Magyar Katolikus Lexikon > G > gyermekláncfű


gyermekláncfű, pitypang, pimpimpáré (lat. Taraxacum officinale): a fészkesek (Asteraceae) családjába tartozó, sárga virágú évelő növény. - Diószegi Sámuel Orvosi füvészkönyvében (1813) úgy szerepel, hogy a tejnedve „valami gyantás részekkel is elegyítve” erősítő, élesztő (általában roboráló) hatású, és mind a hasat, mind a vizeletet „szabadon tartja”. Használták aranyér és melankólia esetében is: mint dermatológiai szer különösen rühösség ellen volt használatos. Levelét salátaként ették. Télen besűrített nedvét, ill. levélfőzetét, mely emésztést serkentő, étvágygerjesztő és vértisztító hatású, gyógyításra használták. Ma is használatos epe- és májbántalmak ellen. Hivatalos gyógyszerészeti drogneve: Taraxaci radix et folium (pitypang gyökér és levél). - Egyik kk. lat. tud. neve, a morsus demonis alapján ördögűző hatást tulajdonítottak neki. A késő kk. táblafest-ben napként sárgálló virága és gyógyhatása miatt Mária-jelkép és Krisztus szenvedésének virága. Így jelenik meg Giotto Krisztus feltámadása c. képén és a Szepes vm. felsőzugói szárnyasoltáron (15. sz.) a hegyi beszéd ábrázolásánál. - Ma is élő tájnyelvi névváltozatai: barátfej (a kk. lat. caput monachorum névből), barátfű, bimbófű, asszonyhűség, férfihűség, kopaszbarát, szentjánosfüve. S.J.

Rápóti-Romvári 1972:300. - Sachs 1980:294. - KML 1986:268. - Stirling II:120.