Havi Boldogasszony, Havas Boldogasszony (lat. Dedicatio Beatae Mariae Virginis ad nives), aug. 5.: 1. a római →Santa Maria Maggiore-bazilika dedikációs ünnepnapja. A tp-ot III. Sixtus az →efezusi zsinat után építtette az Istenanya tiszteletére, fölszentelése dátumát (VIII. 5.) a Jeromos Martyrologium hozza. A 14. sz: elterjedt legenda szerint a tp. helyét maga a Szűzanya határozta meg: az év egyik legforróbb napján, aug. 5-e reggelén havat hullatott az Esquilinus domb tetejére, s ide épült a tp. A ~ mint titulus a 14. sz. után terjedt el. Az ünnepet 1568: vette föl V. Pius p. a Római Kalendáriumba. 1913 óta ismét mint dedikációs napról emlékezünk meg. - 2. A S. Maria Maggiore-baz. kegyképe és másolatai. Az ősi róm. hagyomány szerint a róm. képet Szt Lukács evang. festette. Nagy Szt Gergely p. (590-604) egy pestisjárvány idején elrendelte, hogy a képet körmenetben hordozzák körül a városban. Ő maga is részt vett a könyörgő processzióban. A legenda szerint amikor a körmenet Hadrián hatalmas síremlékéhez ért, angyali hangokat hallottak: Mennyek királyné asszonya, örülj szép Szűz (innen volna a húsvéti antifóna eredete). Angyalt is láttak, amint pallosát hüvelyébe tette. Ennek a jelenésnek emlékézetét őrzi az Angyalvár névre változtatott mauzóleum. - A kegykép római tisztelete az efezusi zsin. (431) után bontakozott ki, amely főleg Máriának istenanyai méltóságát, továbbá Ny-nak és K-nek Mária tiszt-ében való egységét hangsúlyozta. A kegyképről másolat készítését különleges p. tilalmak akadályozták. Másolására először Borgia Szt Ferenc kapott 1570: engedélyt, majd jezsuita alapítások számára bőségesen készültek újabbak. Közép-eu. szempontból különösen jelentős az Ingolstadtban működő egy. Mária-kongr. számára készített, Mater ter admirabilis néven is emlegetett másolat. Itt számos m. főrangú ifjú is tanult, akik később a Regnum Marianum barokk állameszméjének kialakításához is hozzájárultak. Erről az ingolstadti képről készültek Au. és Mo. jezsuita tp-ainak másolatai. A barokk egyh-nak a protestantizmus elleni küzdelemben újjászületett és kiteljesedett Mária-kultusza szívesen ment vissza egészen a Mária-tiszt. ősi forrásához, lukácsi szimbólumához. Ezzel egyrészt a prot-okkal szemben a tört. folytonosságot próbálta hangsúlyozni, másfelől a ~ képét a maga hazai uniós törekvéseinek, a görögkeletiek megtérítésének munkájában is iparkodott fölhasználni. Savoyai Jenő hg. 1716. VIII. 5: ~ napján aratott döntő fontosságú péterváradi győzelme folytán a kegykép töröktől védő jelentéssel is gazdagodott. - 3. Néprajz. A Müncheni-kódexben ~ Havi Bódoganya, a Batthyány-kódex naptára szerint Havi Boldog Asszony. - A m. népi kalendáriumban mint minden Mária-ünnep, asszonyi dolog-, főleg sütéstiltó nap. A →szeged-alsóvárosi ~-tp. a kultusznak talán legkorábbi emléke hazánkban, és vsz. a legrégibbek közé tartozik Közép-Eu-ban is. Búcsúnapjának hajdani egyedülálló, költői miseszövege nem azonos a Missale Romanum szövegével. - A hazai pestisjárványok idején számos helyen (Pécs, Zombor, Rozsnyó, Nagykapornak) ajánlja magát a hívő nép, elsősorban jezsuita ösztönzésre, a ~ oltalmába. - Patrociniumok: esztergomi egyhm.: Alsódiós, Bp. (Krisztinaváros), Csesztve, Esztergom (kpna), Egyházasnádas, Modor (kpna), Pozsony (mélykuti kpna), Selmecbánya (1512), Sopornya, Zebegény (1910); rozsnyói egyhm.: Rozsnyó (szegyh., 1736); veszprémi egyhm.: Gyenesdiás (kpna), Ötvöskónyi (kpna), Rácegres, Somogybükkösd (1754), Tekenye (1748), Újudvar (1894), Zalacsány (kpna); székesfehérvári egyhm.: Budakeszi (1733), Úrhida (1767); győri egyhm.: Táplány; szombathelyi egyhm.: Németúvár, Vát; pécsi egyhm.: Birján (1840), Pécs (Havi hegy, kegykpna), Püspöknádasd (török modorban épített kpna), Szebény (1827); szlavóniai ppség: Pétervárad (Tekija); egri egyhm.: Kissikátor (1865, előbb Miklós), Jászárokszállás (1838, kpna), Pásztó (kpna); váci egyhm.: Nagykökényes (18. sz.); kalocsai egyhm.: Zombor (1788), Zsablya (1825); csanádi egyhm.: Apátfalva (kpna), Kisnezsény (1892), Padé (1842), Resicabánya (1841), Szeged (Alsóváros); erdélyi egyhm.: Kolozsvár, Nyárádselye, Szépvíz; szatmári egyhm.: Fény. **

MN IV:279. - Radó II:1354. - Bálint II:153.