Magyar Katolikus Lexikon > H > Hágár


Hágár: Sára egyiptomi szolgálója, Izmael anyja. - A Ter 16,1-16; 21,9-33: Sára féltékenysége miatt Ábrahám elűzte ~t és Izmaelt; 25,12: ~ az ősanyja az izmaeliták 12 törzsének (ahogy Nachor felesége a 12 arám törzsnek, Jákob felesége Izr. 12 nemzetségének); →Arábia. Mint olykor a korai zsidó iratok, az 1QapGn 20,32 alapján is föltehető, hogy ~ a fáraó lánya volt, akit apja Sárának adott. - Pál ap. Sára és ~ példáján mutatta meg, hogyan viszonylik egymáshoz az ÓSz és az ÚSz, a zsidóság és a kereszténység (Gal 4,21-31): ~ (= Sinai) az ÓSz-et jelképezi; fiai nem szabadok, a törv. kötelezi őket; velük szemben Sára, a szabad asszony az ÚSz népének jelképe. Pál tehát ~t (nem Sárát) tekintette a zsidóság ősanyjának, és a judaistáknak a testi származásra és emberi okoskodásra épített üdvösségtanával szemben megfogalmazta a keresztényeknek Isten kegyelmére és az ember föltétel nélküli hitére támaszkodó üdvösségrendjét (→megigazulás). Lehet, hogy a Sinai-hegy Arábiához (= Izmael országa) tartozása indítékul szolgált Pálnak. →hagriták - Ikgr. Életének jeleneteit (~t Ábrahámhoz vezeti Sára, ~ elűzése) Raffaello és Rembrandt is megfestette. **

BL:527.