Magyar Katolikus Lexikon > G > gyertyamártó és -öntő


gyertyamártó és -öntő (lat. luminarius, ném. Kerzenmacher): a házi gyertyamártásból a 14. sz. során alakult →kézműves mesterség. - Tisztított faggyú, viasz, fonalsodrat alkalmazásával, katlanos üst, mártóedény, ill. öntőforma, olló használatával két mód szerint különült. Mártás: az olvasztott anyagot a mártóba öntötte és a pálcikára kötött fonalsodratokat (bél) bele-belemártogatva hízlalta a ~t. Öntés: az öntőforma (csősorozat) csöveinek közepére erősítve a beleket a fölmelegített anyagot a csövekbe öntötte, kihűlése után kiszedte. Különböző nagyságú faggyú-, ritkábban viaszgyertyát készített. →szappanos B.I.

Bogdán 1984.