Magyar Katolikus Lexikon > G > görög kereskedők


görög kereskedők: különböző nemzetiségű, görög nyelvet beszélő, ortodox vallású kereskedők Magyarországon. - A ~ megjelölés a m. tört. irod-ban vallási hovatartozásra utaló gyűjtőnév. A Balkán-fszg. csaknem valamennyi népének képviselője megtalálható köztük: legnagyobb számban görögök, makedovlachok (elgörögösödött románok), szerbek, örmények, bulgárok, bosnyákok és albánok (arnótok). Valamennyien ort. vallásúak voltak, s egymás között a balkáni keresk. közvetítő nyelvét, a gör-öt használták. A legtöbb mo-i településen e nemzetiségek összefonódtak, a források együtt említik őket. - ~et már az Árpád-korban említettek az oklevelek (→bizánci birodalom, →magyar-bizánci háborúk), de folyamatosan csak a 17. sz-tól vettek részt a m. gazd. életben, virágkoruk 1750-1800 közé esett. - A ~ mo-i betelepülését pol. és gazd. kényszer indokolta. A fokozódó török elnyomás, az elsősorban a Balkánt sújtó →devsirme lakóhelyük elhagyására kényszerítette az embereket. Kezdetben Makedónia, É-Epirusz hegyei közé menekültek, ahol állattartással foglalkoztak, majd hazájukat elhagyva áruikkal bekapcsolódtak az eu. keresk-be. A K-i eredetű mezőgazd., de főként kézműipari termékeket olcsó áruk miatt szívesen fogadták Eu. piacain. A kereskedők fő célja Bécs volt, ahová a keresk. utak Mo-on át vezettek. A 18. sz: a diaszpórában élő ~ közp-ja Velencéből Bécsbe és Pestre tevődött át. - A tör. hódoltság után a ném. polgárság már nem, a zsidó kereskedők még nem játszottak jelentős szerepet a keresk. és bankélet (hitelezés) területén. Az elnéptelenedett m. Alföld föld- és vagyonszerzésre adott lehetőséget, uakkor jó piacot jelentett a K-i és Ny-i áruk számára. A Habsburg Birod. és a Török Porta közötti karlováci (1699), →pozsareváci béke (1718), →belgrádi béke (1739) vámkedvezményekhez juttatták a ~et, melyek alapján a belföldi kereskedőknél jóval előnyösebb feltételek mellett kereskedhettek. Kezdetben egyszeri 3, majd 5% vámot kellett fizetniük. A ~ a számukra kedvező feltételeket kihasználva közvetítő keresk-et folytattak a Balkán és a Habsburg Birod. részei között. K-i áruik eladása után, elsősorban Bécsben Ny-i cikkeket vásároltak, melyeket Mo-on és az örökös tart-okban értékesítettek. Bár a tőkekivitel miatt a kincstár károsodott, uakkor - főként az alföldi területeken, ahol nem volt más kereskedő - a ~ nélkülözhetetlennek bizonyultak. -

Mo-on az első ~re vonatkozó adatok 1545: Erdélyből valók, ahol a 17. sz: kiváltságlevelet kaptak. 1702: a ~ száma Erdélyben 292; Brassóban és Nagyszebenben népes kolóniákat alapítottak. A kir. Mo. ter-én is éltek ~ , de 1660 u. a törökök innen elűzték őket. Legkedvezőbb helyzetük a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon volt, ahol a hódoltsági területen mint tör. alattvalók szabadon közlekedhettek, kereskedhettek. A Dunántúlon és a Felvidéken lényegesen kisebb volt a számuk. - A törökök kiűzése után a ~ száma csökkent, majd az 1690-es években a szerb bevándorlással ismét nőtt. 1715: Mo-on 550 fő élt. A belföldi kereskedők panaszai nyomán 1725-től az uralkodók korlátozó rendeletekkel próbálták szabályozni kereskedésüket: csak török árukat árusíthattak nagyban, kicsiben pedig csak vásárokon, de amíg a Török Birod. erős volt, a kormányszervek nem kérték számon a rendeletek végrehajtását. Uakkor ~ ellenőrzésére gyakran rendeltek el különböző szempontú összeírásokat. 1737: az egész ország területén összeírták a boltban lévő áruikat, s több helyen bezárták azokat az üzleteket, ahol tiltott árut (pl. puskaport, sörétet, Ny-i árukat) találtak. Személyükre vonatkozóan 1754, 1769: és 1779/80: készült országos összeírás. - 1754: az első összeírás a ~ üzletvitelére vonatkozott. Mo-on ekkor a temesközi megyék nélkül 221 településen éltek ~; 40% mezővárosokban és városokban, 60% falvakban. Legnagyobb kolóniáik Pesten (109 fő), Újvidéken (71 fő) és Miskolcon (62 fő) voltak, éltek Gyöngyösön, Egerben, Komáromban, Kecskeméten és Tokajban is. Nagyobb közösségeik érdekvédelmét a kompániák látták el, az első 1667: Tokajban alakult. 1752: Diószegen, Egerben, Eszéken, Gyöngyösön, Kecskeméten, Miskolcon, Pesten, Tokajban, Újvidéken és Világosváron 10 kompánia működött. -

A ~ tevékenysége a keresk. minden ágára kiterjedt. A tokaji és miskolci ~nek jelentős szerepük volt a Lengyo-ba irányuló felvidéki borkeresk-ben. A 18. sz: a lengy. piacra kerülő bor 40-60%-át ők szállították. A jászkunságiak terményekkel és marhákkal, az egriek borral, viasszal, gubaccsal, az újvidékiek viasszal kereskedtek. Pest a balkáni gyapot és gyapjú egyik fontos vásárhelye volt, Kecskeméten rizs-, gyapot- és dohányraktárakat tartottak fenn. Jelentős hadiszállítók voltak, Rákóczi hadseregének csaknem teljes ruházatához a ~ biztosították az abaposztót. A településeken kis- és vegyeskereskedéseket vezettek voltak. Áruválasztékuk jól alkalmazkodott a lakosok szükségleteihez; a K-i textíliák, fűszerek gazdag választéka mellett Ny-i árukat is tartottak. - A ~ helyzete az 1768-74-es orosz-török háború után változott, amikor az udvar elhatározta a vámkedvezmények megszüntetését. 1769: a 2. országos összeírás már a végleges letelepítésüket készítette elő. 1774: Mária Terézia hűségeskü-rendelete megszüntette a vándorkereskedést, és az eskü letételére vállalkozó ~et végleges megtelepedésre kényszerítette. A Mo-on megtelepedett ~ fő tevékenysége a bolti árusítás és az ún. királyi kisebb haszonvételek (boltok, kocsmák, mészárszékek, vendégfogadók) bérlete lett, s jelentős szerepet játszottak a helyi hitelezésben is. Gazd. virágkoruk a 18. sz. 2. felére tehető. 1781: II. József →türelmi rendelete nyomán tp-okat emelhettek, II. Lipót dekrétuma 1790: lehetővé tette számukra az ingatlanszerzést és hivatalviselést is. A sikeres asszimiláció során többen vagyont szereztek, sokan nemesi címet kaptak közülük. A 18. sz. végére 500-ra tehető a ~től származó nemes családok száma. - A ~ fogadtatása az orsz-on belül változó volt, attól függően, hogy a helybeliek számára milyen mértékben jelentett konkurrenciát tevékenységük. Debrecen, miután 1693: szabad kir. várossá vált, nem engedte betelepülni őket. A hegyaljai településeken és Kecskeméten sem fogadták őket szívesen, uakkor a Jászkunságban tevékenységük hiánypótló volt, s az idők folyamán jelentős közéleti szerepet is betöltöttek. Újvidék a ~ fontos kulturális központjává vált. - Az idegenben és szórványban élő ~ számára a vallás és a nyelv volt a legfontosabb összetartó erő. Vallásukat eleinte imaházakban, majd tp-okban gyakorolták. 35 tp. épült, melyek külső megjelenésükben a korabeli barokk stílusirányzatot követték (→görög egyházművészet Magyarországon).

A nyelv megőrzésére gör. tannyelvű isk-kat létesítettek, 1795: 17 ilyen isk. működött. 1812: Pesten tanítóképzőt nyitottak. - A mo-i újgörög kultúra és tud. legjelentősebb egyénisége Zavirász György (1744-1804), fő műve, az Új Görögország az első tud. igénnyel készült újgörög irodtört. Kiemelkedő mo-i görögök voltak: Sina György br., aki a Lánchíd építését támogatta anyagilag; fia, Simon sok kulturális alapítványt tett, s több mint százezer forinttal járult hozzá a MTA székházának építéséhez; Nákó Kristóf nagyszentmiklósi birtokán találták meg a híres aranyleletet (→nagyszentmiklósi kincs); Dudumi Demeter, Pompéry János írók, Kiss Pál 1848-as honvédtábornok, Haris Pál pesti gör. konzul. - A mo-i ~ egy adott időszakban igen jelentős szerepet töltöttek be a hazai gazd. életben. Létszámuk nem volt meghatározó, általuk mégis nemzetk. szintre emelkedett az árucsere, sajátos szokásrendszerük, kultúrájuk pedig a nemzeti kultúra alkotó elemévé, szerves részévé vált. Elmagyarosodásukkal fokozatosan csökkent gazd. szerepük, s az 1850-es évektől a legtöbb településen a zsidó kereskedők vették át helyüket, amit sok esetben komoly gazd. harc előzött meg. Pa.I.

Századok LII:356. (Eckhart Ferenc: Kereskedelmünk közvetítői a XVIII. sz-ban) - Schäfer László: A görögök vezető szerepe Mo-on a korai kapitalizmus kialakulásában. Bp., 1930. - Horváth Endre: Az újgörögök. Uo., 1943. - Füves Ödön: Görögök Pesten (1686-1931). Uo., 1972. (kandidátusi ért.) - Tört. Szle 1978/2:281. (Bur Márta: A balkáni kereskedők és a magyar borkivitel) - Ethnographia 1985/2-3:251. (Bur Márta: A balkáni kereskedők és árukészleteik a XVIII. sz. Mo-on) - Zounuk 2. Szolnok, 1987:303. (Papp Izabella: ~ a Jászkunságban a XVIII. sz-ban); 4. Uo., 1989:27. (Uő: Görögök és zsidók gazd. helycseréje a Jászkunságban) - Nagy Márta: Görögök a Jászkunságban. H.n., 1988.