Magyar Katolikus Lexikon > H > Henrik, V.


Henrik, V. (vsz. 1086. aug. 11.-Utrecht, Lotaringia, 1125. máj. 23.): német–római császár. - A Száli dinasztia tagja, IV. Henrik fia. Apja kezdeményezésére 1098: ném. kir. (csak 1106-tól volt tényleges hatalma). 1105: nyíltan apja ellenfeleinek oldalára állt. 1110-11: vezette 1. itáliai hadjáratát. 1115: Welfesholznál vereséget szenvedett a fölkelt szász és türingiai előkelőktől. 2. itáliai hadjáratában 1116: elfoglalta az elhunyt Toszkánai →Matild őrgrnő birtokait. 1122: a wormsi konkordátumban II. Callistus p-val megállapodott a temporalia (világi hűbér) és a spiritualia (szellemi hatalom) elválasztásáról. ~ lemondott az →invesztitúráról, beleegyezett a pp-választásba. No-ban a világi invesztitúra (a jogar átadása) megelőzte az egyházit (gyűrű és pásztorbot), Itáliában és Burgundiában a sorrend fordított. ~kel kihalt a Száli uralkodóház. B.J.

Meyers XI:639. - Fuhrmann 1983:99. - Engel-Holtz 1990:129.