Magyar Katolikus Lexikon > F > fokozatokból való bizonyítás


fokozatokból való bizonyítás (ném. Stufenbeweis): az →istenbizonyítások sajátos formája, amely a dolgokban mutatkozó fokozatokból következtet Legtökéletesebb Lény létezésére. - A tökéletességekből való következtetés istenérvének is szokták nevezni. Már Platón Szümposzionjában is szerepelt, főleg a platonista hagyomány kedvelte. Arisztotelésznél csak nyomokban található meg. Aquinói Szt Tamás, aki nem volt tisztán arisztoteliánus, fölvette Summájába, mint 4. utat a híres 5 út közül. Ezt a bizonyításmódot a skolasztika nem ismerte el ált-an, így Suárez el is vetette, mások →ontológiai istenérvnek bélyegezték. - A ~ kétféleképp építhető föl. Kiindulhatunk abból, hogy az ún. tiszta tökéletességek (mint a lét, az igazság, az érték, a jóság, az igazságosság stb.) az egyes dolgokban csak különböző fokozatokban valósulnak meg, és ez aláhúzza létbeli esetlegességüket, amihez aztán hozzá kell rendelnünk a metafizikai →okság elvét, hogy ti. a létükben kontingens létezők föltételezik a végtelen, nem esetleges Ősokot (így lényegében a tamási negyedik érvet visszavezetjük a harmadikra). De arra is alapozhatunk, hogy a dolgokban megmutatkozó létbeli és tökéletességbeli fokozatoknak mint lehetőségeknek szükségszerű előföltétele az a végtelen lét, amely az egyes véges létezők létét megalapozza és egyúttal végtelenül fölül is múlja. - A ~ alkalmazása olyan gondolkodásmódot föltételez, amely túl tud látni a dolgok merő adottságain, s képes fölfedezni, hogy ezek az adottságok nem maguktól érthetőek, hanem további, sőt végső magyarázatra szorulnak. Erre képesít a metafizikai gondolkodásmód. Ennek latbavételével a ~sal talán még a többi istenbizonyítéknál is elevenebb módon mutathatjuk föl, mit is jelent Istennek a világban való jelenléte. Cs.I.

LThK IX:1122.