🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > G > gém
következő 🡲

gém (lat. Ardea): hosszú lábú és nyakú, a gólyánál kisebb és karcsúbb gázlómadár. - A ker. műv-ben szürke tollazatával a bűnbánat, mint a kígyó ellensége Krisztus jelképe; ha csőrében kővel ábrázolják, a hallgatagságot jelzi. **

KML 1986:105.


gém: a gémfélék családjának (Ardeidae) 12 faja szerepel a hazai faunában, közülük 8 költ az országban. Vannak telepesen fészkelők és olyanok, amelyek páronként, magányosan költenek. A hófehér nagy kócsag (Egretta alba) a magyar természetvédelem címermadára, röpképe látható a védett területek határait jelző kék táblákon. Korábban csak két kis telepe volt a Kis-Balatonon és a Velencei-tó nádasaiban, 2010: sokfelé költ, országos állománya 2500–3000 pár. – A szintén fehér kis kócsagnak (Egretta garzetta) főként a folyókat kísérő ártéri erdőkben vannak szürke gémekkel (Ardea cinerea), bakcsokkal (Nycticorax nycticorax) és üstökös gémekkel (Ardeola ralloides) vegyes telepei. – Ritkán látható a bölömbika (Botaurus stellaris), de a nádas mélyéről hallatszó hangja jellemző. – Főleg az Alföld nádas-gyékényes tavainak fészkelője a vörös gém (Ardea purpurea) a holtágak füzeseiben, tavak szegélynádasaiban költ a törpegém (Ixobrychus minutus). – Gémféléink apró halakkal, vízirovarokkal, csigákkal, férgekkel táplálkoznak, az áttelelők a vízek befagyása után a földeken és legelőkön rágcsálókra vadásznak. Gémtelepeket egyaránt találunk a folyókat kísérő ligeterdők koronájában, és a nagyobb nádasokban. Évente egyszer költenek, általában 4–5 fiókat nevelnek. Vonulók, de pl. a nagy kócsag és a szürke gém gyakran át is telelnek. Valamennyi hazai faj védett. – Lásd MKL IV:39. S.E.