Gömör és Kis-Hont vármegye, 1802-1919; 1939-1945: közigazgatási egység Magyarországon, a Felvidéken. - É-on Liptó és Szepes, K-en Torna (1881-től: Abaúj-Torna), D-en Borsod, Heves és Nógrád, Ny-on Nógrád és Zólyom vm-k határolták. II. József közig. reformja Gömört és Kis-Hontot Gömör megye néven 1785: egyesítette, s azt 1785-90: a besztercebányai ker-be sorolta. Ezen állapotot az 1802:9. tc. törvényesítette, amikor Kis-Hontot Gömör vm-vel egyesítette ~ néven. Járásai: rimaszécsi, tornaljai, rozsnyói, rimaszombati és nagyrőcei. 4279 km² ter-ével a 63 magyar vm. sorában a 26. 1826: a Koháryaktól a Szász-Coburg-Gothai hg. családra szállott, és az Andrássyak birtokain nagymérvű bányászat és vasipar alakult. Az 1881:63. tc. Torna és Abaúj vm. egyesítésekor annak dernői járását is Gömörbe osztotta be. 1882-ig vm. döntés alapján az egyesített vm. székhelye Rimaszombat lett. 1883: fölterjesztés készült arról, hogy a vm. nevéből maradjon el a Kis-Hont, és csak Gömör legyen, amit elutasítottak. Népessége 1828: 181.819 fő (Rozsnyó ppi város, 12 mezőváros, 263 falu, 161 lakott hely), 1869: 117.574 fő (a 63 vm. között a 34.), 1880: 169.064 fő (37.) 1890: 174.810 fő (38.), 1900: 183.414 fő (38.), 1910: 188.098 fő (39.) Nemzeti megoszlása 1910: 109.994 m. (58,47%), 72.232 tót (38,4%), 2930 ném. (1,55%), 79.839 (43,4%) r.k., 4344 (2,3%) g.k., 59.459 (32,4%) ev., 34.307 (18,9%) ref., 5339 (2,8%) izr. A népesség hullámzásának fő oka az ipar és bányászat föllendülése és hanyatlása, az egy gyermekes családok szaporodása s az amerikai kivándorlás, mely szerint a 63 vm. sorában a 12. (30.958 kivándorló, 10.848 visszavándorló). 1910: az 5 rendezett tanácsú városban - Dobsina, Jolsva, Nagyrőce, Rimaszombat, Rozsnyó - és a 8 járásban - garamvölgyi, nagyrőcei, putnoki, ratkói, rimaszécsi, rimaszombati, rozsnyói, tornaljai - 36.685 lakóház állott. A 6 é. fölüli népesség 80,7%-a (129.115 fő) tudott írni-olvasni. 47 óvoda (3289 növendékkel), 298 el. isk., 283 ált. és 3 gazd. ismétlő isk., 14 iparos és 8 keresk. tanonc-, 7 polg. isk., 3 gimn., 1 földmívesisk., 1 iparisk., 1 börtönisk., 1 r.k. hittud. főisk. (Rozsnyó). ~ DNy-i részében a palócok, D-i részében a barkók nyelvjárása él. Közs-eit 1906: törzskönyvezték; ~ 6 képviselőt küldött az ogy-be. 4272 km² ter-éből 1920. VI. 4: a trianoni békével 3961 km²-t CS-hoz csatoltak, 318 km² ter. Alsóhangony, Felsőhangony (1939: Hangony néven egyesültek), Alsószuha, Szuhafő, Aggtelek, Bánréve, Pogonypuszta, Hét, Imola, Kánó, Kelemér, Málé (későbbi neve Serényifalva, majd Serényfalva), Putnok, Ragály, Sajópüspöki, Susa, Szentsimon, Trizs, Uraj, Zabar, Zádorfalva, Zubogy falvakkal Mo-é maradt.

Az 1923:35. tc. Borsod, Gömör és Kishont k.e.e. vm-k néven Borsod vm-vel egyesítette, községeit a putnoki járásba szervezte. Az 1928:9. tc. Zabart és Tajti közs. megmaradt részét Nógrád vm-hez csatolta. 1938. XI. 2: az I. bécsi döntés ~ m-ok lakta községeinek döntő többségét visszaadta Mo-nak: 1694 km² (54,6 népsűrűség) 20.463 lakóházzal, 92.512 lakossal, melyből 84.008 m., 7645 tót, 466 ném., 26 ruszin, 367 egyéb anyanyelvű, 50.620 r.k., 295 g.k., 24.891 ref., 13.172 ev., 59 g.kel., 3186 izr., 289 egyéb és ismeretlen vallású volt. A 138 visszacsatolt községet, Rozsnyó és Rimaszombat várost a megmaradt 22 településsel ~ néven Rimaszombat székhellyel a feledi járásban 57, a putnoki járásban 16, a rozsnyói járásban 31, a tornaljai járásban 44, a rimaszombati járásban 44 közs-gel újjászervezték. 1938. XII. 22: a putnoki járáshoz tartozott Hangony, Susa, Szentsimon és Uraj közs-et Borsod vm. ózdi járásához csatolták. 1939. III. 6: a cseh-szl-m. határmegállapító biz. a lakosság kívánságára IV. 4: átadta az akkor már „független” Szlovák Államnak Nandvás falut, átvette Alsópokorágy, Andrási, Balogpádár, Felsőfalu és Rekenyeújfalu közs-eket. Az előrenyomuló II. Ukrán Front csapatai 1944. XII. 16: elfoglalták Zubolyt, XII. 17: Putnokot, Kelemért, Ragályt, Zádorfalvát, XII. 18: Bánrévét, Serényifalvát, XII. 21: Rimaszombatot, 1945. I. 23: Rozsnyót. Az 1945. I. 20: aláírt m-szovjet fegyverszüneti egyezmény a trianoni határokat állította vissza. A CS-hoz került m-ok egy részét 1945-48: menekülésre kényszerítették v. kitelepítették, az ottmaradottakat állampolgárságuktól, iskoláiktól, m. intézményeiktől, állampolgári jogaiktól megfosztották, az elűzöttek helyére szlávokat telepítettek. A Mo-nak maradt ~i közs-eket az 526/1945 ME. sz. rendelettel →Borsod-Gömör vármegye néven új vm-vé szervezték. 88

Hunfalvy János: G. és K-H. törvényesen egyesült vm-k leírása. Bp., 1867. - ~. Szerk. Borovszky Samu. Uo., 1902. - Fábry János: A Gömörmegyei Múz. múltja és jelene. Rimaszombat, 1905. - Fargon Mihály: G-K. vm. nemes családai 1-2. köt. Kolozsvár, 1909. - Szombathy László: G. vm. népoktatásügyének tört. Debrecen, 1909. - Malonyay Dezső: A m. nép művészete. 5. köt. Hont, Nógrád, Heves, G., Borsod m. népe. A palócok műv-e. Bp., 1922. - Borsod, G. és K. vm-k. Szerk. Csíkvári Antal. Uo., 1940. - Janics Kálmán: A hontalanság évei. A szlovákiai m. kisebbség a II. vh. után 1945-1948. München, 1979.