Magyar Katolikus Lexikon > F > foglaló


foglaló (héb. erabon, vö. Ter 38,17; gör. arrabón): jogi, kereskedelmi fogalom, ill. kifejezés: olyan érték (pénz, →zálogba adott tárgy stb.) rendelkezésre bocsátása, amellyel az, aki adja, további kötelezettségeket vállal azzal szemben, aki kapja. - Pál ap. ~nak mondja a Lelket, akit a keresztények a keresztségben kapnak meg (2Kor 1,22; 5,5; Ef 1,14), vagyis a Szentlélek a megígért, jövőbeli üdvösség jele és záloga a jelenben, híd a jelen és az ígéret szerint nemsokára bekövetkező beteljesedés között. Róm 8,23: hasonló értelemben szerepel az aparkhé; a lélek csírái feljogosítanak a fogadott fiúságnak és testünk megváltásának várására. **

BL:444.