Magyar Katolikus Lexikon > G > Gertrúd


Gertrúd, Nivelles-i, Szt (Fro., 626.-Nivelles, 659. márc. 17.): apátnő. - Pipin frank udvarnagy és Szt Itta leánya, Szt Begga nővére. Férje halála után Itta assz. Nivelles-ben ktort alapított, ahová ~ anyjával együtt belépett. 652: Itta halála után ~ apátnő lett. Az anyagi ügyeket egy szerz-re bízta, hogy egészen az imádságnak sztelhesse magát. Halála után azonnal sztként tiszt. Legendája szerint az ördög egér alakjában kísértette, ezért az egerek, a láz és elmebaj ellen védő szt. A Rajna-vidék legtiszteltebb női sztje. - Ü.: márc. 17. és a szept. 28. utáni vasárnap. Életrajzát egy kortárs szerz. írta meg. - Ikgr. A késő kk-ban mint a kórházak és egyéb jótékonysági intézmények patrónáját, ill. mint az egér- és patkányjárás elleni segítősztet tisztelték. Előkelő világi ruhában, koronával v. apátnőként ábrázolták. - Attrib-ai: apátnői bot, kv., korona és pálma, tp- v. kórházmodell (a kezében), egér, mely fölfut a ruháján v. a kezében lévő kv-ön ül (St. Goar, freskó, 15. sz. vége; Bécs, Stefansdom, stallum, 15. sz. vége). - Halottak, utasok védősztjeként tisztelték, könyörögtek hozzá betegség, járvány, egérpusztítás ellen. További kalendáriumi hatásra - koratavaszra eső nevenapja miatt - jó időjárásért, a kertimunka, zsendülő vetés istápolásáért. Hajdanában ismeretes volt a tiszt-ére ivott áldomás (Gertrudenminne) is. Mo-on a szepesi és erdélyi szászok tisztelték. Ennek egyetlen emléke Gürteln erdélyi szász falu kk. ~-titulusa, amely nyilvánvalóan még a rajnavidéki régi hazát idézi. A ~-kultusz a 18. sz: bevándorolt hazai németség körében ismét fölbukkan. Budaörsi hagyomány szerint most kell a kertimunkához hozzáfogni, ~ napja körül legjobb káposztát palántálni. Ez az asszonyi regula Máriakéménden is. - ~ a 20. sz. elején is fogadalmi napja volt Bodolya baranyai ném. községnek, és egész fáréjának, vagyis pléb. körzetének, így Magyarhertelend, Egyházkér, Barátúr faluknak is. 88

Pallas VII:956. - LThK IV:761. - BS VI:288. - Bálint I:256. - Sachs 1980:149.

Gertrúd, Helftai, Nagy, Szt (Türingia, Eisleben mellett, 1256. jan. 6.-Helfta kolostora, 1301/02. nov. 17.): apáca, misztikus. -1261: adták be szülei a ktorba, ahol Mechtild novíciamesternő jóvoltából komoly szerz. élet folyt, s a gondjaikra bízott leányoknak magas szintű műveltséget adtak. ~ 20 é. át tanulta a világban is elismert irod., fil. és műv. ismereteket, mert nem akart elmaradni műveltségben a ffiak mögött. Fogadalma után, 1280 végén egész tudásának hiábavalóságát átélve válságba került. 1281. I. 27: egy látomása jelentette a megtérését. Minden profán forrást félretett, s csak a lit., a Szentírás és a sztatyák lettek lelki tápláléka. VI. 23: újabb látomása volt, s ettől kezdve szüntelenül misztikus szemlélődésben, látomások és elragadtatások között élt. 1288-tól haláláig beteg volt. Írásaiban egész életét nyomon lehet követni. Sírját 1346: a ktorral együtt földúlták. Tisztelete a 16. sz. elején, művei kiadása után kezdődött; nyilvánossá 1677: a bencéseknél vált, 1738: az egész Egyh. átvette. - Ü.: nov. 16. - Ikgr. 1677 u. sp. felségter-en és D-No-ban sokfelé ábrázolták mint bencés apátnőt. - Attrib-ai: lángoló szív v. szív, rajta feszület. - M: Revelationes seu Legatus Divinae Pietatis. Salzburg, 1662. - Exercitia spiritualia. Konstanz, 1730. - M-ul: Napi imák. ~ és Szalézi Szt Ferenc imái. Rákospalota, 1938. - Az isteni szeretet követe. Ford. Dombi Márk. Bp., 1939. **

LThK IV:761. - BS VI:267. - Sachs 1980:149. - SzÉ 1984:668.

Gertrúd, B., OPraem (Wartburg, Türingia, 1227. szept. 29.-Altenberg, 1297. aug. 13.): apátnő. - Árpádházi Szt Erzsébet és Türingiai Lajos leánya. Gyermekkorában került az altenbergi prem. ktorba. Apáca lett, 1248: magisztra, majd apátnő. Új tp-ot építtetett, vezeklésével és próf. lelkével tűnt ki. - Tiszt-ét VI. Kelemen p. 1311: az altenbergi ktor, XIII. Benedek p. 1729. VII. 11: az egész r. számára engedélyezte. Ü.: aug. 13. **

BS VI:277. - Puskely 1994:166.

Gertrúd (†pilisi erdők közelében, 1213. szept. 28.): magyar királyné, II. András (1205-35) első felesége. - András trónörökös korában, mint Horváto. és Dalmácia hg-e 1200 k. vette feleségül ~ot, a Ném. Birod. isztriai és krajnai őrgr-jának, IV. Bertoldnak a leányát. 1203 végén Imre kir. (1196-1204) elfogta ellene lázadó öccsét, Andrást, erőszakkal felbontotta ~dal kötött házasságát, és ~ot hazaküldte családjához. Imre halála után András visszahívta ~ot. A kirnéval együtt számos ném. („meráni”) rokona jött Mo-ra, köztük 3 testvére: Bertold kalocsai érs., kit III. Ince p. (1196-1216) fiatalsága és tudatlansága miatt csak nehezen erősített meg; Eckbert bambergi pp. és Henrik isztriai őrgr. Az utóbbi kettőnek menekülnie kellett a Ném. Birod-ból, mert gyanúba keveredtek, hogy 1208: részük volt Fülöp ném. kir. (1198-1208) meggyilkolásában. Ezek csak 3 é. maradtak Mo-on. II. András és ~ házasságából 5 gyermek született: Erzsébet, Mária, Béla, Kálmán és András. ~ honfitársait erőteljesen pártfogolta, s a kirné udvarában országos ügyekről is döntöttek. Vsz., hogy ~nak része volt 1211: a Német Lovagrend behívásában. Mo-on elégedetlenség támadt a kir. és különösen a kirné németpártoló pol-ja miatt. A kirné elleni elégedetlenség 1213: összeesküvéssé fejlődött, melynek vezetői között volt Péter comes és Bánk bán, kik mindketten viselték a kirné udvarispánjának tisztségét, s a kirné udvarában tapasztaltak vihették őket az összeesküvésbe. Bánknak és vejének, Simonnak valamilyen családi sérelme is lehetett. Az összeesküvők a pilisi erdők közelében törtek a kirnéra és ölték meg, a merényletet Péter és Simon követték el. ~ testét a

ciszterciek pilisi apátsági tp-ában temették el. B.A.

Századok 1907. (Mátyás Flórián: Népmondák és tört. adatok ~ kirné erőszakos haláláról) - Hóman-Szekfű I:425. - Mo. tört. I:1744.