Magyar Katolikus Lexikon > G > gálya


gálya: evezős hadihajó, főként a Földközi-tengeren, az ókortól a 18. sz-ig. 35-45 m hosszú, 4-5 m széles, lapos fenekű hajó, 2-3 árboccal. - A fedélzet 2 oldalán voltak az evezőpadok, melyeken az evezősök (→gályarab) ültek, arccal a kormányos felé, rendszerint ruhátlanul, a padhoz láncolva. A ~nak oldalanként 24-26 evezője volt, evezőnként 4-5 evezőssel. - A ~ legénysége: a kapitány, a felügyelőtiszt, a vezetők (ők vezényelték az evezés ütemét és a fordulatokat), a felvigyázók (ők korbácsolták az evezősöket), az evezős fegyencek (kb. 220 fő), katonák (kb. 200), néhány tengerész; összesen kb. 450 fő. - Voltak 2 és 3 emeletes ~k is. A puskapor fölfedezése után a ~k elején helyezték el az ágyúkat. - A 18. sz. végén a ~ elavult, az utolsó nagyszabású tengeri ütközet, melyben ~k is részt vettek, 1770. VII. 4-6: a csesmei csata volt. Ebben az or. flotta a Balti-tengerről kiindulva megkerülte Eu-t, és Khiosz-szg. mellett teljesen megsemmisítette a török flottát. **

Pallas VII:806.