Magyar Katolikus Lexikon > G > gyászruha


gyászruha: a közeli rokon, családtag halála után hordott, a mindennapi viselettől eltérő ruha. Színe koronként és kultúránként eltérő (→gyász). - A vallástört. tanúsága szerint a gyászolók a visszatérő halottól való félelmükben megváltoztatták a külsejüket, gyakran levágták hajukat. A szkíták a kir. halálakor bemetszették fülüket, megvágták karjukat; Tahiti gyászoló őslakói levágták egy ujjukat, véresre sebezték testüket. - Az ósz-i törv. tiltotta, hogy a gyászolók testüket megsebezzék; a zsidók megszaggatták ruhájukat a jobb oldalon, a szülő halálakor a bal oldalon. A jobboldalit a gyászhónap végén bevarrták, a baloldalit nem. - A ~ viselését az élet harmóniája, a külső és a belső bizonyos összhangja indokolja. A személy fiz. jelenlétének elvesztése átrendezi a lélek relációit, aminek elfogadásához (megnyugvás, vigasztalódás) időre van szükség. Ez az átmeneti idő több befelé fordulást igényel, amivel együtt jár a külvilág sokféleségétől való bizonyos elfordulás. A ~ kifejezi az eltávozott utáni űrt, utal a személy semmivel és senkivel nem helyettesíthető lényegére. A 20. sz. végére a ~ viselése az ún. fogyasztói társadalmakban visszaszorult, vsz. a külső forma és a belső tartalom közötti kapcsolat iránti érzék elvesztése miatt. - A ~ra nem illik ékszert v. virágot rakni; pótolta-helyettesítette a →gyászszalag, kiegészítette a →gyászfátyol. T.E.

MNL II:340. - Schütz 1993.