Heves és Külső-Szolnok vármegye: →Heves vármegye és a török elfogalta →Külső-Szolnok vármegye közigazgatása jogfolytonosságának fönntartására az ogy. az 1569:52. tc-kel ~ néven e két vm-t egyesítette. M. közigazgatását és bíráskodását a még nem hódolt Heves vm. látta el. - A tör-ök az egri és a hatvani szandzsákból kialakították az egri vilajetet, amely Pest vm. kivételével az egész Duna-Tisza közét magába foglalta. - A hódoltság alatt nemesi vm. székhelye Fülek (Nógrád vm.), Murány (Gömör vm.), Gács (Nógrád vm.), Losonc (Nógrád vm.), Rimaszombat (Gömör vm.) és Besztercebánya (Zólyom vm.) volt. Az egri pp. és kápt. székhelye Jászó (Abaúj vm.), majd Kassa (Abaúj vm.) lett. A népességnek csak kisebb része menekült a Felvidékre. - 1687: Eger és az egész ~ fölszabadult a tör. uralom alól. A nagy kiterjedésű vm. kisebb közig. egységei a gyöngyösi, mátrai és tiszai járások voltak, a vm. területe a 18. sz: nem változott. M. népessége a 17. sz: főleg Egerbe települt g.kel. rácokkal, a visszafoglalás után itt maradt és r.k. hitre tért törökökkel, az egyh. és világi nagybirtokokra telepített németekkel és felvidéki tótokkal szaporodott. 1782: Eger városon kívül 12 mezőv., 135 közs. és 25 puszta volt a vm-ben. Lakossága ekkor 179.804 fő. - Mivel Eger határának egy része Borsod vm-hez tartozott, a két vm. (1807:29. tc., majd 1812:5. tc.) megegyezett, s így Szöllőske, Cegléd, Tihamér, Almagyar puszták, Felnémet és Bekölce falvak Heves vm., Ivánka, Egerfarmos, Szőke/Szívhalom és a Kistállyához tartozott Zúgómalom Borsod vm. része lett. Ter-e nem összefüggő, szigetei: a Tisza jobbparti részein a Jászság és Pest vm. közé ékelt Pusztamonostora a hozzá tartozó, jász ter-ektől körülvett Kerekudvar pusztával és Jánoshida Pest vármegyei szigetével, a jász ter-ek közé zárt Alattyánnal, a Tisza balpartján a Nagykunság és Békés vm. közötti Dévaványával és ennek különálló Hegyesbor és a Békés vm-ben fekvő Cséfán pusztájával. - 1873: ~nek Eger, Gyöngyös, Mezőtúr rendezett tanácsú városon kívül 11 járásban (tiszai-alsó, -közép, -felső, tiszazugi, tarnai-alsó, -közép, -felső, gyöngyösi-alsó, -felső, mátrai-alsó, -felső) 143 közs-e volt. ~t az 1876:33. tc. szüntette meg úgy, hogy a Heves vm-től elcsatolt külső-szolnoki részekből, a →Jászság és a →Nagykunság ter-éből kialakították →Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét. - Lakossága: 1862: 290.836, 1870: 332.613, amelynek 73,6% r.k. - Plébániái (és ezek filiái) a 18. sz. végén: Patai kerület: Abasár (Visonta), Adács, Apc (Selyp), Csány, Detk (Ludas, Hevesugra), Ecséd (Lőrinci), Erk (Tarnaörs), Gyöngyös (Gyöngyöspüspöki), Gyöngyöshalász (Atkár), Gyöngyöspata, Gyöngyössolymos (Gyöngyösoroszi), Gyöngyöstarján (Nagyréde), Hort, Karácsond (Gyöngyöshalmaj), Nagybátony (Maconka, Tiribes, Üveghuta), Nagyfüged (Tarnazsadány), Pásztó, Rózsaszentmárton (Szücsi), Szurdokpüspöki (Zagyvaszentjakab, Filimes, Jobbágyi), Tar (Hasznos), Tarnaméra (Zaránk, Boconád), Vámosgyörk, Visznek; Jászság és alsó-hevesi kerület: Alattyán (Mizse), Heves (Átány, Hevesvezekény), Jászalsószentgyörgy (Jánoshida, Szászberek), Jászapáti (Jászkisér), Jászárokszállás (Jászszentandrás, Jászágó), Jászberény, Jászdózsa, Jászfelsőszentgyörgy (Kerekudvar), Jászfényszaru (Pusztamonostor), Jászjákóhalma, Jászladány (Jászszentivány, Fokoru), Jászmihálytelek, Kőtelek (Tiszasüly), Nagykörű, Pély (Tarnaszentmiklós); Felső-hevesi kerület: Bodony (Parád, Parád-Óhuta, Parád-Újhuta), Bükkszenterzsébet (Tarnalelesz, Szentdomonkos, Fedémes), Domoszló (Markaz, Vécs), Dorogháza (Mátramindszent, Szuhahuta), Egerbocs (Bátor, Hevesaranyos), Egercsehi (Szúcs), Egerszalók (Egerszólát, Egerbakta), Erdőtelek (Tenk), Feldebrő (Verpelét, Aldebrő), Füzesabony (Besenyőtelek, Dormánd, Pusztaszikszó), Kál (Tarnabod, Nagyút), Kápolna (Tófalu, Kompolt), Kisköre (Tiszaszalók, Abád, Pusztataskony), Kisnána (Tarnaszentmária), Maklár (Kerecsend, Demjén, Nagytálya), Mátraballa (Nádújfalu), Mezőtárkány (Egerfarmos), Pétervására (Erdőkövesd, Váraszó, Istenmezeje, Ivád, Kisfüzes), Recsk (Mátraderecske), Sarud (Poroszló, Borsodivánka, Tiszahalász), Sirok (Bükkszék, Terpes, Szajla), Tiszanána (Kömlő); Tiszántúli kerület: Kisújszállás (Tiszatenyő, Kengyel, Szakállas), Kunszentmárton (Kuncsorba, Mesterszállás), Nagyiván, Tiszabő (Kenderes,Tiszaroff, Tiszabura, Fegyvernek, Kunhegyes, Bánhalma, Tiszagyenda), Tiszaigar (Tiszaörs, Tiszaszőllős, Tiszaszentimre, Tiszaderzs, Tiszafüred, Tomajmonostora, Tiszaörvény), Tiszapüspöki (Szajol), Törökszentmiklós (Dévaványa, Túrkeve). - Szerzetesrendek a 18-19. sz: Eger (ciszt., ferences, minorita, jezsuita, servita, trinitárius, irgalmasrendi, angolkisassz., Páli Szt Vince nővérei), Gyöngyös (ferences, jezsuita), Jászberény (ferences), Pásztó (ciszt.) - II. József uralkodása (1780-90) és a Bach-korszak (1850-60) kivételével ~ az 1876:33. tc. közigazg. rendezéséig fönnállt, amikor Heves vm. és Jász-Nagykun-Szolnok vm. néven 2 önálló vm-vé szervezték. Ko.B.-88

Albert Ferenc: ~ törv. egyesített vm. leírása. Eger, 1868. - Balássy Ferenc: Vázlat ~ helytört-éből. Uo., 1869. - Orosz Ernő: ~ és a volt Külső Szolnok vm. nemes családjai. Uo., 1906. - Berze Nagy János: Népmesék ~ és Jász-Nagykun-Szolnok megyéből. Bp., 1907. - A m. tört-tud. vál. bibliogr-ja 1945-1968. Uo., 1971:810. - Kovács Béla: Az egri egyhm. tört. 1596-ig. Eger, 1987.