Magyar Katolikus Lexikon > G > gránátok


gránátok (lat. granatus, 'szemcse alakú', a granum, 'gabonaszem' szóból): szilikát-ásványcsoport. - A ~ hasonló kémiai összetételű, azonos (ún. szabályos) rendszerben kristályosodó, izomorf, 'azonos-alakú' elegykristálysort alkotnak. A közös alap a sor mindegyik tagjában meglévő 3 SiO2, a vegyület többi tagja változó. Gyakran legömbölyödött alakban találhatók. - Az alábbi fölsorolás a tiszta állapotú összetételeket tartalmazza, amelyek azonban a term-ben nem léteznek, de laboratóriumi úton (tud. v. technikai célra) előállíthatók. A ~ szabályos rendszerben kristályosodnak, vagyis igen nagyfokú szimmetriát mutatnak. Leggyakoribb kristályformájuk a rombdodekaéder (12 rombuszlaptól határolt mértani idom) és annak kombinációi. Rosszul hasadnak, a rombuszlapokkal párhuzamosan. Törésük kagylós, szilánkos. Meglehetősen ridegek, széleik könnyen kipattannak, ezért megmunkálásuknál, befoglalásuknál óvatosan kell velük bánni. Régi tárgyakba foglalt ~on gyakran láthatjuk az ilyen sérüléseket. Az egyes változatok egyéb tulajdonságai eltérőek. - A term-ben az egyes ~ elegyeivel találkozunk, és elnevezésük azon alapul, hogy melyik vegyület uralkodik az adott kristályban: →almandin. - A pirop (3 MgO.Al2O3.3 SiO2) nevét tüzes sötétpiros színe miatt kapta (gör. püroposz, 'tüzesszemű'). Az ókori-kk. karbunkulus, mely névvel többféle piros színű drágakövet illettek, leggyakrabban pirop lehetett. Kém. összetételére nézve magnéziumtartalmú alumínium-szilikát, de kevés vasat és krómot is tartalmaz, és éppen ezeknek köszönheti tüzespiros színét. 20% fölötti mennyiségben tartalmaz almandint, grosszulárt és uvarovitot. - Legfontosabb lelőhelyéről cseh-gránátnak is hívják, hiszen Cseho-ban (Jablonecben, ném-ül Gablonzban) a mai napig virágzó ékszeripar épült föl a ~ földolgozására. A pirop a gyémánt egyik jellegzetes kísérőásványa, D-Afrikában Kimberley környékén is található, és erről a keresk-ben egy időben kap-rubinnak is hívták (Cape Townról, Fokvárosról). Található még pirop Tanzániában, az USA-ban (Arizona), Madagaszkáron és Oroszo-ban (Transzbajkália). - A rodolit (a gör. rhodon, 'rózsa' és lithosz, 'kő' szavakból) viszonylag újabb keletű elnevezés, valójában átmenet az almandin és a pirop között. Régebben, amikor a drágakövek műszeres meghatározása még nem volt gyakori, hol az almandinhoz, hol a pirophoz sorolták, aszerint, hogy melyikhez közelítettek jobban a tulajdonságai. Színe is aszerint változik, hogy az almandin (ibolyás-piros, sötétpiros) v. a pirop (piros, barnáspiros) részaránya nagyobb-e. Legfontosabb lelőhelyei: USA (É-Karolina), Sri Lanka (Ceylon), Tanzánia (ibolyás árnyalatokban), Zambia, Brazília. - A grosszulár neve a színére utal (újlat. grossularia, 'egres'). Vegyileg kalcium-alumínium-szilikát (3 CaO.Al2O2.3 SiO2) kevés krómmal, ez utóbbinak köszönheti zöld színét. A SiO4-et gyakran az (OH)4 hidroxil-gyök helyettesíti: ilyenkor beszélünk hidrogrosszulárról. 1966: fedezték föl drágakő-minőségben. Színe: sárga, sárgászöld, élénk smaragdzöld, barna, sőt létezik színtelen is. 1971: kiváló minőségű aranysárga grosszulárokra bukkantak. Legfontosabb előfordulásai: Pakisztán, Tanzánia és Kanada (színtelen grosszulárok). 1925 óta ismertek a kevésbé értékes átlátszatlan grosszulárok, és külső megjelenés alapján (helytelenül) hívták Transvaal-jadénak, gránát-jadénak, grosszulár-jadénak. Zöld színét a beleépült krómnak, fekete foltjait a hematitnak (vérkő: Fe2O3) köszönheti. Létezik egy mangántartalmú, rózsaszínű, sőt néha piros v. sárga változata is. Legfontosabb lelőhelyei: D-Afrika (Transvaal), Kanada, USA, Felső-Burma. - Valójában szintén grosszulár a hesszonit (3 CaO.Al2O2.3 SiO2), mely nevét a 18. sz. fr. mineralógustól, Haüytől kapta a gör. hesszon, 'csekélyebb' szóból, mivel mérhető tulajdonságai alatta maradnak a többi gránáténak. Színe áttetsző sárgásbarna, narancsbarna, barnásvörös (hasonlít a spessartinéhoz). Előfordulásai: Sri Lanka (Ceylon), Brazília, USA, Kanada. - Az andradit (3CaO.Fe2O3.3 SiO2), nevét J. B. d'Andrada port. mineralógusról (18. sz.) kapta. E gránátféleségnek két drágakő-változata van. A demantoid ('gyémánthoz hasonló') igen magas értékű fénytörésmutatója, erős tüze és fényvisszaverése alapján kapta nevét. Kémiailag kalcium-vas-szilikát, nyomelemként (igen kis mennyiségben) tartalmaz még magnéziumot, mangánt, alumíniumot és krómot: ez utóbbinak köszönheti szép élénkzöld színét. Igen értékes drágakő, mert a 0,2 g (= 1 karát) fölötti tömegű csiszolt demantoid ritkaságszámba megy. Először 1868: az Uralban találtak demantoidot, később Kongóban. A másik andradit-változat a melanit. Neve a fekete színre (gör. melasz, 'fekete') utal, és emiatt gyász-ékszerként használják. Kém. összetétele uaz, mint a demantoidé, fekete színét a beleépült titán nyomelemnek köszönheti. Lelőhelyei: Olo. és Fro. -

A spessartin viszonylag ritka drágakő, nevét a ném. Spessart-hegységről kapta. Vegyileg mangán-alumínium-szilikát (3 MnO.Al2O3.3 SiO2), és rendszerint az almandinnal alkot elegykristályt. Színe a narancssárgától a tűzvörösön át a rőtig terjedhet. Előfordulásai: Sri Lanka (Ceylon), Felső-Burma, Madagaszkár, Brazília, Ausztrália. - Az uvarovit Szergej Szemjonovics Uvarov 18. sz. moszkvai államffiról kapta nevét. Vegyi összetétele kalcium-króm-szilikát (3 CaO.Cr2O3.3 SiO2).. Különleges, gyűjtőket érdeklő, méregzöld, sötétzöld színű gránátféleség. Igen ritka, egyetlen 1 karátosnál (0,2 g) nagyobb példánya ismert (Kanada, Quebec). Előfordulásai: Ural-hg., CS, Himalája, Pireneusok, USA (Kalifornia), Kanada (Quebec). - Az ókorban és a kk-ban csupán a piros színű gránátváltozatok voltak ismertek (almandin, pirop): az id. Plinius „carbunculus almandius” névvel illeti, ahol is a carbunculus a carbo, 'faszén, parázs' kicsinyítőképzős változata, kis parázs-szemet jelent. A gránát a buddhizmus szt köve, de gyakran bukkan föl a művelődéstört. más ter-ein is: pl. a Talmud szerint Noé bárkáját is egy nagy gránát világította meg. Indiában a kundalini-tűzzel, az ősi átalakulás tüzével hasonlítják össze. - Talizmánként az utasoknak meg a keresztes hadjáratra induló lovagoknak adták, úgy hitték, sebezhetetlenné válnak tőle. Ottó ném. cs. régi koronáját is egy jókora gránát díszítette, mely „a Bölcs” névre hallgatott. - A terápiában való alkalmazási körét is a színe határozta meg: évsz-okon át vér- és vérkeringési betegségeket kezeltek vele. Egy 16. sz. orvos szerint „a gránát frissíti a vért... fölvidámítja a szívet és önbizalmat ad”. A 18. sz: az 5 gyógyászati kő közé sorolták, és Zedler Reálenciklopédiája így ismertette a gránát hatását: „A ~nak megvan az az ereje, hogy erősítik a szívet, vezérlik a szívdobogást, elűzik a melankóliát és ellenállnak a méregnek.” - A népi hiedelem úgy tartja, hogy a ~ elhárítják a betegséget. Az asztrológiában különösen a Kos jegyében születettek önbizalmát növeli. Ezenfelül megőrzi a barátság izzását. O.F.

Dudichné-Koch 1935. - Bruton 1970. - Gaal 1977. - Webster 1978. - Oberfrank-Rékai 1982. - Guhr 1986.