🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > F > fűszersáfrány
következő 🡲

fűszersáfrány (gör. krokosz, lat. Crocus sativus): a nősziromfélék családjába tartozó növény. – A keskeny, szálas tőleveleket hordozó karcsú növény hagymagumója hosszú, vékony tőkocsányon a levelekkel együtt hozza ősszel nyíló, 6 lepelből és 3 porzóból álló, harang alakú, ibolyáslila virágait. A virág közepéből hosszan kiáll a 3 hosszú, csavarodott, sötét narancsvörös ágra hasadó illatos bibe, amelyet levesek, kalácsok, cukrászsütemények, likőrök és ruhák festésére egyaránt használtak. 1 gr száraz sáfrányhoz mintegy 150 virág bibéjét kell összegyűjteni. Fiatalabb korban a bibefejet hordozó bibeágak egymásba csavarodott élénkpiros hengert képeznek, majd teljesen megérve ágaznak háromfelé. A növény gumóját a balkáni népek táplálékként fogyasztották. A virágok könnyen összetéveszthetők az ugyancsak ilyenkor virító, de mérgező őszi kikericcsel, amelyeknek azonban bibéjük nem elágazó, és a tavasszal feltűnő sötétzöld csoportot alkotó nagy levélbokrétájukat ilyenkorra elvesztik. – Minthogy a bibék begyűjtése igen sok időt vesz igénybe, a sáfrány rendkívül drága fűszer volt az ókorban is, ezért kezdettől szívesen alkalmazták kiemelkedő szellemi v. személyiségi értékek jelképeként. A bibék eltávolítása miatt az önként vállalt tisztaság szimbóluma lett a kk-ban. A ,safranyikok’ a 17. sz: szl. kertészek voltak, akik vándor árusként maguk kínálták sáfrányukat, amelyet alkalmanként pórsáfránnyal is hamisítottak, ezért árujukat helyenként „tótsáfránynak” is hívták. – Rokon fajai a damaszkuszi sáfrány, szürkéskék virágú, szíriai faj, amelynek elterjedési határa Palesztina É-i tájai; a téli sáfrány, füves síkságokon gyakori, ősszel virágzó faj; a keleti sáfrány Ny-ázsiai száraz tölgyesek gyakori, kisvirágú faja. Ky.Z.

Kereszty 1998:200.