Magyar Katolikus Lexikon > H > Hajdú kerület


Hajdú kerület: történeti közigazgatási egység a Tiszántúl középső részén; a →hajdúk önálló törvényhatósága. - 6 városból állt, 1870: 966 km²-en 62.914 lakosa volt. (A ~ nagyjából a Hajdúság tört-földr. tájnévvel azonos területet jelöli. Földr. értelemben a Hajdúság meghaladja a hajdúvárosok területét; Ny-K irányban a Keleti-főcsatornától a Nyírségig, É-ról D-re igen hosszan, a Tiszától a Körösök vonaláig terjed.) 1605: Bocskai István közös nemesítő levéllel 9254 hajdút telepített le Szabolcs vm. különböző helységeibe (eredetileg: Kálló, Nánás, Dorog, Varjas, Hadház, Vámospércs, Sima, Vid). 1666: a kiváltságolt hajdúk önkormányzati joggal felruházott (kir. mezővárosi jogú) települései, a hat ún. „öreg” hajdúváros (Böszörmény, Dorog, Hadház, Nánás, Szoboszló, Vámospércs, egy ideig, a 2. hajdú fölkelés után, 1608-tól közéjük számított hetedikként Polgár is), élükön a legnépesebb Hajdúböszörménnyel, ~té alakult, a kerület székhelye 1699-től Hajdúböszörmény volt. Határuk a 17. sz. végére birtokcserék nyomán alakult ki. A ker. jegyzőkv-eit 1694: kezdték vezetni. 1790-től a ~ ogy. törv. által elismerten mint Szabolcs vm-től független törvényhatóság létezett. 1849. IV. 28: a ~i gyűlés kihirdette az IV. 14-i függetlenségi nyilatkozatot. 1851: a ~ működése megszűnt, s csak 1860: állt ismét helyre. 1861-től a ~ főkapitánya Sillye Gábor volt. 1876: a ~et Bihar és Szabolcs vm-től elszakított községekkel kiegészítve →Hajdú vármegyévé szervezték át, melynek székhelye Debrecen lett. K.S.-Mo.Gy.

Béres András-Módy György: A hajdúság történetének és néprajzának irod-a. Debrecen, 1958. - Balogh István: Hajdúság. Bp., 1969. - Rácz István: A hajdúk a XVII. sz-ban. Debrecen, 1969. - MNL II:398. - MTF I:174.