Magyar Katolikus Lexikon > F >


(lat. herba, gör. hortosz, héb. hasir): a pázsitfűfélék családjába tartozó, többnyire évelő növényfajok gyűjtőneve (→Herba...) Takarmányozásra termesztik. - A Szentírásban. Palesztinában ősszel, az első esőzés után mindenütt kisarjadt a friss, zöld ~, még a házak tetején is (2Kir 19,26; Iz 37,27; Zsolt 129,6), de az esős idő elmúltával hamar kiszáradt. A kaszálás és a →széna ismeretlen fogalmak voltak (a héb. hasas inkább 'szalmát' jelent, mint 'szénát'). A száraz ~vel fűtöttek (Mt 6,30). A friss, sarjadó ~ az igazak újjáéledésére utal Sionban (Iz 66,14); a gyorsan elszáradó ~ az elmúlásnak (2Kir 19,26), az emberi élet (Zsolt 90,5; 103,15; Iz 40,6; 51,12; 1Pt 1,24), az emberi erő (Zsolt 102,5), a gazdagság (vö. Jak 1,10) mulandóságának, a gonoszok (Zsolt 37,2) és az ellenséges hatalmak megsemmisülésének, lehanyatlásának (Iz 37,27) jelképe. **

BL:463.