Magyar Katolikus Lexikon > G > György


György, Szt (Kappadókia, ?-Lidda, Palesztina, 296-303 között): nagyvértanú, katona. - Legendája szerint atyja, Gerontius perzsa, anyja, Polikronia kappadókiai ker. (más változatban atyja kappadókiai, anyja palesztinai) volt. ~ a keresztségben a Georgiosz, 'földművelő' nevet kapta. A ker. nevelés után katona lett, s Diocletianus cs. (ur. 284-305) alatt szolgált. A keresztényüldözés kitörésekor ~, aki már magasrangú tiszt volt, vagyonát szétosztotta a szegények között, s a cs. udvar előtt megvallotta hitét. Nem volt hajlandó áldozni az isteneknek, ezért halálra ítélték. Megverték, tépték az oldalát, majd börtönbe vetették, ahol megjelent neki az Úr, és megmondta, hogy 7 é. fog szenvedni és 3x kel életre. - ~ legendája a csodák sorozatát őrizte meg: Miután legyőzte a varázsló Atanázt, az megtért és vt. lett. Ezért ~öt késes kerékkel kettévágták, de föltámadt. Mindezek láttán a hóhérok parancsnoka, Anatolius összes katonájával megtért, ezért lefejezték őket. Tranquillinus kir. kérésére ~ föltámasztott tizenhét, 460 évvel korábban meghalt embert, akik, miután megkeresztelkedtek, eltűntek a szemek elől. Egy pogány tp-ban ~ a leheletével döntötte le a bálványokat. Ez megtérítette Alexandra csnőt, aki később szintén vt. lett. Dacianus (Diocletianus) ismét halálra ítélte ~öt, aki azt kérte Istentől, hogy égesse hamuvá a cs-t és a 72 kir-t. Ennek megtörténte után ~ oltalmat ígért tisztelőinek, majd lefejezték. - Ehhez az 5. sz. legendához, melyet 496: Gelasius p. apokrif iratnak minősített, csatolták a keresztes vitézek a 10. sz: a sárkányölés motívumát. Vsz. egy Nagy Konstantin-szobrot, mely az ősellenségen diadalmaskodó cs-t úgy ábrázolta, hogy lándzsával átdöfi a lábánál tekergő sárkányt (vö. Jel 12), vélték ~ ábrázolásának. A legenda és a sárkányölés vsz. egyiptomi közvetítéssel is kapcsolódott, Egyiptomban ugyanis sok tp-ot és ktort szteltek tiszt-ére, uakkor a Nílust megtisztító Hóruszt róm. lovasként ábrázolták, amint lándzsájával megöli a ló patái alatt fetrengő krokodilt.

- Legendáját először a Legenda Aurea, ill. az Érdy-kódex közölte. ~ a →kereszténység hét bajnoka és a →tizennégy segítőszent egyike. Patrónusukként ismerik: a bencések, a →Német Lovagrend, valamint a harcosok, huszárok, katonák, lovagok, önkéntesek, testőrök, tüzérek, vadászok, súlyosan sebesültek, napjainkban a cserkészek, fölszerelése miatt a fegyverkovácsok, szíjjártók, a vándorlegények, a lóval is foglalkozó parasztok, több európai tart. és orsz. (köztük Mo. és Anglia), Genova, Velence, Barcelona stb. városa. A lovak védőszentjének is tartják. - A hajnali és esti harangszó ~ estéjétől egészen Mihály arkangyal napjáig (IX 29.) reggel 4 és este 8 órakor hangzott el (egyébként, télen 5 és 7 órakor). Gyakran szenteltek tiszt-ére harangokat, azzal a célzattal, hogy éberebben riassza el a nyári viharokban dúló sárkányokat. - Ü: ápr. 23.

- Tisztelete. ~ rendkívüli mértékben elterjedt kultuszának alapja lehetett, hogy az egyszerre, egy személyben ker. és római vt-t kappadókiai származása miatt a görögség is alapvetően magáénak tekintette. A 4. sz: születő Keletróm. Birod., majd a 7. sz: az arab hódítással párhuzamosan újjáalakuló Bizánc 3 alapvető elemre épült: róm. államszervezet (jogrend), hellénisztikus gör. kultúra és kereszténység. ~ személyében találkozhatott e három, vsz. ezért válhatott ~ a bizánci kerség egyik legjobban tisztelt "megalomártírjává", a többi harcos katonaszent "győzelemhozó zászlótartójává"; ugyanakkor neve jelentése alapján a bizánci kisbirtokos katona-parasztok védőszentjévé. - Az első tp-ot (halála után egy-két évtizeddel) Nagy Konstantin építtette Konstantinápolyban. Ezt még a 4. sz: követték a Palesztinában, Szíriában és Egyiptomban épített ~-tp-ok és ktorok. - Ny-európai kultusza is rendkívül gyorsan terjedt. Római tiszt-ének első adatai az 5-6. sz-ból valók. Fej-ereklyéit kezdetben a p. magánkápolnájában (→lateráni Sancta Sanctorum-kápolna) őrizték, Zakariás p. (ur. 741-752) hozatta 750: a mai →Szent György bazilikába a gör. nyelvű, hitelesítő okirattal együtt. Ekkor vették föl ~öt az egy-es Egyh. kalendáriumába és lit-jába is. Tiszt-e gyorsan elterjedt Galliában (Tours-i Szt Gergely szerint a Merovingok egyenesen ~től származtatták magukat), majd a korai kk-ban a "Heptarchia" angolszáz királyságaiba és Skóciába. Különösen nagy volt ~ tiszt-e Angliában: I. (Oroszlánszívű) Richárd (ur. 1189-99) ~nek köszönte a III. keresztes hadjárat győzelmeit, és védőszentjének tekintette; III. Henrik (ur. 1216-72) ~ napját parancsolt ünneppé tette, III. Edvárd (ur. 1327-77) meghonosította a „St. George for England”, '~gyel Angliáért!' csatakiáltást, 1348: megalapította a ~-rendet. ~ ma is Anglia védősztje. - A →keresztes háborúk szintén növelték ~ tiszt-ét. Miután a keresztesek bevették Jaffát és Liddát, újjáépítették ~ sírja fölött a 4. sz. bazilikát. Legendájához ekkor kapcsolódott a királylányt a sárkánytól megszabadító vitéz tört-e. A 11. sz: tiszt-e Eu. orsz-aiban a bizánci tiszt-et is fölülmúlta, és tovább erősödött 1453 u., Konstantinápoly elestével. - Bár az Egyh. többször is (692: trullai zsin.) tilalmazta, apokrifnak minősítette ~ legendáját, s ünnepét az egyetemes naptárból 1969: törölték (mivel tört. hitelességét megállapítani nem sikerült), tiszt-e hit a diadalmas hősének, győzhetetlen katonájának emberi példája előtti meghajlásként napjainkban is él (1992: Mo-on is újjáéledt a Szent ~ Lovagrend). A tizennégy segítőszent Érdy-kódexben fönnmaradt litániája szerint ~ „az üldözöttek bátor oltalmazója, hatalmas pártfogó a hitellenes kísértésekben”. Ez mutatja, hogy ~öt a belső, lelki küzdelmekben is segítőnek tudták.

Mo-i tisztelete: ~ a magyarság és a kerség kapcsolatának kezdeteinél jelen van, mégpedig a bizánci misszió közvetítésében. Árpád-házi Tormás (Termacsu) hg. és Bulcsú bizánci követjárása (Bíborbanszületett Konstantin cs-nál) eredményeképpen a 953: „Turkia" missziós pp-évé szentelt Hierotheosz egy bizánci misszió élén Mo-ra jött (a legújabb egyháztört. kutatás a m. egyh-szervezet kialakításában jóval nagyobb szerepet tulajdonít a bizánci hatásnak, mint korábban, s legalábbis a nyugatival együttes, kettős hatásról beszél). I. (Szt) István kir-unk nagyobb legendája szerint Koppány pogánylázadását a kereszt dicsőséges jelének és Isten Anyjának oltalmában Márton pp. és ~ vt. zászlaja alatt törték le. A Szt Korona alsó, bizánci részének összetartozó 2 zománcképén ~ Szt Dömötörrel látható. - Csanád ~ segítségével győzött Ajtony ellen. Az oroszlámosi monostor alapításának legendája szerint Csanád vezér eleinte nem tudott megküzdeni Ajtonnyal, kénytelen volt visszavonulni. Éjszaka imádsággal virrasztott halomra vert sátrában. ~öt hívta segítségül, és fogadalmat tett, hogy azon a helyen, ahol térdével a földet érinti, monostort emel tiszt-ére. A szt lovag meghallgatta. Álmában oroszlán jelent meg Csanádnak, s azonnali támadásra biztatta Ajtony ellen. Csanád fölébredve 2 ember erejét érezte tagjaiban, és csakugyan győzelmet aratott. Az ütközet halottjait a közeli Marosvárott, Ker. Szt János tp-a körül temették el, melynek mon-ában bizánci szert. szerz-ek éltek. Csanád fogadalmát beváltotta és a helynek az Oroszlámos nevet adta. Monasztériumát 1028: ~ tiszt-ére (Szt) Gellért pp. sztelte föl (aki a keresztségben a ~ nevet kapta, Velencében a Szt ~ monostor szerz-e volt). Gellért pp. az első csanádi szegyh-at is ~nek ajánlotta. A titulus megválasztásához az is hozzájárulhatott, hogy Szt István kir. a bolgárok elleni hadjáratban, Üszküb ostrománál ~-ereklyékre tett szert, melyeket az új szegyh-nak ajándékozott. Az Árpád-kori kultuszt tehát nemcsak a Ny-i Egyh. sztje, hanem a bizánci megalomartyr is ihlette. Gör. kat-ainknak máig egyik legkedveltebb sztje. - A veszprémi ~-kpna állítólag a 9. sz. óta a ~-tiszt. tanúja, s talán legősibb hazai sztélye. Jeles kk. búcsújáró hely, hiszen itt őrizték ~ lovag fejereklyéjét. Szt Imre legendájában olvassuk, hogy szüzességi fogadalmát egy szolgája jelenlétében Veszprém vára legősibb, Krisztus legdrágább vt-jának, ~nek sztelt egyh-ában tette le. 1401: ~ nagy tisztelője, Zsigmond kir. (ur. 1387-1437) is megjelent a búcsún. Küszöbén e felírás olvasható: IN LIMINE NON SEDETO, 'ne üljetek a küszöbön', ami a kpna látogatottságának bizonyítéka. Vetési Albert veszprémi pp. vörös márványból faragott oltárt állíttatott bele és képekkel (freskókkal) díszítette föl. - Az Anjou-korban 1326: alapította az első nem egyházi lovagrendet Károly Róbert (ur. 1308-42). A →Szent György lovagrend alapítását Eu-ban újabb nem egyházi lovagrendek sora követte (Aranygyapjas Rend, stb.); 1408: Zsigmond kir. átszervezte →Sárkányrenddé. - Számos Árpád-kori, főleg nemzetségi mon-unk és tp-unk tiszteli (Oroszlámos mellett) ~ vitézt patrónusul: Ják (1214), Dombó (Szerémség, 1237), Jásd (1256). - Az Esztergom szomszédságában virágzó Szentgyörgymező prépságát állítólag István kir. alapította, 1337: Telegdi Csanád állította helyre. - Lőcse bélpoklosai ~ lovag tiszt-ére sztelték a Jakab-tp-hoz tartozó ispotály-kpnájukat, bizonyára azzal a hittel, hogy ~ megharcol a betegségekkel és azok okozójával, a démonokkal is. A ném-eknél is vsz. innen a leprakórházak Jörgenshospital neve. - A budavári ~-tp-ot I. (Nagy) Lajos (ur. 1342-82) építtette a mai Dísz tér helyén. 1541. VIII. 28: itt volt a beszivárgó janicsárok gyülekezőhelye, először e ~-tp. tornyáról dobták le a keresztet és tűzték helyére a lófarkas zászlót, ide hordták össze a lefegyverzett budaiak minden hadiszerszámát. Evlia Cselebi török utazó útleírásában 1663 k. elmondja, hogy a budavári Szulejmán-dzsámi (a régi ~-tp.) K-i kapuja fölé fehér márványra a szobrászmester egy szárnyas sárkányalakot készített, amely mintha élő volna. A sárkány előtt a hasonlíthatatlan Házret i Khizr (vagyis ~) ül lovon, és dárdájával készül a sárkányt összetiporni. Az egyik tör. főpap Buda ostroma idején e szavakkal védte meg: e szobor szt, tehát nem szabad összetörni. Szulejmán szultán is megkegyelmezett neki: e szobrot senki meg ne nézze, a muzulmánok ne lássák. A nyakáról leoldott kasmiri sállal födte be, és ezzel az összetördeléstől megmentette. Tafferner Pál SJ követségben járva 3 év múlva így emlékezik: a vár közepén ~ tiszt-ére sztelt és mecsetté, részben fegyvertárrá alakított épület áll; kapuzatán a legremekebb faragású, ~ vt-t ábrázoló kő, fejétől kegyetlenül megfosztva, sőt még a lábánál heverő sárkánynak sem kegyelmezett a vad pusztítási vágy. A romokat a 17. sz. végén, a fölszabadulás után hordták le. -

- Ikgr. K-en a katonaszentekkel, Szt Dömötörrel és Teodorral együtt ábrázolták. Az orosz ikonfest. kedvelt szt-je, szláv ter-en sok tp. patrónusa. A legkorábbi bizánci képeken, a 9. sz: harcos v. udvari ruhát viselő vt. A 12-13. sz: korabeli harci fölszerelésben, pajzzsal, karddal és lándzsával. A 12. sz. óta fehér lovon, a sárkánnyal víaskodva ábrázolják. - Attrib-ai: kereszt pajzson v. zászlón, pálma (vtságára utal); a 15-16. sz. ábrázolásokon: sárkány. - Mo-i emlékeinek megszámlálhatatlan sokaságából talán a leghíresebb a →Kolozsvári testvérek ~-szobra (Prága, Hradzsin, 1383). - Freskói: Almakerék (14. sz.), Berethalom (15. sz.), Beszterce (15. sz.), Besztercebánya (15. sz.), Feketegyarmat, Garamszentbenedek (15. sz.), Ják (13. sz.), Kristyor (14. sz.), Lesnyek (15. sz.), Máramarossziget (14. sz., korunkban pusztult el), Mártonhely, Nagyszombat (15. sz.), Ócsa (1300), Radvány (kora bizonytalan), Ribice (1417), Rimabánya (15. sz.), Segesvár (hegyi tp.: küzdelem a sárkánnyal, hazatérés), Velemér (1378), Vizsoly (14. sz.?) - Gótikus szárnyasoltáraink táblaképein: Almakerék (1410), Bakabánya (1490), Bártfa (1460, 1524), Esztergom (Ker. Múz. 1490, 1494, 1500, 1520), Hizsnyó (1508), Budapest (Szépműv. Múz., 1440), Kassa (múz., 1542), Kisszeben (1520), Ludrófalva (1510), Malompatak (1480), Mosóc (1470), Pónik (1512), Somogyom (1500), Szászbogács (1518), Szepeshely (1470), Zsidve (1508). - Szepesszombat ~-főoltárán (1516) egész ciklust látunk: 1: Krisztus megjelenik ~ előtt; 2. ~öt lóval hurcolják; 3. kiüríti a méregpoharat; 4. lefejezése; 5. kínzása; 6. ólommal telt üstben; 7. a kerekek, melyekkel ~öt kínozni akarják, eltörnek; 8. a bálvány a szt imádságára leomlik. - Szentgyörgy (Pozsony vm.) tp-ának kőből faragott szárnyas oltárán (1515) legendáját népiesen fogalmazott domborművek szemléltetik. - A sárkánnyal küzdő ~ tűnik föl a kir. palotával, a szűzzel és a szörnyeteggel Földvár egyik gyönyörű gótikus kőfaragásán. A két sárkányölő: ~ és Antiochiai Margit együtt jelenik meg a soproni ~-tp. kapuhomlokzatának megviselt kk. domborművén. A barokk időkből egyh. kultuszára új kezdeményeket alig tudunk idézni, újabb ikgr-ja Szentgyörgyvölgy sztélyfreskója. - Oltára, oltármestersége: Pozsony (1378), Sopron (1398), Gyulafehérvár (1462), Veszprém (1486), Körmöcbánya (1490), Selmecbánya (16. sz. eleje), Eperjes (1513). - Gótikus faszobrai: Bártfa (1500), Besztercebánya (1490), Csíkszentmihály (1510), Lőcse (1420, 1520), Mohos (1500), Szepeshely (1499), Szepesszombat (1516). - Útszéli, mezei szobrait (Hidegség, Felsőlövő) is elsősorban a pusztító égiháború elűzése végett állították. -

A m. népi hagyományban ~ alakja, ünnepe a tavaszkezdet jelképeként máig él a paraszti kalendárium legjelesebb napjai között: ~, a harcos, többek között a tavaszt, a fénylő napot szabadítja ki a tél rabságából. A népi kalendáriumban Eu. mérsékelt éghajlatú részének ősi tavaszkezdő napja (Pales pásztor ünnepe [palilia] volt már a rómaiaknál, mint ilyen pásztorbeálló és állathajtónap); ekkor tartották a tavaszi „cselédvásárt” is. Mint évnegyedkezdő gonoszjárónap, tehát óvócselekvések napja a boszorkányok ártalmai, a ragadozók és tolvajok ellen. Hasonló célúak termés-, állathaszon- és egészségvarázslásai is: a vetésre, ültetésre vonatkozók, meg a hajnali fürdés és állatfürdetés; de ugyanezek miatt asszonyi dologtiltó nap is. ~ napja a kikelet ünnepe, vagyis az istállóban telelő jószág zöldellő mezőre való kihajtásának napja. ~ napján szárba indul a búza. - A régi m. ~-tiszt. hagyományaként Csanádpalota népe ~öt máig a lovak védősztjének tiszteli. Helyi mondai hagyomány szerint egyszer egy istállóban tűz ütött ki. Senki sem mert még a közelébe se menni. Végül ~ jelent meg, szürke lova eltiporta a lángokat, s a lovak sértetlenek maradtak. - Tápiógyörgyén még a 20. sz. elején is ~ napján misét mondtak a bevonulókért, amelyen a regruták meg is áldoztak. Utána kimentek a határba, ahol kalapjukkal a 4 világtáj felé suhintottak. Mint mondogatták: azért, hogy jó katonák legyenek. - A beregi ruszinok ~ napján szokták méheiket farkasgégén át a kaptárból kiereszteni. A néphagyomány szerint a ~ napja táján hulló meleg eső is aranyat ér a gazdának. Öreg szegediek mondják, hogy jó lesz a termés, ha a ~-napi vásárban esik az eső és a koldusnak besározódik az orra. Ennek megértéséhez tudnunk kell, hogy a vásári egyességet követő áldományivásban a koldusokat is részeltetni szokták, hogy imádkozzanak a jószágtartáshoz való szerencséért. Ennek sokszor az lett az eredménye, hogy a koldusok egészen a sárga földig leitták magukat, és így az orruk is csupa sár lett. - Nagykanizsa vidékén annak a hétnek, amelybe ~ napja beleesik, török átka heti (hete) a neve. Az itteni népmonda szerint amikor a török kénytelen volt hazánkat elhagyni, dühében meg akarta az orsz-ot átkozni. A m. tolmácsot kérdezte, milyen szavakkal átkozza meg. Ez azt tanácsolta neki: verjön mög a szentgyörgyharmat, Magyarország! Ezért szentgyörgyharmat (Székesfehérvárott szintén a monda csökevényeként török átka) a neve a ~ napja táján esett esőnek, mely természetesen jó termést ígér. Csákánydoroszlón az ilyentájt mutatkozó harmat a magyarok átka. Mint emlegetik, a török megátkoztatta hazánkat a magyarokkal, akik azonban így átkozódtak: verje meg az Isten Mo-ot új harmattal. - Kölesden (Tolna m.) is úgy tudják, hogy a ~-napi eső jó termést ígér, mert „egyszer egy magyar katonagyereket elfogtak a muszkák, és azt mondták neki, hogy nem lövetik agyon, ha megátkozza hazáját, szép Magyarországot. A legény hasznos átkot szórt hazájára: megátkozlak Magyarország, minden évben ~-napi esővel. S azóta ad is az Isten minden ~-napon esőt.” - Szapáry Péter alakjához kapcsolódik Sellye hagyománya. Amikor a gr. török rabságba jutott, azt kívánták tőle, hogy átkozza meg hazáját, akkor szabadon eresztik. Szapáry letérdelt a földre, fölnézett az égre, majd megszólalt magyarul, amit a török nem értett: verje meg az Isten Magyarországot húsvéti esővel, szentgyörgyi harmattal, pünkösdi záporral! Azóta is, ha pünkösdkor esik, hálásan mondogatják a sellyeiek: beteljesült Szapáry átka. - A tavaszkezdő ~ napjától kezdve aratásig, máshol Nagyboldogassz., ill. Szt Mihály napjáig a szombati, ritkábban csütörtöki napokat engesztelésül ünnepelték meg: a mezőkön, szőlőben csak déli harangszóig dolgoztak. Más helyeken már csak az újholdszombat megülésére került sor, de a „szolgai” munkától tartózkodás szintén csak a déli harangszóval kezdődött. - Felsőrajk hegytörv-e 1746: ~től Szt Ivánig fogadalomból büntetés terhe alatt megtilt a szőlőhegyen mindennemű szombat délutáni munkát. - Palona bunyevác-ném-m. ajkú bácskai falu plnosa jelentette 1824: az érs. főhatóságának, hogy hívei régi szokás szerint ~ napjától aratásig minden csütörtököt megünnepelnek. Szerintük így majd nem éri baj a vetéseket. Jelenti azt is, hogy a hagyományt eltörölte, de a nép szinte forr-ban tört ki miatta. A jozefinista érzületű felsőbbség a papnak adott igazat. - Nemesnádudvar ném. népe is ~ és aratás között minden csütörtökön déli harangszóra összesereglett és litániát mondott. A pap itt is hiába küzdött ellene (1824). - A baranyai Felsőmindszent népe régebben a ~ napjára következő szombattól, amelyet elsőszombat néven emlegettek, egészen utolsószombatig, vagyis a Szt Mihály napját követő szombatig, szombati napokon csak délelőtt 11 óráig dolgozott. Ekkor meghúzták a harangot, mire mindenki hazatért a mezőről. -

Barátúr falu hasonló fogadalmat tett. Aki szombat délelőtt a 11 órakor megszólaló harangozásig nem ért be a faluba, hajlékába, annak esti harangszóig kocsijával is várnia kellett. - Feked, Babarc, Hőgyész ném. népe ezt a szombatot, és régebben a következőket is, Hagelfeiertag névvel illette. Itt sem dolgoztak szombat délnél tovább. Nagymányok németsége is így ünnepelt, azonban az áldozócsütörtökre következő pénteket (langer Feiertag) külön is megülte. Ilyenkor reggel körmenetben vonultak ki a hívek még a 20. sz. elején is a szőlőhegy aljába, ahol a pap a búzaszentelési szert-t megismételte. A megáldás eredetileg föltétlenül a szőlőknek szólt. - A baranyai Szökéd horvát-ném-m. népe Flóriántól Illésig a csütörtöki napokat ünnepelte meg, hogy a határt ne verje el a jég. Ilyenkor a mezőn nem dolgoztak. - Hosszúhetényben ~től Mihályig újholdvasárnapokon körmenet volt: 3x megkerülték a tp-ot, eredetileg nyilván a falut is. Vásárosdombón a ~ napjára következő első szombat, továbbá a Szt Mihályt megelőző utolsó szombat a falu fogadott ünnepe. E napokon mindenki a tp-ba ment misét hallgatni, és tartózkodott minden munkától, öregek magyarázata szerint ekkor szedte az uraság a tizedet. Vsz. azonban, hogy a két szombatnak itt is oltalomkérő, ill. hálaadó célzata volt. Etyeken a 18. sz: ~től aratásig szombaton délután nem dolgoztak, a tp-ban litánián vettek részt. Detk palóc népe máj., jún., júl., aug. első szombatját a fogadalom maradványaként az 1950-es évekig reggeli misével ülte meg, utána már dolgozott. Gyöngyöspatán ~ szombatjától Nagyboldogassz. szombatjáig régi fogadalomból szombaton déli harangszóra kifogták a jószágot az igából, és hétfőig nem dolgoztak. Fertőhomok fogadalmi ünnepként üli meg a ~ és Szt Iván közé eső szombatokat. ~ napján a kisbíró még a 20. sz. első évtizedeiben is kidobolta: megkezdődött a szombati ünnep, régi szokás szerint mindenki tartsa meg! - E fogadalmi időszak sajátos mezőkövesdi megszentelése: a gazda ~től Mihályig minden szombaton kenyéren, fokhagymán böjtölt. - Lusztrációs képzetekben gyökerezett a hajdani határjárás, vagyis szomszédos helységek határjeleinek, mesterséges dombjainak felújítása, amely a Székelyföldön húsvét éjszakáján történt, az orsz. más vidékein pedig leginkább ~ napján. A szert. ünnepélyesen: misével, eskütétellel, gyerekeknek emlékezetül való megbotozásával, közös áldomással ment végbe. A zalai Esztereghegyre a 18. sz: ~ napján körmenet ment: a szőlőket és vetéseket most áldotta meg a pap, nem Márk napján. - Vác magisztrátusa 1810: így intézkedett: jelen lévén ~ napja, az határban hányattni szokott hantsíkoknak menél előbb való tellyesítése szükséges légyen. - Agárdon s a nógrádi falukban a 18-19. sz: ~ napján a legények tisztították a pap kútját meg a mezei kutakat. A néphit ettől remélt nyárára jó vizet. A legények fáradságukért húst, szalonnát, kolbászt kaptak a néptől ajándékba. Este elkészítették, majd dudaszó mellett táncra kerekedtek. - Budavidéki ném. néphit szerint mezei kutakból csak ~ ill. Márk napja után szabad inni. A kálvinista Szenna hegyközségének tavaszi közös mezsgyejavítását, határrendezését ~ napja körül hölgyláttatás néven emlegetik. Sitkén ~ napján volt a gyepűjárás. A hegybíró vezetésével valamikor minden szőlőbirtokos megjelent a hegykapunál. Néhány suhanc is jött velük. Megkerülték a hegyet, megnézték, hogy jó karban van-e a gyepű. Régebben a hegybíró ilyenkor ítélkezett a közösségi ügyekben. A büntetést pint borokban szabta ki, amit azután együtt ittak meg. A község tulajdonát jelző megyeköveknél pedig a velük lévő suhancokat lefogták és mogyoróvesszővel jól elverték. Ezután a hegybíró figyelmeztette őket, hogy még öregkorukban is ráemlékezzenek, hol csapták meg őket. Sármellék hegyközsége a jó szüretért ~ napján szokott misét mondatni. -

~ oltalma alatt történt régebben a pásztorok, kocsisok, cselédek elszegődése, továbbá a városi és falusi tisztújítás is. A hajdani Kászonszéken a bíróság és szentegyházfiúság, vagyis a falubíró és sekrestyés választása közönségesen ~ napja körül szokott lenni. Buda városi tisztújítása a kk-ban ~ napján történt. A Nagyboldogasszony-tp-ban tartott ünnepi mise után a választó polgárság a városháza előtti téren gyülekezett: kézvesztés terhe alatt büntették a fegyverviselést. Korteskedni, verekedni sem lehetett. A belépő bíró hatalmának jelképeit: a zöld gallyat és a fehér bíróbotot itt, a városháza előtt helyezte a földre. Ilyenkor fölmutatták a népnek a város gondosan őrzött pecsétnyomóját is, hogy sértetlenül megvan. Az új budai bíró bemutatkozáson tisztelgett a kir-nál. Már a megválasztását követő első vasárnap házról házra bejárta Buda városát. Minden polgár otthona előtt fogadta és köszöntötte, végül az egész polgárság kísérte haza hajlékába. Szeged városa tisztújítási napjául is már Zsigmond kir. ~ vitéz és vt. ünnepét nevezte meg. III. Károly szabadalmi levele 1719: szintén erre a napra írja elő a restaurációt. 1740 óta a kőszegi Szőlő jövésnek könyve sajátos hagyományt örökít meg: ~ napján (mely a bíróválasztás napja is) a hegymesterek szőlőhajtásokat vágtak, s évről évre kv-be rajzoltatták. E rajzoknak, meg a hozzájuk írt adatoknak nagy tapasztalati értékük volt. - Az Oklevélszótárban 1599: Szt ~ adója, barsi adat; 1634: ezelőtt Szt ~ vajat is egy pintet adtunk falujul (falunként). Az ilyenkor esedékes jobbágyszolgáltatást jelentette, amely nyilván az egész orsz-ban ált. volt. A bukovinai Hadikfalva székely hagyományaiban a szentgyörgyközbeli vaj a m. és rum. ~-nap között köpült vaj: mindenre jó volt. Az időszak borsavölgyi neve kétszentgyörgynap. Számos g.k. falunkban a nagyböjt és a húsvéti szt ünnepek után csak ~től fogva szólhatott a muzsika, nóta, csak most lett szabad táncolni. -

A hajdani népszerűségre vall, hogy hazai barokk jámborságunk egyenesen a m. sztek között tiszteli. Nevéből képzett régi családneveink: György, Győr, Győrffy, Györe, Györgye, Györke, Györkő, Györkös, Gyura, Gyúró, Gyurka, Gyurkó, Gyuris, Gyéres, Gyires, Gyüre. - A ~ről elnev. helyneveink számát talán csak Szt Mártonéi múlják fölül. Ezek még föltétlenül a kora kk. szimbolikus szemléletét tükrözik: a helység és népe nemcsak a szt oltalma alatt áll, hanem egyenesen magáé a szt lovagé, aki, emberileg szólva, köteles védelmezni. Szentgyörgy (Pozsony), Almásszentgyörgy (1350, Bács vm., elenyészett), Alszentgyörgy (1520, Bodrog vm., elenyészett), Balatonszentgyörgy, Bánokszentgyörgy, Baracskaszentgyörgy (1430, Bodrog vm., elenyészett), Baranyaszentgyörgy, Borsodszentgyörgy, Búrszentgyörgy, Csanádszentgyörgy (1520, Bodrog vm., elenyészett), Csapószentgyörgy (1504, Torda vm., elenyészett), Csíkszentgyörgy, Erdőszentgyörgy, Garamszentgyörgy, Gombosszentgyörgy, Gotószentgyörgy (1413, Pozsega vm., elenyészett), Hermanszentgyörgy (1421, Valkó vm., elenyészett), Homokszentgyörgy, Igatőszentgyörgy (1347, elenyészett), Iszkaszentgyörgy, Jászalsószentgyörgy, Jászfelsőszentgyörgy, Karaszentgyörgy, Komáriszentgyörgy (1424, Valkó vm., elenyészett), Kórószentgyörgy, Lajtaszentgyörgy, Marosszentgyörgy, Meszesszentgyörgy, Mezőszentgyörgy (1391, Bodrog vm., elenyészett), Mezőszentgyörgy, Monostorszentgyörgy, Oláhszentgyörgy, Répceszentgyörgy, Sepsiszentgyörgy, Szászszentgyörgy, Szepesszentgyörgy, Sztrigyszentgyörgy, Szuhaszentgyörgy, Tárnokszentgyörgy, Tatárszentgyörgy, Torockószentgyörgy, Tótszentgyörgy (1347), Tótszentgyörgy (Somogy vm.), Töttösszentgyörgy (1520, Bodrog vm., elenyészett), Túrócszentgyörgy, Tüskeszentgyörgy, Újszentgyörgy, Uzdiszentgyörgy, Víziszentgyörgy, Vízmellékiszentgyörgy (1339, Bodrog vm., elenyészett), Zalaszentgyörgy. - A szt nevével képzett további helységnevek: Szentgyörgyhalma (Esztergom vm.), Szentgyörgyhegygella (Kolozsvár mellett), Szentgyörgyhegy, Szentgyörgypuszta (Komárom, Pest vm.), Szentgyörgyújtelep, Szentgyörgyúr (Pozsony vm.), Szentgyörgyválya, Szentgyörgyvár (Zala vm.), Szentgyörgyvölgy (Zala vm.). - ~ napjainkban élő, kimutatható patrocíniumai a helynevekhez képest már töredékei csak a hatalmas kk. hazai kultusznak. →Szent György érmek, →Szent György lovagrendek, →Szent György-vitézek lovagrendje, →Szent György virága, →szentgyörgyharmat, →szentgyörgysaláta, →szentgyörgytallér. 88-M.I.L.-**

(Mesterházy Jenő): Egy híres m. lovasszobor. (Bp.) 1935. (Klny. M. Iparműv.) - Michel, Jacques: ~ csodásan szép legendája. A cserkészek patrónusa. Ford. Farkasné Beller Ilona és valkói Valkovszky Erzsébet. Rákospalota, 1938. (Az ifj. kv-ei 7.) - BS VI:512. - LThK IV:690. - Radocsay 1967:126. - Bálint I:293. - Sachs 1980:147. - MNL IV:656. - Nagy Zsolt: Bizánci eredetű szentek az Árpád-kori helységnévadásban és tp-titulusokban. Bp., 1996.

György, Szt (†1015): Magyar Mózes és Efrém fivére.

Puskely 1994:83.

György (11. sz.): érsek. - A semat-ban 1050: kalocsai érs. 1050 őszén Lotaringiában fölkereste IX. Leót, hogy közbenjárását kérje a III. Henrik cs-ral kötendő békéhez. Missziója eredménytelen maradt; III. Henrik 1051 őszén balsikerű hadjárat után megfutott Mo-ról. Az MA-ban 1050-61: ismeretlen a kalocsai érs., ~ neve nem található. - Utóda az MA-ban 1062, Gamsnál 1064, a semat-ban 1075: Dezső. T.E.

Balics 1885:266. - Pauler I:101. - Schem. Col. 1942:15. (2.) (1050: érs.)

György (11-12. sz.): megyéspüspök. - A MA-ban 1106-18: győri mpp. A Dalmáciáért folytatott hadjáratban Könyves Kálmánt a tengerpartig kísérte, 1113 k. részt vett az esztergomi zsin-on, 1118: vizsgáló a tihanyi apátság birtokperében. - Utóda Győrött 1121: Ambrus. T.E.

Mendlik 1864:69. (1111-15: pp.) - Gams 1873:373. (1111-15: pp.) - Balics II:264. - Schem. Jaur. 1940:6. (6.) (1106-20: pp.); 1968:25. (6.) (1106-20: pp.)

György (13. sz.): megyéspüspök(?). - A MA-ban 1265-67: Mendkliknél, Gamsnál és a semat-ban 1263-67: győri mpp. Ha létezett, utóda Győrött 1268: Farkas. T.E.

Mendlik 1864:70. - Gams 1873:373. - Schem. Jaur. 1940:6. (23.); 1968:30. (létezését tagadja!)

György (13. sz.): megyéspüspök. - A MA-ban 1292: a 6. szerémi mpp., Utóda 1299: Miklós. T.E.

Gams 1873:378. - Eubel I:453. (utóda 1309: László) - Gašić 1944:52. (16.)

György (13-14. sz.): megyéspüspök. - Miklós (1308) és János (1333) között említik zenggi mpp-ként. T.E.

Gams 1873:389. - Eubel I:450. - Schem. Z-M. 1916:26. (9.) (é.n.)

György (13-14. sz): püspök. - A MA-ban és Eubelnél 1328-42: nónai pp. XII. Benedek 1337: a zárai érs-kel és a szkardonai pp-kel ~öt bízta meg, hogy az auránai rház kincseit elrabló, Bonjohannes nevet fölvett és nejével Zárába szökött Camporiano János pref. ügyét kivizsgálja. (Az eredmény ismeretlen.) - Utóda a MA-ban 1342: János. - Gamsnál 1330-33: Matafari Miklóst találjuk, aki sem a MA-ban, sem Eubelnél nincs, s akit áthelyeztek Zárába. T.E.

Gams 1873:411. (20.) (1328: Natalis, Georgius) - Eubel I:370. - Margalits 1900:635.

György, OESA (14. sz.): püspök. - 1394. III. 15: árgyasi pp. Már csak cpp. lehetett; nincs adat arra, hogy valaha is székhelyén, Árgyasudvarhelyen v. egyhm-jében lakott volna. - Utóda 1396. XI. 9: András. T.E.

Eubel I:104. - Sánta 1914:69. (2.)

György, OFM (†1428): püspök. - Minorita szerz-ből 1406 k.-1412. III. 24: dulmi, 1412.(IX. 18.)X. 21:-1420. I. 15: és 1423-28: fárói, 1420. I. 15-1428: szkardonai pp., de itt nem foglalta el a széket, visszatért Fáróba. - Utóda a dulmi széken 412: György (†1419), a fáróin 1421. III. 14: Dodinus (†1422), ill. 1428/29. XII. 16: Velencei Tamás OP, a szkardonain ~ idején Gams szerint a szék 6 é. üres volt, 1426. VII. 9-1428: Spalatói Miklós OFM a megerősített szkardonai pp., utóda 1428. X. 25: Arix János OP. T.E.

Gams 1873:397. (31.), 406. (6.), 410. (17, 19.) - Schem. S-K-S. 1902:11. (nem jelzi!) - Cat. P-B-I. 1902:10. (17, 19.) - Eubel I:230. (dulmi pp.), 398. (utóda Fárón 1429. XII. 16.), 438.

György (14-15. sz.): megyéspüspök. - Vsz. p. kinevezéssel 1419: zenggi mpp., akkor, amikor e tisztséget Zsigmond kir. kinevezettje, Winter Tamás már viselte. A kir. nem ismerhette el, mert a m. okl-ek nem említik. →Konrád (1426), →Henrik OSB (1428) T.E.

Mendlik 1864:120. (1420: ~ a pp., 1420: Tamás a pp.) - Gams 1873:389. (18.) (1424: ismét Tamás a pp.) - Eubel I:451.

György (†1488. jún. 16. előtt): fölszentelt püspök. - A pécsi egyhm. Bautzawritza(?) plnosából 1465. V. 20: rosoni cpp. Lehetséges, hogy azonos az 1475: bexini főesp. ~gyel, aki ekkor zágrábi ált. helynök is volt. - Utóda 1488. VI. 16: György. T.E.

Matković 1888:XLIX. (326.) (rosoni c. ppségét nem említi) - Eubel II:249.

György (†1498. XI. 7. e.): fölszentelt püspök. - Eubelnél csázmai prép-ból lett 1488. VI. 16: rosoni cpp. - Matkovićnál 1485: János zágrábi knk., csázmai prép. a rosoni cpp. és zágrábi spp. - Utóda a rosoni c-en 1498. XI. 7: Hrastoviczai István. T.E.

Matković 1888:50. (344.) (1485: János) - Eubel II:249.

György (†1502?): fölszentelt püspök. - 1494-1502: győri (nagy)prép., 1498. I. 19: bodonyi fszt. pp. 1499: II. Ulászlónál járt, hogy a kápt. nyúli birtokához tartozó 4 telek földet - amelyre a csornai konvent is számot tartott - mint az ő nagybaráti birtokának részét örök jogon a kápt-nak adományozza. - Utóda 1504. XI. 15: Laszkói Miklós. T.E.

Schem. Jaur. 1876:17. (189.) (1495-1502: prép.) - Eubel II:121. (13.) (egri spp.) - Bedy 1938:330. (1494-1502: nagyprép.)

György, OSB (†1514. márc. 6. előtt): püspök. - Eubel szerint a pécsi egyhm-ben lévő Szt Péter bencés mon. apátjából 1493. VII. 19: tribunici és makáriai pp. Vsz. nem írt alá m. okl-et, mert a MA-ban nem található. Gams szerint Makáriát 1503 u. Spalatóból igazgatták. - Utóda Nemesnél 1520: Ferenc OFM, Eubelnél 1514. III. 6: Augustinus de Nube OP. T.E.

Eubel II:280.

György v. Gergely (15-16. sz.): fölszentelt püspök. - 1510: megarai fszt. pp-ként nyitrai spp. A nyitrai knk-ok között nem említik. - Utóda e c-en 1517. V. 4: Thomas Vivian. T.E.

Eubel III:368. (s.v. ?Georgius/Gregorius)

György, János fia (†1418. szept. előtt): püspök. - A pécsi egyhm. papjából lett 1402. II. 20: árgyasi pp. Pécsett élt, mivel az árgyasi ppség semmit sem jövedelmezett neki, a ppi teendőket ebben az egyhm-ben végezte. S hogy főpap létére ne kelljen koldulnia, XXIII. János 1411. II. 26: megengedte neki, hogy Pécsett egy knk. jövedelmet élvezzen. - Utóda 1418. XI. 28: Ófalvi János OSB. T.E.

Eubel I:105. - Sánta 1914:69. (6.)

György, OSPPE (15. sz.): építész. - 1452-53: a tüskevári ktor építkezéseinek vez-je.

ML 1966. II:318.

György, Jörg (15-16. sz.): ötvös. - 1502 k. Pozsonyban dolgozott. II. (Jagelló) Ulászló kir. (ur. 1490-1516) menyegzőjére (1502. IX. 29.) a város egyik ajándékaként egy gyöngyház csészét foglalt ezüstbe. T.E.

ML 1966. II:319.

György (16. sz.): kőműves. - Eperjesen élt és dolgozott, 1519-32: az új isk. köveit faragta, részt vett a Szt Miklós-tp. újjáépítésében.

ML 1966. II:319.

új

György Attila (Bp., 1926. ápr. 17.-Bp., 2000 e.): plébános. - Soroksáron 1951. XII. 23. szent. pappá. Kistarcsán kp., 1954: teol. dr. Ezután Abonyban, 1956: Szolnokon, 1957: Újpesten, 1959: Pestimrén, 1963: Pesterzsébeten, 1965: Vecsésen kp. 1967: Csécse, 1970: Isaszeg, 1978: Sashalom plnosa. - M: Vasárnapi kenyér „A”. Bp., 1981. - Uaz „B”. Bp., 1982. - Uaz „C”. Bp., 1982. - Ker. tanítás rajzokban. Uo., 1982. - Jöjj és kövess engem. Uo., 1982. - Jézus asztalánál. 1. köt. A hit világossága. 2. köt. A szeretet parancsa. 3. köt. A kegyelem forrásai. Uo., 1983. - Jézussal a szívünkben. Uo., 1986. - Jöjj, Szentlélek! Olvasókv. bérmálkozóknak. Uo., 1988. - Vegyétek és egyétek! Olvasókv. elsőáldozóknak. Uo., 1988. - Örömhír  gyermekeknek. 1-3. köt. Uo., 1989. - Anyánk, az egyh. Szeged, 1990. - Jön a Mikulás. Uo., 1991. - Jöjj, kövess engem! Szentek élete gyermekeknek. Uo., 1991. (új kiad. Bp., 1998) - Testvérünk a halál. Vigasztaló gondolatok szeretteink sírjánál. Bp., 1991. - Vasárnapi elmélkedések. C év. Uo., 1991. - Üdvözlégy oltáriszentség. Elmélkedések. Uo., 1991. - Emlékhalászat. Vallomások a papi életről. Szeged, 1992. - A szentmiséről. Bp., 1992. - Vasárnapi örömhír. B év. Uo., 1993. - A kővé vált kenyér és egyéb történetek. Uo., 1993. - Jézus a mi utcánkban. Olvasókv. az egyh. évhez. Uo., 1997. **

György István (1828. júl. 26.-Nagyszeben, 1885. ápr. 9.): plébános. - 1857. XI. 9: pappá szent., ppi szertartó, titkár, 1866: p. kamarás, 1867: hátszegi plnos, szőregi c. apát, 1875(?): nagyszebeni plnos. - M: Emlékezzünk régiekről. Egyh. szózat ... a nagyszebeni ... megnagyobbított Szt Kereszt Kpna 1878. X. 31: történt fsztelése alkalmával... Nagyszeben, 1878. 88

Beke 1870:139. - Szinnyei V:96.

György József Lajos, OFM (Kézdiszentkereszt, Háromszék vm., 1870. júl. 1.-Dés, 1945. dec. 9.): házfőnök, rendtörténész. - A gimn-ot Kézdivásárhelyen végezte. 1888. VIII. 20: lépett a r-be. A teol-t Vajdahunyadon hallgatta. 1892. VIII. 20: ünn. fog-at tett, XII. 31: szent. pappá. 1896: Nagyszebenben, 1898: Mikházán, 1900: Székelyudvarhelyen tanító, magiszter és házfőn. 1908: Vajdahunyadon, 1911: Nagyszebenben, 1921: Brassóban, majd Nagyszebenben és Désen házfőn. 1900: tartfőn. titkár, 1902-08, 1924-27: definitor. Az erdélyi prov. tört-ét kutatta, művei forrásértékűek. - Írásai a Hírnök c. lapban (1921-23). - M: Tabula dislocationum personalium 1902-03. Marosvásárhely, 1902. - Nomina fratrum pie in Domino defunctorum. Kolozsvár, 1921. - Catalogus individuorum. 1923/24. Uo., 1923. - A ferencrendiek élete és működése Erdélyben. Uo., 1930. - Kz: Körlevél, 1933. VI. 1. (Missziók kimutatása); Acta Capitulorum; A szerzetesrendek Erdélyben; Az erdélyi Szt Ferenc-rendi Stephanita Custodia/Provincia tagjainak névsora ábécé-sorrendben 1640-től; Rendtartományfőnökök. Ku.P.

György 1930:605. - Cat. Steph. 1947:94.

György Lajos (Marosvásárhely, Maros-Torda vm., 1890. ápr. 3.-Kolozsvár, 1950. dec. 31.): irodalomtörténész, egyetemi tanár, az elszakított Erdély művelődésének szervezője. - A középisk-t a csíksomlyói és a kolozsvári piar. gimn-ban végezte, 1911: a kolozsvári egy-en tanári és dri okl-et szerzett. 1912-14: a bpi gyakorló gimn. tanára, 1914-16: a mezőkövesdi kir. kat. gimn. h. tanára, 1916: a kolozsvári Marianum (r.k. leánynev. int. és leánygimn.) tanára, majd a polg. isk. tanárképzőjének ig-ja, 1923: az egész int. igazgatóh-e. Állását a rum. kormány megszüntette, 1919-21: a megszüntetett m. tanárképzés pótlására a ref. teol. kar keretében szervezett tanárképzőben a régi m. irodtört. előadója, 1924-27: szépirod. és tud. folyóir-ok szervezője. 2 é. ném. és fr. tanulmányútja után 1928: a kolozsvári m. tanárképző int. tanulmányi ig-ja. Döntő része volt a kolozsvári m. egy. és főisk. hallg-k internátusának és Báthory-Apor szem-ának megszervezésében, melynek vez-je lett. Ekkortól működött együtt Márton Áronnal, akinek haláláig munk. és tanácsadója a régi líceumi kvtár nyilvános kvtárrá fejlesztése, a végzettek mo-i továbbképzése s az erdélyi m. tanítóság továbbképzése megszervezésében. 1940-47: a kolozsvári egy. ny. r. tanára, az egy. képviseletében 1940-44: a m. felsőház tagja. 1945: tanszékén megerősítették, 1946: az egy. prorektora, s a gyulafehérvári Egyhm. Tanács (Kat. Státus) világi elnöke. 1947: állását, nyugdíját, lakását, írógépét elvették; nyomorban halt meg. - 1926: a SZIA III. o-a, 1929: az →Erdélyi Katolikus Akadémia tagja, főtitkár. 1930. V. 8: a MTA l., 1942. V. 15: r. tagjává választotta, 1949. XI. 29: tanácsadó tagjává minősítette, 1989. V. 9: r. tagságát folyamatosnak nyilvánították. 1940. X. 24: megkapta a Corvin-koszorút. 1931: a m. irodtört. összehasonlító tárgytört-e c. tanszakból a bpi egy. mtanárrá képesítette. Az Erdélyi Katolikus Akadémia és az Erdélyi Múzeum Egyesület főtitkára, az →Erdélyi Római Katolikus Népszövetség, a Pázmány Péter Társ. alelnöke, a Székely Nemz. Múz. ig-választmányának tb. tagja, 1940-47: az Erdélyi Tud. Int. tagja, 1946-47: ig-ja. A 16-19. sz. anekdotikus, históriás, regényes műfajaink eredetével, nemzetk. kapcsolataik tört-ével, vándorlásával, hazai elterjedésével foglalkozott. Erdély bibliográfusaként könyvészeti gyűjtése alapvető. Adatszolgáltatója volt Gulyás Pál Magyar írók élete és munkái c. bibliogr-jának. - M: Szép Magelona (1676). Bev. és jegyz. Kolozsvár, 1911. - Stilisztika. Közép- és polg. isk. 3. o. számára. Uo., 1922. - M. Irod. olvasókv. Közép- és polg. isk. 4. o. sz. Uo., 1922. - Irod. olvasókv. Középisk. 5. o. sz. Uo., 1924. - A kolozsvári Szt Mihály egyh. Emlékfüzet. Szerk. Uo., 1924. - M. elemek a világirod-ban. Uo., 1924. - A romániai m. időszaki sajtó 5 esztendeje. 1919-23. Uo., 1924. - Az erdélyi m. irod. bibliogr-ja. 1919-24. Uo., 1925. - Irod. olvasókv. Középisk. 6. o. sz. Uo., 1925. - Balogh Endre emlékezete. Uo., 1925. - Dr. Gyalui Farkas. Kolozsvár, 1926. - Az erdélyi magyarság szellemi élete. Bp., 1926. (Klny. Bpi Szle) - Az erdélyi m. irod. bibliogr-ja. 1925. év. Kolozsvár, 1927. - Márki emlékkv. Szerk. Uo., 1927. - Két dialógus régi m. irod-unkban. Uo., 1928. - Egy állítólagos Pancsatantra-származék irod-unkban. Uo., 1929. - A fr. hellénizmus hullámai az erdélyi m. szellemi életben. Uo., 1929. - A Genovéva legenda és népkv. tört. Bp., 1929. - Egy kk. Sibylla vers régi m. irod-unkban. Uo., 1929. - Eulenspiegel m. nyomai. Kolozsvár, 1932. - Kónyi János Demokritusa. Bp., 1932. - Tárgytört. jegyzetek Mikszáth anekdotáihoz. Uo., 1933. - M. anekdotáink Naszreddin kapcsolatai. Kolozsvár, 1933. - A m. anekdota tört. és egyetemes kapcsolatai. Bp., 1934. - A m. irod. tört. Pintér Jenővel. 1-2. füzet. Kolozsvár, 1935-36. - A m. nyelv küzdelmes sorsa Erdélyben. Bp., 1935. - Anyanyelvünk védelme. Kolozsvár, 1936. - A m. nyelv- és irod. tört. a 7. és 8. o. sz. 1-2. köt. Uo., 1937. - dr. Bitay Árpád emlékezete. Uo., 1938. - Dr. Bitay Árpád életrajzi adatai és tud. munkássága. Uo., 1938. - Világjáró anekdoták. Bp., 1938. - Az Erdélyi Múz. tört. 1894-1937. Kolozsvár, 1939. - Dr. Rajka László élete és tud. munkássága. Uo., 1939. - A m. regény előzményei. Bp., 1941. - A m. nábob. Kolozsvár, 1941. - Az erdélyi kvtárügy és a kolozsvári egy. kvtára. Bp., 1942. - Erdély kvtár- és levtárügye. Bp., 1942. - Jelentés a kolozsvári Ferenc József Tudegy. Diákvédő Hiv-ának 1942. é. munkájáról. Kolozsvár, 1943. - A Benigni kvtár. Uo., 1943. - Nagyenyedi síró és hol mosolygó s hol kacagó Demokritus. Írta Hermányi Dienes József. Bev. és jegyz. Uo., 1943. - A m. és orosz irod. kapcsolatai. Uo., 1946. - Valkai András, egy kalotaszegi énekszerző a 16. sz-ban. Uo., 1947. - Szerk. 1924. VI. 8-1927. III. 13: a Pásztortüzet; a Históriáskönyvecskét (Kolozsvár, 1924); a Pásztortűz alm-ot (Uo., 1925); a Pásztortűz Kvtár 1-18. köt-ét (Uo., 1925-30); 1926-29: az Erdélyi Irod. Szlét, a Klasszikus Erdélyi Regények sorozat egyetlen köt-ét (Kolozsvár, 1926), az Öreg diák visszanéz... c. emlékkv-et (Uo., 1926), 1929-32: az Erdélyi Kat. Akad. Felolvasásai 1-7. füzetét, 1930-40: az Erdélyi Múz-ot, 1931-39: az Erdélyi Múz. Egyes. 9-15. vándorgyűlés emlékkv-ét, 1933-40: Márton Áronnal az Erdélyi Isk-t, 1935-40: a Népművelő Füzetek 1-7. füzetét, az el. isk. Vezérkv. 1. számát, az Erdélyi Múz. Egyes. háromnegyedszázados tud. működése c. emlékkv-et (Kolozsvár, 1937). - Kz-ban: A kolozsvári régi Lyceumi Kvtár tört. (400 géppel írt old. Sándor István birtokában). T.E.-M.F.

SZIA tagajánl. 1926:4. - Erdélyi lex. 1928:114. - MTA tagajánl. 1930:5; 1942:1. - Horváth János: Érdemleges jelentés Dr. ~ mtanári képesítése tárgyában 1931. II. 19-én. (Kz. Sándor István birtokában) - Baranyai-Keleti 1937:43. - ~ irod. működése Bp., 1937. - Monoki 1941:251. - Ker. m. közél. alm. III:117. - Jáki 1962:11. - MIL I:419. (mint élő!) - MÉL I:644. (†1951!); III:880. (a kiegészítésekben †1952!) - Korunk 1971:1856. (Katona Ádám: A „pozitivista” ~ról) - MNL II:374. - MItB VI:476. (†1951!) - M. irod. románul 1983:743. - Nyelv- és Irod-tud. Közlem. 1984:103. (Katona Ádám: Az elfelejtett ~ról) - György Lajos: Az anekdota. Bukarest, 1988:5. (Kovács Ferenc: ~, az irod-történész) - Gulyás XI:856.

György Lajos (Pamuk, Somogy vm., 1912. nov. 27.-Tapolca, 1982. ápr. 19.): kanonok. - A keszthelyi prem. gimn. után teol-t Veszprémben végzett, ahol 1936. VI. 21: pappá szent. Gelsén, 1937. VIII: Attalán, 1938: Hetesen kp., XII: Alsópáhokon, 1940: Somogyváron ideigl. adm. X: Barcson, 1943. III: Tapsonyban kp., VII. 1: ideigl. adm., 1944. II. 19: plnosh. Hetesen. 1952: ppi tanácsos, 1955: Tapolcán plnos, 1959: esp., 1960: tb. knk., 1965. VII. 6: szegyh. főesp. és murakeresztúri c. apát, 1968. V. 4: veszprémi knk., 1980: hantai prép. - Somogy vm-ben a KALOT és a KALÁSZ szervezője, majd ig-ja. 1945: a Földigénylő Biz. és a Nemz. Biz. helyi elnökeként részt vett a földosztásban. Helyreállíttatta a hetesi tp-ot és plébházat, Mezőcsokonyán a v. isk. kpnát betlehemi szoborcsoporttal és keresztúti képekkel látta el. 88

Schem. Vesp. 1938:192, 1975:354. - Pfeiffer 1987:85.