Magyar Katolikus Lexikon > G > görög kultúra


görög kultúra: az ókori →Görögország műveltsége. - I. A ~ történetét az újkőkorig, az ún. szeszklo-kultúráig (Kr. e. 4500) tudjuk követni. Ez a főként földművelésre és állattenyésztésre épülő kultúra vsz. kisázsiai befolyás alatt állt. Nevét egy tesszáliai lelőhelyről kapta, az egész gör. ter-en elterjedt, s kb. 2800-ig bizonyítható. A lakóhelyek vsz. agyagtégla építmények és rőzsekunyhók voltak. A kőbalták és kovakő- ill. obszidián-pengék technikai jártasságról tanúskodnak. 2800-tól az egész égeiszi területen kora bronzkori kultúrák találhatók. A hajózás és a lehetőség, hogy kapcsolatba kerüljenek Mezopotámia és Egyiptom városi kultúráival, kedvezett annak, hogy e térségben kialakuljon az első eu. magaskultúra, szoros összefüggésben Kisázsia Ny-i részének (Trója, Leszbosz, Beycesultan) magaskultúráival. - 1. A krétai kultúra. a) Kr. e. 2700-2000: a korai minószi kultúra virágzott, mely mérvadó volt a szigeteken, de a gör. szárazföldön is hatott. Kiemelkedő jegyei a fejlett kerámia- és aranyművesség és a nagyon erős halottkultusz. A 10 m átmérőt is elérő kerek sírok hatalmas kövekből faragott s mindig K-re néző ajtókereteikkel a →megalit kulturára, a bikafigurák széles körben elterjedt termékenységkultuszra utalnak. Márványból készült női bálványfigurákról (a Kükládokról importálták!) helyi zsírkő fölhasználásával utánzatokat készítettek; a fennmaradt márványplasztikák (keroszi hárfázó) megsejtetik a gör. formaképzés sajátosságait és utalnak a gör. mondák és hősi énekek keletkezésére, melyeket vsz. már a 3. évezredben megfogalmaztak, de csak 2000 évvel később jegyezték le. - Kr. e. 2000 k. az →indoeurópaiak meghódították a ter-et, s a hódítók és az őslakosság összeolvadása eredményezte a tipikusan gör. kultúrákat és törzseket (eolok, iónok, dórok stb.). A 800 k. följegyzett homéroszi eposzban előforduló istennevek etimológiája ezt világosan mutatja: Artemisz mediterrán, tehát helyi eredetű, Zeusz indoeurópai, Démétér, 'Da anya' a kettő összeolvadása. -

b) A közép-minószi kultúra, a régebbi paloták kora. Röviddel 2000 u. épültek Phaisztosz, Mellia, Hagia Triada és Knosszosz nagy palotaépítményei. Alaprajzukban nem fedezhető fel logikus térelrendezés. A lépcsőföljáratok, oszlopcsarnokok, kultikus helységek és szoborfülkék, kamrák, raktárak, fürdők, műhelyek labirintusszerű összevisszaságban veszik körül az udvarokat. Nagy szerepet játszott a vsz. istenségként tisztelt bika, a hatalmába vetett hitre utalnak a bikaszarvak, kettős szekercék mint rituális szimbólumok oszlopokon, háztetőkön és oltárokon. Sok formában hívták segítségül a mediterrán termékenység-istennőt: szt hegyeket, virágokat, fákat, bokrokat, madarakat, állatokat (kígyót, oroszlánt, griffet, szfinxet) rendeltek hozzá; kultusza a földrengések elhárítására bemutatott áldozatokkal kapcsolatos. - A halottakat nagy agyagkádakban, barlangokban v. falazott építményekben temették el, de a korai minószi időben szokásos boltozott, kerek sírok még mindig használatosak. Sajnos ez a magaskultúra számunkra nem teljesen hozzáférhető, mert sem a krétai hieroglifa írást, sem a Kr. e. 1700-tól ismert, ún. lineáris A-írást nem sikerült megfejteni, ezért csak a régészeti leletekből levont következtetésekre vagyunk utalva. A későbbi korok tört. mítoszaiból és legendáiból azonban arra lehet következtetni, hogy a krétai barlangkultusz (grották, labirintusok) szorosan kötődhetett férfiszövetségekhez és titkos szert-okhoz. A barlangokba, ill. a labirintusba való belépésnek-behatolásnak a halált jelképező beavatás után az „alvilágba, a holtak birodalmába leszállás” jelentése volt. -

c) 1650-1450: a késő-minószi kultúra, az újabb paloták kora. 1700 k. a paloták egy titokzatos katasztrófa áldozatai lettek (földrengés, ellenség?) de hamarosan újraépültek a régi alapfalakon. Az épületeket kibővítették és választékosan finom kultúrára valló freskókkal díszítették. Sok kis női figura és kép harang alakú szoknyát visel, felsőtestük fedetlen, amiből a női istenségek, papnők túlsúlya ismerhető föl. Férfiistenségek ebben az időben csak a mitológiában fordulnak elő (hierogámiák), régészeti emlékük nincs. A föltárt palotáknak vsz. inkább vallási v. pol. jelentősége volt, és nem lakóhelyek, hanem kultuszközpontok (nekropolisz) voltak. A lakó- és székhelyek vsz. romlandó anyagból készültek, nem maradtak fenn. - A krétai kultúra és vallás bizonyára befolyásolta a gör. szárazföld erősödő fejedelemségeit. 1600 k. az egyszerű ládasírokat kifalazott akna- és kis kupolasírok váltották föl. Az egyiptomi mellett félreismerhetetlen a krétai befolyás is, melyet a másvilágra irányuló szemlélet, az értékes sírmellékletek, a mumifikációk, az arany halotti álarcok stb. bizonyítanak. - 2. A mükénei kultúra. A mükéneiek 1450 k. vehették át a hatalmat Kréta szg-én, mert az e korból származó krétai lineáris-B írást 1952: M. Ventris gör. nyelvként fejtette meg. E táblákon (a Püloszban és Mükénében találtakhoz hasonlóan) a homéroszi isteneket, Zeuszt, Hérát, Athénét, Poszeidónt és Dionüszoszt említik; mitológiai és kultikus adatok csak szórványosan fordulnak elő. Említik Daidaloszt és krétai papnők neveit. Maga Kréta a későbbi homéroszi mitológiában nagy szerepet játszik: Zeusz Krétán születik és itt temetik el; Dionüszosz, Apolló és Héraklész itt töltik gyermekkorukat; itt szeretett bele Démétér Jázonba, itt kapta Minósz a törv-eket, s lett Radamanthüsszal együtt az alvilág bírája. A szárazföldi mükénei erődítmények Kr. e. a 13. sz-ból származnak, amikor az akhájok és a mükénei, tirnüszi, thébai és athéni fejed-ek hatalmuk tetőpontján álltak. A belső építményeket küklopsz-falak veszik körül. A mükénei oroszlánkapu erre az időre emlékeztet. A mükéneiek 1250 k. semmisíthették meg Ny-Anatóliában a mondabeli Tróját (amit H. Schliemann 1870: kiásott), de maga a mükénei kultúra is áldozatául esett az „égeiszi népvándorlás” zűrzavarának. A várakat 1200 k. lerombolták, s többé nem épültek föl. -

1200-1100: az Égeisz és az Adria felé terjeszkedő illírek elől több törzs elvándorolt K (Égeisz, Kisázsia) és D (Kréta) felé. Ez a nagy átrétegződés a Közép-Eu-ban ált. urnamező-kultúra (hamvasztás után a hamvakat tartalmazó urnákat nagy sírmezőn temették el) kiterjedését váltotta ki. Az ÉNy-i gör-ök Epeiroszban, Éliszben és Árkádiában új lakóhelyeket foglaltak el, a dórok Kréta és Kisázsia D-i része felé tértek ki, úgy, hogy Argolisz, Lakónia (a Peloponnészoszon) Küthéra, Délosz, Kréta, Théra, Karpatosz, Rhodosz szigetein és Kisázsia DNy-i partvidékén uralkodtak. A iónok Attikát, Euboiat és a középső szigeteket, valamint Kisázsia Ny-i partvidékét vették birtokba. A iónoktól É-ra az eolok telepedtek meg, akik Kisázsia ÉNy-i partvidékét (Leszbosz) népesítették be. Az Árkádiai-hegyvidék, Attika egyes részei, Boiotia és Tesszália népessége zömében változatlan maradt. -Ekkor alakultak ki a legfontosabb nyelvcsoportok, s vált az Égei-tenger egész térsége gör. beltengerré. A legázolt mükénei kultúra alkotta a Kr. e. 10. sz-tól kimutatható városállamok (polisz) kristályosodási pontjait. A mükénei korból származó mítoszokat és vallásos hagyományokat Homérosz gyűjtötte össze és írta le. →görög vallás B.Jó.

König 1985:106.