Magyar Katolikus Lexikon > F > fogadalmi szokások


fogadalmi szokások: fogadalomból vállalt →ünnep, →búcsú, munkaszünet vagy tevékenység, mellyel egy közösség (falu) egy győzelmes vagy tragikus napjára emlékeznek. - A →dologtiltó napokat a községet ért nagy elemi csapás (jégverés, árvíz, tűzvész, döghalál, dögvész), ill. a községet súlyosan érintő más szerencsétlen esemény (ellenséges támadás, tragikus haláleset, kegyetlen gyilkosság) emlékére fogadják és tartják. Ilyen fogadalmi munkaszüneti nap volt az 1930-as években még élő népszokás szerint Kaposfüreden Szt Antal, Szulokon Szt Vendel napja, amikor egy nagy jószágvész emlékére jószágát senki be nem fogta; Tiszaföldvár prot. lakossága között Úrnapja, annak emlékére, hogy egy szénagyűjtögető házaspárt a villám agyoncsapott; a Balaton-parti községek különböző fogadalmi napjai a vízi balesetek emlékét őrzik. - Pestisemlékünnepet ültek pl. Szolnokon a patrónus Xavéri Szt Ferenc napján, az 1744. évi dögvész emlékére, zászlós körmenettel teljes munkaszünettel; még piac sem volt, s a nép a bolti árusítást sem engedte meg. Békésgyulán 3 napig tartott a pünkösd az 1800. évi nagy jégverés emlékére; fekete ünneplőben jártak egész nap s minden tp-ban könyörgő istentiszt-et tartottak. Tűzvész emlékét őrizték munkaszünettel, böjttel, körmenettel V. 9: Zalaegerszegen, Szt Flórián napján Szombathelyen, IV. 2: Kecskeméten, VII. 24: Léván, III. 25: Mocsáron stb. A török-tatár támadás visszaverésének emlékét ünnepelték Zalaegerszegen, Tiszaszentmártonban, Zsurkon és Szegeden pl. a nagyszombati határjárással, Kassán és Debrecenben nagy erdei lakomás táncmulatsággal, Hajdúszoboszlón az óév estéjén, Szatmáron és Nagybányán aug. utolsó vasárnapján, Nagyváradon az VIII. 1: tartott pisztolyos-lármás körmenettel, Désen a mindennapi hajnali dobolással, Nagyenyeden a virágvasárnapi gyászünneppel. Balatonbogláron halottak napján évente körülfüstölték a régi vár környékét, Torockón pedig föllobogózott lándzsákat állítottak a régi temetőben, ahová a IV. Béla alatti tatárdúlás (1241-42)  győztes harcosait temették. - A nép falualapítási és fölszabadulási emléknapjai mindenütt a templomi ünnepléssel kezdődtek. Így ünnepelték pl. Ikerváron Szt József napján Batthyány József gr. emlékezetét, aki 1820: Zsidakó nevű legelőjét a községnek ajándékozta, Alsórákoson kicsipünkösdkor, a pünkösdre köv. vasárnap a jobbágyság alól való fölszabadulás emlékünnepét. - A 17. sz: még élő csáktornyai szokás szerint újhold péntekén egy régi „lippa” (hársfa) alá jártak imádkozni; az egykorú leírás szerint valóságos búcsú volt e hársfa körül nagy áldomással összekötve, melyen aztán a plnos is megjelent, s alamizsnát gyűjtvén, misét mondott. A késői megfigyelő pogány hagyományt sejthet benne, bár az is föltehető, hogy elpusztult feszület, kpna v. ősi mon. helyén állt a hársfa, melynek tört-ét a lakosság elfelejtette. - A fogadalmi búcsúk nem egyh. rendelkezésen alapulnak, hanem helyi eseményhez v. csodához fűződve keletkeztek. A pestisbúcsúk ált. Mária-napra esnek, a győzelmi búcsúkat az évford. napján tartják. A csíksomlyóiak pünkösdi búcsúján a diákok után előbb a háromszékiek, aztán a gyergyóiak, majd a föl- és alcsíkiak sorakoznak, mert ilyen rendben vonultak a fejed. csapatai ellen is. (Leghátul a helyük a gyimesi csángóknak.) **

MN IV:248.