 1599: külön kongr-t alapított, mely néhány év múlva megszűnt. XV. Gergely 1622. VI. 22: Inscrutabili kezdetű ap. konstitúciójával újraalapította Sancta Congregatio de Propaganda Fide néven, s rábízta a hitterjesztést az egész világon. A név annyira fogalommá vált, hogy belőle ered a modern nyelvek propaganda szava is. 1988: ~ lett. Hatáskörébe tartozik minden missziós terület. - Mo. és a ~. A 17. sz: a török térhódítása és a prot. vallások nagyarányú terjedése miatt Mo. is missziós területté vált. Rómából folyamatosan irányítottak szerz-eket a 3 részre szakadt Mo-ra és az egykor Mo-hoz tartozó balkáni bánságokba. A m., ol. és horvát jezsuiták és ferencesek Rómába küldött jelentésekben számoltak be a vallási élet beindításáról, a ktorok, isk-k megszervezéséről és az itt talált közállapotokról. Ezek a szerz-ek jutottak el a tör. hűbérként látszólagos függetlenséget élvező moldvai fejedelemségbe, és megszervezték a mintegy 150.000 főnyi r.k. csángó magyarság hitéletét. A jelentések tájékoztatnak a 17 sz. magyar viszonyokról, a tör. basák és beglerbégek megvesztegethetőségéről és az egyre élesebb hitvitákról. A ferencesek boszniai rtart-a eredményesen alkalmazkodott a török zsarnokságához és szeszélyéhez. Szabad járásuk volt a tör. birod-ban, Mo. D-i, megszállt részein, Horváto-ban és Szlavóniában is működtek. Nemcsak konventben tevékenykedtek, de pléb-kat is tartottak fönn. A Sztszék a boszniai, havasalföldi és moldvai pp-öket gyakran közülük nevezte ki. A tör. adminisztráció ellenszolgáltatás mellett isk-k működését is engedélyezte. Segítették a menekült keresztény rabokat. A szegedi és gyöngyösi rház fennmaradt a tör. hódoltság 150 éve alatt. Budán is megjelentek, néhány év múlva a tör. adminisztráció áttelepítette a szerz-eket Pestre. Az, hogy a kat. vallás és hitélet a tör. ter-eken is megmaradhatott, elsősorban a ferencesek érdeme. - A jezsuiták Zágrábban, Fiuméban és Varasdon rházat alapítottak. Innen irányították a tör. területeken működő rtársakat. 1620-88: tör. területeken 170 rtag működött, Szlavóniában, Horváto-ban és Bosznia ter-én. A végvári katonák között lelkipásztorkodást (castrensis) is végeztek. Erdődyek és Zrínyiek segítették, anyagilag is támogatták a hittérítő munkát, pihenni váraikba tértek vissza. A kir. Mo. ter-én a jezsuita missziókat nem tartóztatták fel a közig. és uradalmi határok. Megjelentek a prot. városokban és a prot. főurak birtokához tartozó falvakban. Prédikációkban és hitvitáikban mindenütt támadták a prot. tanokat. Itt-ott megnyert kiskat. szigetek segítségével és ezek bővítésével igyekeztek a protestantizmust kiszorítani. Gyakran a prot. főurak ellenkezését váltották ki, munkájukat akadályozták. Rendházaik székhelyéről általában kettesben, gyakran álruhában az egész vidéket bejárták. Beszámoltak az áttértek számáról, a kiszolgáltatott szentségekről, Szűz Mária és a sztek tiszteletének terjedéséről. Az ellenreformáció motorjai voltak. - Török ter-en a belgrádi ferences pp. gyakorolt felügyeletet a m. és horvát hódoltsági ter-ek kat. hívei felett, és rendszeresen látogatta a ferences és jezsuita pléb-kat. III. Ferdinánd és I. Lipót tárgyalásaival elérte a Sztszék hozzájárulását, hogy főkegyúri jogaikat gyakorolva kinevezhessék a belgrádi, knini és szerémi (diakóvári) pp-öket. A cpp-ök gyakran úgy gyakorolták jogaikat és híveik gondozását, hogy a hódoltsági ferences gvárdiánt ppi vikáriussá nevezték ki. H.Lá.

Salamon Ferenc: Mo. a török hódoltság korában. Pest, 1864. - Velics I. - Karácsonyi I-II. - Hóman-Szekfű III-IV. - AP 1989:1621. - Tóth István György: Relationes Missionarium de Hungaria et Transilvania (1627-1707). Bp., 1994.