Magyar Katolikus Lexikon > G > grál


grál (héb. 'sors, jóslás, sorsköve'; lat. gradalis v. a kk-ban garalis; ófr. graal, greal, greel; ó-provanszál grazal, 'edény'): az első középkori forrásokban 1170-80: az →utolsó vacsora kelyhe, melybe Arimateai József a Golgotán fölfogta a Megváltó vérét; egy másik, 12. sz. végi elképzelés szerint egy égből származott drágakő, melynek csodatévő ereje van. - A ~t Chrétien de Troyes 1168-90: összekapcsolta az Artus-legendával. 1203-17: Wolfram von Eschenbach a Parsifalban előképként kezeli. További földolgozásai fr., ang., ném. nyelven. 1280 k. Albrecht von Scharfenberg beszél elsőként a ~-tp-ról, mely egy 22 v. 72 szentéllyel körülvett körépítmény. Egyéb forrásokban a ~ ált. edény: kehely, tál, ereklyetartó ostyával, kőtányér. - Ikgr. A 13/14. sz: Montréal-de-Sos mellett egy barlangrajz a ~t tálként ábrázolja lándzsával, karddal és vércseppekkel. 1330: egy lübecki polgárház falképén a ~ kehely (csak akvarell-másolatban maradt fönn). A legkorábbi miniatúra a 13. sz: a ~t kehelyként ábrázolja, melyet egy angyal az égből nyújt alá, és 3 ember imádja. E képtípus a 14-15. sz. fr. és itáliai kz-okban gyakori. A ~ mint kehely szerepel jelenetekben: Arimateai József fölfogja Krisztus vérét, ill. a ~ kehellyel tartja az első szentmisét; egy leprás kir-t a ~ kehellyel gyógyítanak meg. **

Pallas VIII:244. - LThK IV:1160. - Kirschbaum II:196.