Magyar Katolikus Lexikon > G > gyöngyöspatai Jessze-fa oltár


gyöngyöspatai Jessze-fa oltár: a magyar művészi gyakorlatban teljesen egyedülálló, Jézus családfáját ábrázoló ún. →Jessze fája. - A kő oltárasztalt burkoló faborításon virágos rétet faragott a szobrász. Középütt a gyertyapadon →Jessze (v. ahogy a ~iak nevezik: Jekse) életnagyságú szobra fekszik, akinek törzsökéből hatalmas fa sarjad, a fa ágai tojásdad alakban keretezik a Mária születését ábrázoló festményt. A fa ágain Jézus ősei (kir-ok és próf-k, köztük Salamon és Dávid) ülnek, az összehajló ágak felett Mária trónol, karján a kisdeddel. A fa két oldalán egy-egy kandelábert tartó angyal áll, gyertyáik világítják meg a fatörzsön nyíló tabernákulumajtót. 1806: Jessze elé copf stílusú oltárszekrényt állítottak, ekkor csonkították meg a szépen faragott, ősz hajú Jesszét. A 8 m magas Jessze-fa törzsén iratszalagok kígyóznak, az Én-ből vett idézetekkel. Az 1860-as évek vége felé az oltárépítményt súlyos károsodás érte. Talán az 1868-as földrengés alkalmával, amikor a sztély boltozata is megrepedt, tűz pusztította a fa ágait, leveleit. A szobrok nagy része is megégett. A rövid ideig tartó tűz csak a vékony, könnyen gyulladó részleteket pusztította el egészen, a tömbszerű elemek felizzottak, parázslottak. Egyes alakok egészen elszenesedtek. A tűzkár nyomait 1878: Reinhard és Hatzunder pesti aranyozó tüntette el a szobrok átfestésével. L.F.

TKMK 156.